Vasárnap a kórházban ébredtem. Semmire se emlékszem azután, hogy elájultam. Viszont az orvosok azt mondták, hogy semmilyen komolyabb nem volt, szerencsére még nem volt füstmérgezésem sem, amit nem értek, hisz ki tudja mennyi ideig feküdtem a füstben.
Mindegy, hétfőn visszamentünk a koliba, ugyanis folytatódott a tanítás. Az órák csendesebbek voltak, a fiúk, mintha visszavettek volna az arcukból. Csak némán unatkoztak, vagy egyes órákon még figyeltek is. Az órák így lassabban teltek, de még így is túl hamar vége lett. Visszatértünk a koliba. Még átöltözni se volt időm, mikor kopogtak a kollégiumunk ajtaján. Azt hiszem Nakatani(sötétkék haj, neon zöld szemek) nyitott ajtót, aki egy pillanatra ledöbbent.
- Csak nem 2-A osztály lányai? -mondta szélesen elvigyorodva, mire a többiek is felnéztek. Értetlenül az ajtó felé néztem, majd a többiekre. Az összes fiú lassan elvigyorodva, érdeklődve nézte az ajtót. Nagao sötétbarna tincsei alól rikító sárga szemeivel az ajtót figyelte, majd mintha megérezte volna a pillantásom lassan rám emelte a tekintetét, összeráncolt szemöldökkel. Elkaptam a fejem az ajtóra.- Miben segíthetek nektek?- kérdezte "csábosan", feltűnően nézve Minát.
- Például lekophatsz.- karolta át Mina derekát Sero. Nakatani unottan megforgatta a szemét és ügyet sem vetett rá. Mina elnézett mellette, mire Sero elvette a kezét a derekáról, mire a lány ellépve osztálytársam mellett betört a kollégiumunkba. Ügyet sem vetve a fiúk tekinteteire egyesen hozzám jött. Lila, derékban szűkített pólót és sötétkék csőfarmert viselt.
- Kaede, átjössz a mi részünkre?- vigyorgott, mire kínosan a tarkómra tettem a kezem.
- Nem is tudom, nincs sok kedvem kimozdulni.- mondtam kínos mosollyal. Fáradt voltam, nem igen volt kedvem semmihez.
- Kérlek, az osztály nagy része így is bement a városba!- mondta szomorkásan.
- Mi?- értetlenkedtem, mire Uraraka-senpai is berohant, amit a fiúk boldogan követtek a tekintetükkel. Babarózsaszín pulcsi, fekete póló és cicanadrág.
- Deku-kunnal bementek páran a plázába megvenni egy-két dolgot. -mondta kínos mosollyal, megvakarva a tarkóját.
- Légyszi, légyszi, lééégyszi!- nézett rám Mina, mire felsóhajtottam.
- De jöhetnek a barátaim is.- intettem a fejemmel Arisa-chanék felé.
- Persze!- kezdett ugrálni, mire felnevettem, majd szóltam, hogy felrohanok öltözni. Nemcsak én, Arisa-chan is felrohant. Én felvettem egy fekete pólót, majd narancssárga mellényem és egy sötétzöld nadrágot. Ezután lerohantam, mire a lépcsőnél utol értem Arisa-chant. Egy fehér pulcsit viselt, ami nagy volt rá, és egy fekete leggingset. A nappaliban Ame-kunnak a zakója hanyagul át volt vetve a vállán, ő így készült el. Doi-kunnak és Baisho-kunnak szintén. Ezután mi elhagytuk a kollégiumot és átmentünk a 2-A-nak az épületéhez. Bent sötét volt és csend, az udvarról viszont kisebb fény és hangos zene jött. Az udvaron kis tábortűz volt gyújtva, Jirou-san DJ-skedett, Mina és Sero táncolt, ahogy Uraraka-senpai és Tsuyu-chan is. Sato-senpai és Tokoyami-senpai Yaoyorozu-senpaijal beszélgetett, Ojirou-senpai pedig Hagakure-senpaijal táncolt, bár vörös arcából rájöttem, hogy valószínű Hagakure-senpai erőltette. Arisa-chan meglátva a tánc lehetőségét elkapta Ame-kun karját és odarángatta. És a másik két sráccal az üdítőkhöz mentem, majd elvettem egy kólát. A fiúkkal beszélgettem a székeken ülve, ahova szépen lassan mindenki csatlakozott. Nevetgéltünk és hülyéskedtünk, ami tök jó volt, pláne, hogy ennyire jóban vagyunk a felettünk lévő osztállyal. Tök jó... bár...
Nem volt kedvem ott lenni...
************************************************************************************
W23.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//
Hayran KurguKaede egy különleges lány. Amellett, hogy a képességének neve az Uralkodó, de még híres is. Az internet hercegnője néven is ismert, de inkább a világháló egyik népszerű videófeltöltő oldalának egyik legnézettebbje. Rengeteg rajongója van szerte a vi...