Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~19.~~

A döntő. Már csak az volt hátra. Ahogy az orvosi szobában ültem és végig néztem a kiütött sérülteken, csak egy dologra tudtam gondolni. Innen körülbelül mindenki Nagao miatt jutott ide. Én egyszer már túléltem egy harcot vele, de abban nem ilyen füstöt használt. Félek kiállni ellene. Olyan magabiztosan kezdtem a versenyt, de az már úgy elpárolgott a döntőig, mint a hajnali harmat nyáron. Arisa-chan homloka verejtékes volt, homloka ráncolódott a fájdalomtól. 

- Kaede... kezdődik.- lépett mellém Baisho-kun. Biccentettem, majd felálltam. Némán hagytam el a helyiséget. Végig siettem a folyosón, mikor neki mentem egy nőnek.

- Elnézést.- mondtam, majd elléptem a menta-zöld hajú nő mellől. Lesiettem a lépcsőkön, majd leértem az ajtó elől. A kezem a kilincsre tettem, de nem nyomtam le. Nem tudtam. Az ujjaim elfehéredtek, ahogy szorítottam. Egyszerűen nem mertem lenyomni. Féltem. Nyeltem egyet. Beharaptam az alsó ajkamat, miközben pár könnycseppet visszatartottam. Eijirou biztos kimenne. Mina habozás nélkül kirontana. Bakugou teljesen magabiztos lenne, hogy megnyeri! Nekem miért nem megy? Mély levegőt vettem, letöröltem a könnycseppeket. Elszántam magam, és kiléptem. Végigsétáltam a folyosón, majd a bejelentésemet meghallva kiléptem. Megigazítottam a fejpántom, majd ránéztem a közönségre. Megpróbáltam pozitív energiával feltölteni magamat, kisebb-nagyobb sikerrel. Felsétáltam a betonpódiumra. Velem szemben Nagao állt. Nyugodtan, magabiztosan. Hogy csinálja? Nem, nem Kaede. Nem kezdheted el csodálni, ilyen baromságokért! Abbahagyod a hülye gondolatokat, s kiötlesz egy tervet, amivel kiverheted a fogát, annak a beképzelt majomnak! Mély levegőt vettem, majd a számon át kifújtam. Elszántan ránéztem a szelíden mosolygó srácra. Nyeltem egyet, amikor Kayama-sensei jelzett. Mindketten tovább álltunk egy helyben. Némán. Majd hirtelen megtörte a csendet.

- Tudod, megleptél, Kirishima-tan.- mondta, mire aranyló szemeibe néztem.

- Nem értelek, Nagao.- mondtam hűvösen. Felnevetett egy aprót.

- Azt hittem, hogy ki fogsz esni. Kik is voltak az ellenfeleid? Matsushita, Oshinokouji, Kuga. Megleptél, hogy egyenlő félként voltál képes küzdeni ellenük. Sőt le is győzted őket, ki gondolta volna? Mindenki ellen kitaláltál egy stratégiát, mindenkit legyőztél, bár egyszer, ha jól láttam, elvesztetted a fejed. Nem igaz?- mondta, mire kikerekedtek a szemeim, az ajkaim aprón elnyíltak, az izmaim megfeszültek.- Úgy látom igaz. De már mindegy. A legnagyobb meglepetésem az volt, hogy ellenem is kimersz állni. Egy mérgező füstömet te már megízleltél, és mégis. Azután, hogy láttad ezúttal mennyivel durvábbat használok, előjöttél, kiálltál elém, és egész keménynek is tudtál mutatkozni.- tapsolt kettőt.- Gratulálok! Őszintén megleptél, Kirishima-tan.- nyeltem egyet. Csak őt láttam, és az apró harci területet. Semmi mást nem hallottam.- Ha már így beszélgetünk, megkérdezem, mert már egy ideje fúrja az oldalamat, alig tudtam a meccseimre figyelni, annyira. Miért van rajtad a hajpánt? Nincs sok köze a képességedhez, azért kérdezem. Mire kell? Kirishima-tan? Mire kell a fejpánt?- kérdezte, mire elakadt a lélegzetem. Nyeltem egyet, az egyik lábammal hátraléptem egyet.- Hmmm? Kirishima-tan? Honnan szerezted a heget a mellkasodon?- kérdezte, mire még inkább elkerekedett a szemem.- A kollégiumban egyszer ujjatlanban voltatok Nishimoto-tannal, mert gyakoroltatok együtt, igaz? Kilógott az ujjatlanból a heg vége. Hogy szerezted? Csak nem Nishimoto-tan karmolt meg? 

- Fogd. Be.- emeltem meg a hangom, majd a kezeimet ökölbe szorítva védekezőn az arcom elé kaptam. Elnevette magát. A hajába túrt egyik kezével, míg a másikkal a hasát fogta.

- Köszönöm, Kirishima-tan. Köszönöm, hogy eddig leengedted a védelmed, és nem figyeltél. Köszönöm, hogy ennyire elvakított a félelmed. Köszönöm.- elvette a kezét, és rám nézett rikító szemeivel. -Kár, hogy itt a vége a meccsünknek.- értetlenül néztem a tekintetét, majd rájöttem, hogy nem engem figyel. A talajra emeltem a tekintetem. A lábaim körül egy bíboros füst gomolygott, szinte szilárddá állt össze, annyira egymáshoz nyomódott. Mintha vastag porréteg lett volna. Az egész pályát elfedte. Ahogy lenéztem, egyből, mint egy robbanás hatalmas füstfelhő lett. Köhögve a szám elé kaptam a tenyerem. Elsápadtam. Nagao némán állt, de a füsttől nem láttam. Ötlet hiányában elkezdtem arra rohanni, amerre volt. A vonal előtt álltam meg. Nem volt itt.- Köszönöm, Kirishima-tan.- szólt egy hang mögülem, mire rémülten hátra fordultam. Nagao meglökött, mire zuhanni kezdtem kifele a betonról. - Heh?- nézett hátrahőkölve. Elkaptam a karját, majd egy fájdalmasan, de elrugaszkodtam a bokámról és a lábaimat a nyaka köré csavartam. Beszívtam a füstöt. A szemeim bágyadni kezdtek, a torkomat égette, a számban sav és vér íze keveredett. Próbált lerázni, de a lábammal szorítottam. Bár nem tudtam olyan erősen, valószínűleg pont jó szögben kaptam el, mert ő se bírt nagyon tartani egy idő után. A füst oszlani kezdett a tömeg észrevett  minket. Nagao sikeresen lerázott, de így a pályán befelé gurultam fél métert. Vonalon belül voltam. Lihegtem, a kezeimen kelések kezdtek keletkezni, de még nem alakultak ki teljesen. Szinte az összes energiám elhagyott, de az adrenalintól ezt nem éreztem. Felálltunk, majd egymásnak kezdtünk rohanni.

Valaki felnevetett, mire se Nagao, se én nem bírtunk mozogni. 

***************************************************************************************

Howdy, howdy, howdy!

Ki tért vissza? Yep, it's me! Mario! XD

Mindegy is, remélem tetszett ez a rész!

W23.