Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~4.~~

A pénteki nap sugarai fénylettek az utolsó óránk alatt. Az egész osztály már remegve várta a csengőt, hisz ezután haza mehettünk. Nem a kollégiumba, hanem haza. Kayama-sensei tartotta az utolsó óránkat, ami hős történelem volt. Míg én serényen jegyzeteltem a többiek az órát nézték, vagy aludtak. Már az én fejem is majdnem koppant volna, ha a csengő nem ment meg minket. Felpattantam és besöpörtem a cuccomat a táskámba, majd azt a hátamra kaptam kirohantam a teremből. A folyosó felénél lefékeztem, ahol is beért Ame-kun és Arisa-chan. Mikor kiértünk a suliból a kapuban Eijirout pillantottam meg. Épp leöklözött Bakugouval, aki elindult haza fele. 

- Sziasztok!- öleltem meg Arisa-chant, majd adtam egy pacsit Amenak, akik tovább haladtak. A testvéremhez léptem.- Szia Eijirou!- mosolyogtam rá. Rám vigyorgott, bár kicsit kínos vigyor volt.

- Szia Kaede!- mondta, majd egy hangyányit elpirulva a tarkójára tette a kezét.- Figyelj, baj lenne, ha ma egyedül mennél haza?- kérdezte, mire megdöntöttem a fejem.

- Nem, de miért?- érdeklődtem, mire egy őszinte mosoly jelent meg arcán.

- Tudod, ma randim lesz, úgyhogy...- mondta, mire megvilágosodtam.

- Tényleg, a barátnőd. Sok szerencsét, és semmi gond! Érezzétek jól magatokat!- öleltem meg, majd egy intéssel távoztam.

- Köszi!- mosolygott. Aztán még hallottam a fülem tövéből, hogy köszön a lánynak. Az én tökkel ütött bátyám becsajozott. Fura volt belegondolni. Hátrahagyva az iskolát elindultam a haza vezető, macskaköves úton. A szél belekapott a hajamba, így odakapva lefogtam inkább, megvárva, hogy lecsillapodjon a légáramlat. A kedvenc együttesemtől kezdtem egy dalt hallgatni. Mivel nagyon hangosan fújt a szél a fülemhez nyúltam. Elnémítottam a hangokat, és úgy dúdoltam. Már csak egy utcára voltam a házunktól, amikor hirtelen valaki betapasztotta a számat. Egy pillanat alatt, míg le nem fogta a kezeimet is visszaadtam a hangot a világnak, sikítani próbáltam.

- Sssh, semmi baj, szép hölgy...- mondta a morgós, alkoholszagú hang. Elfintorodtam a szaké erős illatától.- Nem foglak bántani!- megpróbáltam a kezéhez érni a kézfejemmel, sikertelenül.- Csak játszani akarok veled, azt lehet, igaz?- búgta a fülembe. Féltem ettől a játéktól. Berángatott a mellettünk lévő park elhagyatottabb részébe.- Csak egy kis papás-mamás játék...- mondta vággyal ittas hanggal, ahogy felgyűrte egy simítással az ingem.

- Nhm....nhmm...- rángatóztam, próbáltam szabadulni. Felnevetett. Őrült nevetése volt. A következő pillanatban egy rántást éreztem majd, ahogy testemről leválnak a kezei, helyette egy nagyobb, erősebb kar tart meg. Mögém pillantottam. Szikrák pattogtak a szabad kezében.

- EEEH!? KINYÍRLAK VÉNEMBER!!!!- üvöltötte a szöszi. A részeg ember a földön próbált elkúszni Bakugout figyelve. Próbált valamit összemakogni, hogy 'N-nem akart rosszat' meg 'Élvezte volna', legalábbis ezt vettem ki belőle. Megálltam a lábaimon, így Bakugounak nem kellett tartania, de a kezeit így se vette el.- KINYÍRLAK, ÖREG!- üvöltötte, mire az öreg felállt és elrohant. Rám nézett.- Tch.- morrant fel, majd elengedett. -Ne bőgjél már.- morogta, megforgatva a szemét. Eddig fel se tűnt, hogy a kövér könnycseppek folyamatosan mosták az arcomat. Megtöröltem az arcomat, majd mivel szédültem megfogtam a kerítést. A szívem a torkomban dobogott. Megköszörültem a torkom.

- Köszönöm, Ba-Bakugou, de innen már megoldom.- mondtam, mire felhúzta félszemöldökét. 

- Azt mondod?- kérdezte végig mérve. Erőltetetten elmosolyodtam. Kivert a víz, és remegett a térdem.

- Azt.- húztam ki magamat.

- Tch. Akkor mentem!- mondta, és tett egy lépést hátra. Abban a pillanatban elhomályosodott előttem minden, majd el kezdett sötétülni a világ.