Gentleman. Or not? (Todoroki x reader)

22.

Shoto azonnal letett és ruháinkat felszedte a földről. Igaz, az enyémnek csak a darabjait... - Ti mi a jó istent csináltok? - nézett ránk haraggal a szemében. - Hitoshi...te meg hogy.. - le voltam sokkolva. Már vagy egy éve nem láttam őt. - Az tök mindegy. De az biztos, hogy te most szépen felöltözöl és jössz haza. És te. - nézett szúrós szemmel az előttem álló fiúra - Ne merj a húgom közelébe menni. - morgott.
Shoto felszaladt az emeletre és egy pólóval tért vissza - Ezt vedd fel. Nem akarom hogy miattam megfázz.. - mondta halkan.
Hitoshi megfogta a csuklómat és kirángatott az ajtón. El se tudtam köszönni legjobb barátomtól. - Te meg mit csinálsz? Héé. Hitoshiii. - hisztiztem miközben próbáltam szabadulni bátyám szorításából.

Mikor beértünk a házba, elengedett és a szemében tisztán lehetett látni azt a mérhetetlen haragot. - Hogy mit csinálok?? Éppenséggel megvédem az idióta húgomat egy rohadéktól. - ordított. - Shoto nem rohadék! - kezdtem el én is kiabálni. - Nem? Azt mondod hogy nem az? Akkor rohadtul tévedsz. - morgott. - Várjunk. Onii - chan. Hol van Katsumi? - néztem rá értetlenül. Ő csak lesütötte a szemeit és össze szorította ajkait.

Egy idő után végre megszólalt. - Épp ez az. Hogy nincs itt. Mert elvesztettem. A MIATT A ROHADÉK MIATT VESZTETTEM EL! - kelt ki magából. - HAGYD ABBA AZ ORDÍTÁST! - kiáltottam és egy úttal elkezdtem használni a képességem rajta. - Mondd el. - utasítottam.

A képességem hasonlít az övére. Csak én nem tudom irányítani az embereket. Csak beszéltetni tudom őket. Ha használom az erőmet akkor minden emberből ki tudom szedni akár a legféltettebb titkukat is. Szóval.. Nekem ez a képességem...

Nem kellett többet várnom. Hitoshi elmondott mindent. Azt, hogy Shoto elvette tőle a barátnőjét. Azt, hogy Katsumi azért hagyta ott őt, mert terhes lett. Csak éppennem Hitoshitól.. Azt, hogy a felemás fiú miket művelt több lánnyal is. És azt, hogy e közben végig...barátnője volt.
Össze vissza csalta szegény lányt. És...velem is ugyan azt csinálta mint azokkal a lányokkal. Elérte hogy belé szeressek, majd ágyba vitt.

Kihasznált.

Mikor Hitoshi végzett a mondandójával magához tért. - Én...sajnálom. Sajnálom hogy nem szóltam hamarabb.. - suttogott maga elé.
Én meg csak szó nélkül bevonultam a szobámba. Elhúztam a sötétítő függönyömet, ami pont azon az ablakon volt, ami Shoto szobájával szemben van...

Erőtlenül az ágyamra zuhantam és már nem bírtam tovább. Kiszakadt belőlem a megállíthatatlan zokogás.