Vannak az ember életében olyan helyzetek, amik meghatározzák az egész hátra lévő életüket. Nekem ez a pillanat 5 éves koromban jött el. Mikor megismerkedtem Todoroki Shotoval. Egy aranyos, heterokrómiás francia kusfiúval,akivel legjobb barátok lettü...
Ahogyan a fiú és a kislányom néztek egymásra,az egy felbecsülhetetlen pillanat volt. Shoto szemeiből ömlöttek a könnyek és meglepetten, de mégis boldogan nézett Yumekora. A kislány pedig boldogan figyelte a felemás fiút - Oi Yume! Hova lettél? - hallottam meg a szőke hajú hangját - Na ezt nem. TESZED LE DE AZONNAL! - ordított Katsuki a fiúra majd idegesen ki kapta a kezéből a kislányt - Nee. Enged el Katsuki onii-chan. Ő az apukám. Vele akarok lenni! - kiabált Yumeko, majd ki szabadulva a szőke kezeiből futott vissza Shotohoz, majd lábainál fogva magához ölelte - Maradj itt. - nézett fel a fiúra Yumeko könnyes szemekkel. Felé néztem és aprót bólintottam - Gyere gyeree. Meg mutatom a szobámat. - húzta magával Shotot és el tűntek az egyik ajtó mögött - Remélem nem akarod itt tartani. Gondolkozz te hülye liba. Miatta történt minden szar. Rohadul nem fogjuk hagyni hogy itt maradjon. - morgott Katsuki - Legalább Yumeko miatt. Hadd találkozzon vele. Mégis csak az apja. - suttogtam, majd hagytam el menni a fiút panaszkodni párjának.
Nevetést hallottam Yume szobájából. El indultam arra, majd kissé ki nyitottam az ajtót - Apu! Próbáld fel! Próbáld fel! - kérlelte nevetve a kislány Shotot - Jólvan. - nevetett a fiú. Be néztem a szobába és őrült aranyos látvány fogadott. A felemás fiú fején kislányom mozgathatós fülű nyuszis sapkája volt. Amivel persze a fiú játszott is. Egy édes kis mosoly kíséretében.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ekkor jöttem rá, hogy még mindig érzek valamit Shoto iránt. És ez a valami, minél több ideig látom őt, annál erősebb lesz.
Mikor észre vette, hogy nézem, le tette a sapkát és ki jött hozzám tarkóját vakargatva - Aranyos kislány. Hasonlít rád. - mondta oldalra nézve. Én csak felnevettem - Teljesen rád hasonlít. - mondtam, majd mikor végre találkozott a tekintetünk, Shoto közelebb lépett hozzám - Kérlek [név]. Ne haragudj rám. Hülye voltam. Nem akartam hogy át kelljen ezen esned. - mondta halkan - Legyünk újra barátok. Nem akarok veled együtt lenni. De Yumeko miatt szeretném hogy közelebb legyél hozzám. - néztem rá mosolyogva - Jó. Kezdjük újra. Az egészet. - mondta majd ölelésre nyitotta karjait, amit most nem utasítottam el.
Barátok mi? Két ember, akiknek olyan közös múltjuk van, mint nekünk, nem lehetnek újra csak barátok. Főleg úgy, hogy van egy közös gyerekük. És főleg úgy, hogy én még mindig szeretem őt.
