Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~3.~~

Már eltelt pár nap, már kezdtük megszokni az életet a UA berkein belül. Az osztályban kialakultak a klikkek. Az a klikk, amelyben én is tartoztam, abban hárman voltunk. Én, aki videós, Arisa-chan, akin még mindig nem szoktam meg, hogy van egy farka, és Ame-kun, aki mindig késik. Khmm... A vörös kontyos, sárga szemű, helyes gyerek neve Oshinokouji Ame-kun, akinek rohadt hosszú a családneve, így megegyeztünk, hogy egymást a keresztnevünkön hívjuk. Ő nem olyan, mint a többi srác, értem ez alatt azt, hogy totál más. Így inkább az osztály két leányzójához csapódott, mint a srácokhoz. Felmérték a képességeinket. Arisa-chanét már ismertem, de Ame-kun képességén kifejezetten meglepődtem, pedig nem kellett volna. Képes bármilyen felhőt(vihar, bárány, hó, mit tudom én) készíteni, hogy hogy fogalmazzam meg. Hárman egy külön kis szigetet alkottunk, ugyanis hála bátyuskáméknak egyből megutáltak a fiúk, már az első napon. Fantasztikus éveim lesznek.

Most kezdeném onnan, ahogy rohantam a folyosón, de sajnos nem értenétek, úgyhogy korábbról kéne. Nos. Nekem és Nagaonak mindennapi szokásunk lett veszekedni, pontosabban nem vele, hanem az egyik kutyájával, Kuga Junzoval. Kuga egy zömök, nagyobb darab gyerek, a képessége a kalapács/pöröly kezek, azaz a kezét kalapáccsá vagy pöröllyé tudja változtatni. Kuga rettenetesen utál, leginkább azért, mert már régóta ismeri a munkásságom és... utálja. Na, mindegy ez egy másik sztori. Lényeg a lényeg, megint veszekedni kezdtünk, azt hiszem ezúttal azzal szólt be, hogy minek jöttem a hős szakra, ha úgyis mások védnek meg, jó ezelőtt még volt egy kis vita, de ez a lényeg. Visszaszóltam, hogy minek jött hős szakra, ha Nagaot akarja csak követni, mire megszólt, hogy maradhattam a videózásnál, az egyszerűbb... Mire visszaszóltam, hogy az is egyszerűbb lett volna, ha megkéri Nagao kezét, mégis itt van. Na, és ekkor lett pöröly alakú az egyik keze. Én pedig úgy döntöttem nem akarok palacsinta lenni, így inkább futok. Így is tettem. 

Én átslisszoltam az emberek között, ő pedig ellökte őket az útjukból. Közben én keresni kezdtem valamit, ami megmenthet.

- Mentsd meg az életem, mentsd meg az életem...- motyogtam, bár nem ez lett volna a parancs. A parancs az lett volna, hogy ments meg Kugától, de egyenlőre még ezt motyogtam, de a zsúfolt folyosón nem láttam semmit, ami segíthetett volna rólam.

- KIRISHIMA!- üvöltött utánam Kuga. Éreztem, hogy közel a vég, és lassan, de biztosan beér a gorillaszerű gyerek. A frusztrált szuszogását egyre közelebbről hallottam. A diákok már inkább félre álltak a megvadult elsős elől. 

- Mentsd meg az életem, mentsd. Meg. Az. Életem...- motyogtam félve, balra pillantva reménykedve valamiben, ami meg tudna védeni. Ám hirtelen hátraestem, amikor neki rohantam egy mellkasnak. A homlokomhoz nyúltam.

- Mi a ****?- hallottam a morgós hangját Bakugounak.

- Jól vagy, Kaede?- kérdezte Eijirou, felém nyúlva a kezét. Elfogadtam és felálltam.

- KIRISHIMA!- üvöltötte Kuga, mire Eijirou mögé bújtam. Megkeményítette a karját.

- Oi, elsős!- szólalt meg, ahogy arca is közben folyamatosan lassan keményedni kezdett. -Nyugodj le... -morogta. Kuga keze lassan visszaváltozott rendesre.

- Oi, Kuga!- kiáltott rá Nagao, mire Kuga hátra nézett. Egy fejmozdulattal megigazította a haját a főbarom, majd egy intéssel maga mellé rendelte talpnyalóját, ahogy visszaindult a terembe. Kuga morogva, de utána ment. Eijirou mögött fellélegeztem, mikor hirtelen valaki elkapta a gallérom.

- OI, DESZKA!- üvöltött a képembe Bakugou, mire ijedten néztem rá. 

- Bakubro! -szedett ki a dühöngő karmai közül Eijirou.- Hagyd békén!- Bakugou egy dühös tekintettel ránézett, majd elkapta a karomat.

- GYERE!- morrant fel és rángatni kezdett.

- Bakubro!- jött utánunk Eijirou.

- Itt maradsz!- emelte fel kezét, melyben szikrák pattogtak, amelyek megégették a csuklómat. Eijirou rákapta a tekintetemet.

- Maradj, jó?- mondtam egy erőltetett mosollyal. Óvatosan bólintott, mire Bakugou tovább rángatott engem. Lerángatott a lépcsőn, majd belökött a férfi(!) öltözőbe. Az volt a kisebb probléma, hogy már ettől égett a pofám, az volt a nagyobb, hogy a szöszi egy mozdulattal lekapta az ingét, vele együtt a zakóját. A bátyám festett hajszínével vetekedett az arcom színe a fiú izmait észrevéve. Elkapta a karomat és közelebb rántott.

- MI EZ!?- üvöltötte a vállára mutatva. Odapillantottam, és a jelemet véltem felfedezni a bőrén. 

- E-ez...- kezdtem remegős hangon, majd értetlenkedve az arcára pillantottam.- Amikor neked rohantam, hozzá értem a bőrödhöz?- kérdeztem hitetlenkedve.

- EZ KIT ÉRDEKEL!?- kérdezte ingerülten, miközben megszólalt a csengő. Ijedten néztem rá, mire idegesen kifújta a levegőjét.- Igen... hozzám értél..- morogta. Nyeltem egyet, majd nyugodtabban kifújtam a levegőm.

- Ez a jelem... ha a képességemmel valami parancsot adok ki, akkor az a dolgon vagy élőlényen megjelenik a jelem, és addig van rajta, amíg be nem teljesíti.- mondtam végig.

- EEEEH!?!?- üvöltött, amikor belökték az ajtót. Eijirou lépett be, kiszedett a szöszi karmai közül.

- Siess az órádra Kaede.- mosolygott rám, mire bólintottam és elrohantam, sietve az éppen zajló hőstörténelem órámra.- Ez nem volt valami férfias, Bakubro.- hallottam még meg, majd a hátam mögül még hallottam az ideges és ingerült szuszogását.

***************************************************************************************

Holnap elutazok, így nem hozok részt valószínűleg, de azért kérlek írd meg a véleményed a részről, és akár csillagozhatsz is! UwU

Viszont, kis eséllyel, de, ha tudok még hozok ma egy, vagy kisebb eséllyel.

Sayonara!

W23.