Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~9.~~

Nem sokkal azután, hogy a megkaptam a válasz emailt egy hatalmas támadás történt. Egy másik városban egy épület nagy részét lerombolták. Azt mondták a hírekben, hogy emberáldozatokkal is járt. Az incidensre egy napra kaptuk az emailt, hogy a találkozót elnapolták a következő hónap tizedikéig. Nem volt nehéz kitalálni miért.

A reggel nehezen indult. Ahogy felébredtem, felöltöztem, majd lementem reggelizni egy szokatlan látvány fogadott. Mindenki ott volt. Az egész osztály egy helyen, mintha normális lenne. Látni lehetett, hogy irritáljuk egymást, de néma csendben evett mindenki. Megcsináltam a kávém. Leültem egy székre, majd Nagaoval egymást szuggerálva inni kezdtem. Kicsit se irritált, ugyan.Ezután mindenki egyszerre rohamoztak meg az illemhelyiséget. A fiúk ott tolongtak, míg én és Arisa-chan kényelmesen vettük igénybe a női mosdót. Miután megmostuk a fogunkat felöltöztünk és elhagytuk a kollégiumot. Az első óránk matematika volt Ectoplasm-mal. Egész egyszerű egyenletek kellett megoldanunk, gondolom. Mindenki tök könnyen megoldotta, de én csak a fogaimat összeszorítva próbáltam megoldani. Húsz egyenletet adtak fel az órára. Mindenki egész könnyen befejezte csengőig. Mikor én felálltam még csak a nyolcadiknál jártam. A táskámba gyűrtem, majd elkezdtem előpakolni a következő órára. A délelőtti egyszerű óráink gyorsan lementek, mire az utolsó, az osztályfőnöki jött. Kayana-sensei. Lépett be a terembe.

- Jó reggelt, osztály!- lépett az asztalhoz, nem törődve a fiúk tekintetével, akik a szemeiket le sem vették róla. Nem mintha csodálták volna, mint én vagy Arisa-chan, vagy csak tiszteletből figyelte volna, mint Ame-kun, Baisho-kun, vagy akár Doi-kun. A többi fiú az osztályban mind Nagao talpnyalója volt, és tiszteletlen. Érthető okokból ezáltal másért figyelték a tanárnőt.- Nos, eljött az ideje, hogy bejelentsek valamit.- mosolygott az osztályra. Bár az osztály nagy része igen tiszteletlen vele, úgy tűnik, mintha őt nem érdekelné. Bár így is furán néz ránk néha. Soha nem tudom hova tenni ezt a nézést. Nem tudom mit jelent. -Ugyanis, hamarosan itt van a Sportfesztivál!- mosolygott izgatottabban, mint mi. Az osztályban egy pillanat alatt eltűnt a tiszteletlenség leghalványabb sugarai is, helyette az izgatottság vett erőt az osztályon. -Nos, látom titeket is érdekel. Nos elveiben ugyanaz lesz a menetrend, mint tavaly. Ugyanúgy lesz eldöntve, hogy milyenek lesznek a selejtezőitek, és ugyanúgy én fogom bírálni a párbajokat. Ugyanúgy Eraserhead és Present Mic lesznek a hangos bemondók, és ugyanúgy részt fog venni az egész évfolyam. Mind ti, mind a B-sek, vagy támogató szakosok, akár a vezetői szakosok.- mosolygott.- Adjatok bele, majd mindent!- mutatta fel a hüvelykujját, mire az állatiasabb diákok elüvöltötték magukat, hogy rendben, köztük Arisa-chan is, én csendben rajongtam magamban. 

A Sportfesztivál! Amióta az eszemet tudom néztem, hogy kik, hogy teljesítenek. Eijirou sajnos kiesett tavaly, de hiszek benne, hogy idén nyerhet! Ő a legférfiasabb ember, akit ismerek! Biztos, hogy... kivéve őt... ő képes szembeszállni... ő ugyanazon a szinten férfias, mint ő... megráztam a fejemet erre a gondolatra. Nem. Eijirou fog nyerni! Hiszek benne, hogy ő fog! A hitem nem inoghat meg benne! A Sportfesztivál... egyszerűen hihetetlen, hogy máris eljött az ideje, hogy ringbe szálljunk egymás ellen! Elképesztő.

- Úgy készüljetek fel, hogy akkor fog először látni benneteket a nyilvánosság. Köztük a profi hősök, a cégek fejesei. Ezeknek tekintetében is gyakoroljatok! A tapasztalat nagy hatalom. Minél jobb hőshöz kerültök annál többet tudhattok meg akár a szakmánkról. -mosolygott, majd a mondata végére a levegőbe hasított a csengő.- Rohanjatok öltözni!- mondta, mire mind fogtuk a cuccunkat, majd lerohantunk az öltözőbe.

Átvettem a fekete farmernek tűnő cicanadrágot, majd felvettem az acélbetétes csizmám. Levettem az ingem, mire Arisa-chan ijedten nézett rám.

- Kaede...-chan...- motyogta engem nézve. Végig néztem magamon, mire megértettem mitől ijedt meg. A mellkasomon, bal oldalt volt egy vágás. Egy pillanatra, mintha egy homályos emlékkép villant be, mire a fejemhez kaptam.- Kaede-chan!- kapott utánam, mire feltűnt, hogy elkezdtem eldőlni. Megtámasztottam magam a lábammal, majd magamra erőltettem egy mosolyt és ránéztem.