Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~11.~~

A Szerezd, védd, nyerj! című játék gyorsabban elkezdődött, mint hittük volna. Konkrétan egyből elkezdődött. Egyszerre rohantunk nekik a szűk folyosónak, ahol egyből be is szorultunk. Egy könyök erősen oldalba szúrt, és egyszerre hatan léptek a lábamra.

- Ez lenne az első akadály?- nyögtem a tömegben, majd a beszorult Arisa-chanra néztem. Erőt véve magamon visszafordultam. Most nem foglalkozhatok veled, sajnálom. Ez egy verseny, most a riválisom vagy. Amikor levegőt vettem a torkomat égetni kezdte a füst. Várjunk, füst? Nagao! Megérintettem a talajt.- Juttass a tömeg elé!- mondtam, mire alattam egy ember méretű lyuk hasadt és, amint leestem eltűnt bezárult. Halkan sikkantottam, ahogy végig csúsztam a szűk alagúton, majd kidobott a levegőre. Mögöttem füstölgött az átjáró, belülről köhögés hallatódott, a mozgás megállt. Egy emberi árnyék ugrált a fejeken át.- Nagao, te rohadék!- mondtam, miközben rohanni kezdtem. 

- Az első, aki kijutott az a hőstagozatos Kirishima Kaede-san, az A osztályból!- harsogta a benti tömegnek Present Mic, bár nem nagyon hallottam a fülemben lüktető vértől.- Mögötte szorosan közeleg Nagao Taiga-kun, szintén az A osztályból! Oh, szinte egyből mögüle tört ki a hőstagozatos Kuga Junzo-kun, Tsuboike Thoki-kun és  Dokuro Tatsui-kun, az A osztályból! Szorosan mögöttük tör ki Higashi Sai-san, a H osztáyból! Talán túl könnyű volt az első akadály? Nos, aggodalomra semmi ok, itt a következő!

Kuga, Tsuboike, Dokuro ti tudtátok, hogy ezt fogja csinálni, igaz?- szorítottam össze a fogaimat. Hirtelen torpantam meg, amitől majdnem orra estem, ahogy hatalmas robotok jelentek meg előttem. 

- Robotok?- kerekedtek el a szemeim. A hatalmas, zöld masinériák végig emelték szenzorukat a közeledő versenyzőkön.

- Olyanok, mint a felvételin!- mondta Higashi-san. Ezek? A felvételin az én emlékeim szerint nem is voltak robotok! Az egyik robot, bemérte a célpontot és csapott. Pont időben ugrottam előle miközben Nagao egy hatalmas füst függönnyel zárt el minket a robottól, majd berohant a szürkeségbe. A robot pár pillanat után összedőlt ő pedig tovább rohant. Oda a vezetésem. 

- A francba!- morrantam, miközben eloszlott a füst. Egy másik robot közeledett, majd csapott, de ezúttal nem el, hanem felugrottam. Az adrenalintól azt se tudtam, hogy csak csináltam, de végig rohantam a karján, majd a fejét megérintve kiáltottam a parancsot.- Menj tönkre!- a robot füstölögni kezdett, majd a hátából egy kis kör alakú nyílás kinyílt, majd kiemelkedett belőle egy.- Tojás?- lepődtem meg, majd eszembe jutottak a szabályok. Meg kellett szereznünk valamit. Nem sima tyúktojás volt. Volt akkora, hogy két kézzel kelljen megfognom. - Innen egyszerűbb lesz! -ugrottam le, majd rohanni kezdtem a többieket hátrahagyva. Megérintettem a tojást.- Légy törhetetlen!- mondtam halkan, majd egy nagy, kb 50 méter magas falhoz értem.- Mászófal? Mi ez gyereknap?- kérdeztem, majd lekaptam a melegítő felsőm. Magamhoz kötöttem a tojást, majd felnéztem a félúton lévő Nagaora. Fél kezében a tojást fogta, a másikkal mászott, miközben a lábaiból füstöt fújt. Nem hagyhatom nyerni. Rátettem az egyik lábam az első kis kiemelkedésen. Kinyújtottam a kezeimet és mászni kezdtem. A dorozsmás kapaszkodók dörzsölték a kezeimet, a tenyerem egyre pirosabb lett, mikor is a mögöttem lévők már majdnem a falhoz értek. Ahogy Kuga neki rohanva ráugrott a falra, a tojás kiesett az ölemből. Utána kaptam, mire majdnem leestem. Pár kapaszkodóval lejjebb kapaszkodtam meg, de elkaptam a tojást. A tojáson vörös folyadékfoltok voltak, ahogy visszatettem a helyére és tovább kezdtem mászni. A tenyeremről szinte teljesen lejött a bőr, ahogy esésnél lenyúztam. De nem állhattam meg. Kuga rendíthetlen gyorsasággal mászott, Nagao pedig már majdnem felért. Gyorsabban kezdtem mászni. Kugát magam mögött hagyva felértem. Nagao már lefele mászott. A negyedénél járhatott. Ha lemászok, akkor nem tudom utolérni. Megérintettem a cipőimet, lábaimat és súgtam egy parancsot, majd ijedt, erőltetett fölényes mosollyal Nagaora néztem.- Oi, NAGAO!- kiáltottam rá, mire rám nézett.- NEM NEHÉZ EGY KÉZZEL?!- kérdeztem, mire értetlenül rám nézett. Az arcomon szélesebb lett az ijedt mosoly.- AKKOR CSINÁLD ÚGY MINT ÉN! NULLÁVAL!