Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~7.~~

Felsikítottam. Az egész épület tőlem zengett. Bakugou tépte fel az ajtót.

- OI, KAE- elakadt a szava, mikor megpillantott a gép előtt. A széktámlámnak dőlve, a szívemhez kapva, de őt bámulva értetlenül.

- Bakugou?- ráncoltam a szemöldököm. Köztem, a kamerám és a képernyőm között kapkodta a fejét. Mikor lassan felfogta, hogy videót vettem fel, felsóhajtott.  Gyengén a fejemre ütött.

- Mi a francot csinálsz, Deszka?- kérdezte a fülemről arrébb húzva a fejhallgatót. A képernyőmre pillantott, amin a Jó éjszakát, Angelina! című horrorjáték volt nyitva.

- Ezt én is  kérdezhetném. -morrantam fel, majd visszafordultam a gép felé.- Videót veszek fel.

- De mi az anyádért sikítottál?- emelte meg a hangját. Ránéztem. Engem figyelt összeráncolt szemöldökökkel. Felsóhajtottam.

- Mert ez egy horrorjáték. Nem vagyok oda értük, de megígértem, hogy kiviszem. És megijedtem. -mondtam ki egyszerűen, vállat vonva. 

- Miért nem érinted meg, hogy vigye ki magát? Te meg felveszed, mintha olyan könnyen kivitted volna, és kész.- huppant le egy székre, amit odahúzott mellém. 

- Az sokkal egyszerűbb lenne, nem igaz?- kérdeztem visszatéve rendesen a fejhallgatóm.-De akkor...- fordultam felé.- Hol lenne a kihívás?- kérdeztem, mire elhallgatott. Folytattam a videó felvevését, majd mikor ismét meghaltam, ijedtemben megsikkantottam. Bakugou felröhögött mellettem. Odakaptam a vörös fejem. Zavaromban, hogy kiröhög elvörösödtem.- Minek vagy még itt?- kérdeztem duzzogva, mire gúnyos mosollyal rám nézett.

- Azért, hogy ilyenkor én ne kapjak szívrohamot. Ugyanis,- húzta arrébb a pólóját, hogy lássam a jelemet.- ha emlékszel.- húzta fel fél szemöldökét."Mentsd meg az életem!" Érzi, ha gázban vagyok. Ez fantasztikus. Felsóhajtottam, majd folytattam a videókészítést. Néha kiröhögött, vagy beszólt. Miután elköszöntem, áttöltöttem a gépemre. A videóvágás felénél jártam, amikor Bakugou belépett a képbe. Felsóhajtottam. Akkor nem egyedül leszek a videóban. Ez egyre jobb. Miután végeztem kikapcsoltam a gépet. A fiú felé fordultam, aki abban a pillanatban kapcsolta be a telefonját.

- Akkor szedjük össze.- szólaltam meg, mire összerezzenve lezárolta a telefont.- A jel, csak akkor tűnik el, ha megmented az életem. De bármi miatt is, ha veszélyben érzem magam te érzed, és szinte kötelezően meg akarsz menteni. Igaz?- kérdeztem, mire bólintott. Felsóhajtottam.- Hát ez remek.

Ezután, már nem beszélgettem vele, helyette kommenteket olvastam. A hirtelen megcsörrenő telefonra összerezzentem.

- Mit akarsz, Mosómedve?- morrant fel mellettem.- Mi? Nem... Nála... Nincs itthon... Csak... Miért lenne?....... Legyen. Leraktam.- nyomta ki, majd felém fordult.- Öltözz, találkozunk Mosómedvéékkel.

- Mi van?- fordultam felé. Felvette a dzsekijét, majd rám nézett.

- Mi az egész nap kommenteket akarsz olvasgatni?- kérdezte, mire halványan elpirulvaa gépre sandítottam.

- Én... mindig ezt csinálom.- motyogtam. Amióta videózom, a magántanulásom alatt, azóta, hogy haza jöhettem a kórházból, mindig. Egy pillanatra megenyhült az arca, majd ismét ingerült lett.

- Oi, Deszka. Ezen most változtatunk. Mozdulj!- szólt rám, majd végleg elhagyta a szobám. Felsóhajtottam, majd átöltöztem. A sötétkék pulcsimat egy fekete, váll nélküli hosszú ujjúra cseréltem, a szürke pamutrövidnadrágomat, egy szürke, szűk farmerre. A derekamra kötöttem egy piros pulcsit, a hajamat elrendeztem, majd utána mentem. Felvettem a piros sportcipőm. Bakugoura pillantottam, aki végig mért. Gondolom nem sejtette, hogy teljesen átöltözök.