Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~37.~~

A napjaim kezdtek a régiek lenni. Újra játszottam játékokkal, hallgattam zenét, olvastam és sorozatokat néztem. Sakuko nagyon sokat foglalkozott velem, ráadásul az érdeklődésem is kezdett visszajönni. Az értesítéseket kikapcsoltam, így csak azt csináltam neten, amit akartam. Már foglalkoztam is magammal. Például azon a napon ismét megcsináltam a kis szarvaimat. Miután kiléptem a fürdőből, a fekete pulcsiban, amin fehéren állt a felirat: "T-rex" alatta egy fekvőtámaszozni próbáló T-rex fehéren "hates push-ups". Emellett egy fehér leggingset viseltem, és mezítláb voltam. Amikor Eijirou meglátott szélesen elmosolyodott, miközben felém nyújtotta a tejes-cukros kávém. Ő egy fehér rövid ujjút viselt, kék mackónadrágban és fehér fejpánttal.

- Újra feliratos pulcsik, és újra lehetsz a szarvcimbi- vigyorgott, mire összeráncolt szemöldökkel meredtem rá. Mármint, mi a dinoszaurusz az a "szarvcimbi"? 

- Szarvcimbi?- kérdeztem vissza, mire kinyitotta a száját a válaszra.

- Mina, Ei és én. Meg te. -válaszolt helyette egy nyugodt hang az előszobából, miközben lerúgta a cipőit. Ei ismét elmosolyodott és haloványan elpirult, miközben felcsillantak a szemei. Pedig háttal állt az előszobának. Sakuko belépett a konyhába.- Mina találta ki. Csak azok lehetnek "tagok", akiknek vannak szarvai.- forgatta a szemét, majd nyomott egy puszit Ei szájára üdvözlésképpen. Egy fekete pólót viselt, amin az a felirat állt, hogy: "Őrült bátyáim vannak, és nem félek használni őket!" felirat állt fehéren. Emellett egy farmert viselt, és fájdalmasan szoros copfot. 

- Nincs több kérdésem.- nevettem fel, és ismét a pólója feliratára néztem, csak ezúttal feltűnőbben. Ő is észrevette, mert a pólójára nézett, majd elröhögte magát.

- Egy kis figyelmesség volt Sho-chantól, Natsuotól és Touyától, még évekkel ezelőtt. Azóta megkaptam mindig, hogy legyen a méretemben.- legyintett, mire én elröhögtem, Eijirou pedig szerintem fontolóra vette, hogy szerez nekem egyet. Mindegy. -Kezdhetjük a napot?- kérdezte tőlem, mire biccentettem. A "nap" egy laza kis beszélgetéssel szokott indulni, majd elmondja, hogy aznap min fogunk dolgozni. Például, már vettünk fel videókat, tanultunk, edzettünk, hogy kicsit visszarángasson a régi kerékvágásba. Lassan túl voltam a dolgokon.

 Az  aznapi álmomban én és Kido voltunk leginkább. A többiek arca homályos volt. Egy pályán kellett végig mennünk, anélkül, hogy csapdába esnénk. Tele volt csapdába. Elég volt egy helyben állni ahhoz, hogy aktiválj egy csapdát, ami előtted volt. Azt hiszem húszan tudtuk csak megcsinálni.

- Na, mi a mai program?- mondtam feldobódva, miután megbeszéltük az egészet. Érdekelt, hogy ma mit fogunk visszavarázsolni az életembe. 

- Tudod, lassan teljesen túlteszed magad ezen az egészen, úgyhogy arra gondoltam, hogy valami olyat csinálunk, ami lehet még ezelőtt se sikerült.- mondta, mire érdeklődve néztem rá.- De előbb egy kérdésre kell válaszolnod.- mondta, majd éjkék szemeit tekintetembe fúrta.- Miért rejted el a maradandó sebhelyeket?- kérdezte, mire megdermedtem. Komolyan mondom szerintem a vérem szó szerint megfagyott egy pillanatra.

- Mármint?- kérdeztem rekedten, mert kiszáradt a torkom.

- Mind a lelki, mind a testi sebhelyekről beszélek. Nem kell mások arcába nyomni, de elrejteni se kéne őket.- mondta, mire oldalra kaptam a tekintetem.

- Én... nem...- motyogtam, de maga felé fordította az arcomat.

- Hé, tudod mit tanultam meg, mikor végre rendbe jöttem?- kérdezte, mire megráztam a fejem. Óvatos mosolyra húzta a száját.- Nem elfelejteni kell, hanem tovább lépni.- a szemeim felcsillanhattak ettől a mondattól.- Nem kérem, hogy mond el, hogy történt. Lenne egy-két tippem.- dünnyögte az utolsó mondatot.- Viszont, hogy eddig magadban tartottad az emlékeid lehetnek az egyik oka, hogy előjöttek. Ezt a hibát, van egy olyan érzésem, hogy mind elkövettük. A fizikális sebek ugyanilyenek, viszont nem tehetünk ellene semmit, csak beletörődhetünk. Viszont, semmi értelme rejtegetni. -mosolyodott el, mire biccentettem.- Épp ezért nem értem miért rejtegeted ezt.- tűrte el az egyik hajtincsem, mire lesütöttem a szemem.

- Nem akartam, hogy...- motyogtam, de nem tudtam befejezni. Kinézzenek? Szánjanak? Nem is tudom már.

- Nem parancsolom, hogy innentől mutasd. Inkább csak megkérdezlek. Képes lennél már felfedni a világnak? Hogy igazából ki is vagy?- nevetett fel, mire szégyenlősen elmosolyodtam és biccentettem. És ha van, amiben nem vagyok olyan, mint mások? És ha valamiben  nem vagyok olyan erős, mint ők? Akkor mi van? Másban meg erősebb vagyok!

- Akkor, mi lenne, ha új frizurát csinálnánk neked? Azt mondják, ha egy lány túllép valamin, az első, amin változtat az a haja.- lökte meg a vállam játékosan, mire elnevettem magam.

- Legyen.- bólintottam. -Úgy is lenőtt az elmúlt időszakban.- csavargattam egy tincset, ami egészen a mellkasomig ért. Azelőtt csak a vállamig ért.

*****************************************************************************

Remélem tetszett! 

W23.