Katsmi csak állt a felemás fiút bámulva és el eredtek a könnyei - Te rohadék. Most nem kíméllek te féreg! - ordított Hitoshi és legjobb barátomnak ugrott. Azonnal elkezdte Shoto arcát ütni. De a felemás sem tétlenkedett. Egyik kezével próbálta ki csavarni bátyám karját a másikkal pedig lila tincseit tépte, ami miatt Hitoshi felordított és vállainál fogva a fölnek taszította a másik fiút. - Neee. Álljatok le! Kérlek! - sikítottam, mikor megláttam hogy Shotonak a fejéből, bátyámnak pedig az orrából szivárog a vér. De nem hagyták abba.
Most a lila hajú került alulra és Shoto egy óriásit csapott az arcába. Ököllel. Nem bírtam tovább.. Zokogva rohantam a verekedő fiúk felé és a felemás nyakába ugrotram. Olyan szorosan öleltem, mint még soha - KHÉRHLEEK! HAGYD ABBAH! - ordítottam zokogva. De mintha meg se hallotta volna,folytatta. Akár mennyire is próbáltam, nem hagyták abba.
Már karmoltam Shoto hátát. Mindent próbáltam. De a bátyám is meg elégelte hogy ő maradt alol. Ellökte magától a felette levőt. Akinek a hátán voltam. Shoto le dobott magáról. Egyenesen egy sziklához,aminek keményen neki csapódtam. A fájdalom nyílként hasított a testembe. A fájdalom a hátamból és a fejemből indult ki. Elviselhetetlenül fájt.
Pár perc múlva kezdtem homályosan látni. Az utolsó dolog amit érzékeltem, hogy Hitoshi, Shoto, Katsumi és anya ordítva rohannak felém. Majd nem bírtam tovább. Minden elsötétült.
YOU ARE READING
Gentleman. Or not? (Todoroki x reader)
FanfictionVannak az ember életében olyan helyzetek, amik meghatározzák az egész hátra lévő életüket. Nekem ez a pillanat 5 éves koromban jött el. Mikor megismerkedtem Todoroki Shotoval. Egy aranyos, heterokrómiás francia kusfiúval,akivel legjobb barátok lettü...
