Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~22.~~

- Helló, koronázatlan király és királynő gyermeke!- vigyorgott tébolyultan. Eijirou nem lehet a koronázatlan bűnözők gyermeke. Akkor én is az lennék. De a legtöbb közünk hozzájuk a nagybátyámmal volt. -Látlak ám! A nagyúrtól kapott képességnek köszönhetően!- vigyorgott, mire feltűnt nekem is a lila fény a szemébe. Egy kést vett elő. Megforgatta az ujjai között.- Nos, hát, örülnék ha előbújnál. Talán, ha megölök valakit, megteszed végre, és nem fogsz bujkálni, mint egy gyáva nyúl. -mondta, majd elhajította a kést, mely egyenes Eijirou szemei közé száguldott. Eijirou nem volt képes használni a képességét, miközben a kés a levegőt szelte. Bár nem sokra emlékszem ebből a pár másodpercből. Annyira emlékszem, hogy Eijirou árnyéka megremegett a földön. A következő pillanatban a 2-A osztályig repülve ért földet Eijirou majd köhögve állt négykézlábra.  A gonosztevő az erejével ezúttal valaki mást tartott vissza. Egy pár pillanat alatt felismertem azon szörnyetegek gyermekét.- Üdvözöllek koronázatlan hercegnő!- nevetett fel. A lány felemelte lassan, nehezen a fejét. Szemében aranyszín karika lassan kihunyt. A kés a gyomorszájában volt, az ajkai közül folyamatosan bordós-feketés vér folyt ki.- Örülök, hogy végre találkozhatunk! Tudod, a szüleid nagy példaképeim!

- Mit nem mond...- hörgött.

- Tessék?- kérdezte ördögi mosollyal, a lány elé lépve, miközben érdeklődve rápillantott. A lány lenézően felemelte a fejét, szinte éreztem az arroganciája bűzét.

- Egy kis... kis srácnak is... a példaképei voltak... -lihegte, közben nyeldekelve.- Ő is elég ama...amatőr volt...

- Amatőr?- nevetett fel a nő.- Ó, ugyan édesem, mi nem vagyunk amatőrök. Már a szüleid előtt is gonoszkodtunk ám.

- Hát ez remek!- mondta gúnyosan.

- Nos, most arra kérnénk, hogy csatlakozz hozzánk! Légy a vezérünk, s mutassuk meg a világnak az igazi gonoszságot.

- Én? Az igazi gonoszságot? Próbáltam. Megmentettem az ellenfelem.- hörgött, majd egy köhögés által nyúlós, összeállott vért köpött. A nő mosolyogva letörölte a vércseppeket az arcára.

- De ott az új- mondta undorodva az új szót.- Gonoszok Szövetségével voltál. Nem tudtad igazán kiélni magadat abban a lelankadt gonoszságban.- legyintett a kezével, majd felsóhajtott.- Tudod, a nagyúr rendkívül bölcs ember volt, de az utód kérdésben, mint kiderült pocsék! Egy gyerekes felnőttet nevelt a jelöltből, s rábízta a gonosztevők jövőjét! Végül is, egy gyerekre! Ezért vagyunk mi, hogy visszahozzuk a gonoszság régi fényét!

- Maguk is ezt akarják tenni. Egy gyerek vagyok...- itt köhögni kezdett, majd mély levegőt vett.- És maguk rám akarják bízni? Rám, aki megmentette az ellenfelük életét, és ezzel legyőzte a saját csapatát.- mély levegő.- Látom maguk is ugyanolyan felelőtlenek.- a nőnek megrándult a szeme, majd mély levegőt vett.

- Ugyan, csillagom- kezdte a nő.

- Nem vagyok a csillaga.- forgatta a szemeit.

- Ugyan, mi nem vagyunk felelőtlenek. Bár az is igaz, hogy már nem vagyunk fiatalok. De tudod én se voltam olyan evil, mikor bekerültem ebbe az egészbe. -a nő furcsa mód, izgatottságában elkezdett egy-egy angol szót használni. -Egyszerű kis utcai tolvaj voltam. Aztán bekerültem a szövetségbe. Ó, mennyit gonoszkodtunk! Elmetszettük emberek torkait, halálig kínoztuk őket, a képességeiket a nagyúrnak adtuk, a legjobban teljesítők képességeket kaptak! Több gonoszságot követtünk el, mint amilyen fényes a Sun! Lassan megszoktam a vér illatát!- mondta, miközben egyre inkább előtört belőle a kislányos rajongás.- Olyan kellemes, és fémes! Az első gyilkosságomra emlékszem, ott történt, ahova innen menni fogunk, a mi főhadiszállásunkon! A nőnek zöld szemei és szőke haja volt, kb a húszas éveiben lehetett, szürke garbóban volt, és a csuklója vérzett a bilincstől, oh, honey, és olyan édesen, sikítozott, mikor- közbevágtak.

- Dilligaf.- forgatta a szemét a lány, mire a nő értetlenül ránézett. Értetlenül elmosolyodott hófehér ajkaival.

- Micsoda?

- Dilligaf.- ismételte unottan a sötétség gyermeke.

- Az mit jelent?- kérdezte kisebb fangörcsben a nő, mintha biztos lenne benne, hogy ez bizony egy pszichopata szó. Én sose hallottam ezelőtt.

- Do I look like I give a fuck?- kérdezte unottan és szemtelenül a lány, miközben a pólója teljesen átázott a vértől. A nő szeme ismét tikkelt.

- Nem akarlak untatni. Ideje, hogy elfogadd az ajánlatunkat, hogy végre elmehessünk. Ez a hely bűzlik a sok kamasztól. -fintorgott. A vérző lányt láthatóan irritálta a nő kérdése... szélesen elmosolyodott és felnevetett egy aprót. Felemelte az arcát a nőre nézett.

- Nézze... ha az eddigi... pimasz... szemtelen.. megjegyzéseimről... nem jött volna rá... nem. Érdekel. Az. Ajánlat- szótagolta, mire a nő arca elsötétült. A lányt a társaihoz vágta. Hangos roppanással pattant feljebb egy pillanatra, mire elkapta az idős pasas. A lány vérzése elállt, ajkai széléről vér szivárgott, a szemében halványan ragyogott az aranykarika, mikor a maszkos pasas a nyakába szúrt egy fecskendőt. Mindenki lefagyva figyelt, akik szólni akartak, azoknak nem jött ki szó a torkán. A lány felüvöltött, miközben az eredeti szövetség a háta mögé ment. A fecskendő a földre esett, ezernyi szilánkra tört. A földre esett, mozdulatlanul. Ebben a pillanatban a 2-A megmoccant. Futni kezdtek feléjük, mikor a lány megmoccant. 

- Ha nem jön velünk magától. Akkor a szégyentől, hogy megölte pár barátját, majd jön.- mondta halkan a nő, miközben a lány lassan, nehézkesen felállt, lehajtott fejjel. A nő elvigyorodott. -Bemutatom, a Monseiur Muet legújabb vegyszere. A vadító. Akibe befecskendezik, az 12 órán át elveszti eszméletét, az állati ösztönök veszik át a helyüket. Azok közül is.. a vadász ösztönök.- Mintha, csak végszó lenne a lány felemelte a fejét, a szemében aranykarika rikított, a szárnyai kicsapódtak a hátából, és egy pillanat alatt megjelentek szárnyai. Dühös arckifejezése volt, és morgott a 2-A osztályra. Szörnyeteg..

**************************************************************************

Akiknek hiányzott Sakuko, azoknak voilá ITT VAN SAKUKO! <3

Jaj, de hiányzott my girl.

W23.