Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~29.~~

Unottan sétálgattam a kollégiumban. Felmentem a szobámba, le a konyhába, ittam egy pohár vizet, átmentem a nappaliba, fetrengtem a kanapén, felmentem a szobámba, lapozgattam egy könyvet, tehát csak tébláboltam. Egyedül voltam, mert a fiúk elmentek valahova, pont nem érdekelt. A barátaim pedig moziba mentek, eredetileg én is mentem volna, de semmi kedvem nem volt, így jó szórakozást kívántam és inkább maradtam. Nem csak nem volt kedvem, még fáradt is voltam. Az álmok nem hagytak jól aludni. Mindenféle régi rémképeket mutogattak a fejemben. Mindig attól félek, hogy egyszer AZ a kép jut eszembe.. onnan. Fáradtságomban olyan izgalmas dolgokat csináltam, mint pörögtem a gurulós székemmel. Micsoda program! Éppen unottan figyeltem, ahogy a minden összemosódik, mikor is.

-... tizedikén volt a szülinapom. Hé, ha vége lesz ennek, egyszer megünnepelhetnénk együtt!- hallottam a távoli hangot és homályosan még láttam is a mosolyát. Hirtelen álltam meg a székkel, a hányinger kerülgetett.

- Ez... ez miért jut eszembe..- motyogtam, közben automatikusan az egyik tincsemet csavargatva az ujjam körül. 

Egy olyan fél óra telhetett el. Éppen a szőnyegemen feküdtem, lehajtott fejjel, bár ehhez se olt túl sok kedvem. Fullasztó volt, hogy nem akartam semmit se csinálni. Mindegy, a lényeg, hogy nyílt az ajtó. A szőke, tüsi hajú felsőbb éves unottan ácsorgott az ajtóban, miközben értetlenül figyelt engem. 

- Mit csinálsz?- kérdezte furcsállva, hogy a szoba közepén fekszem a földön. Lehunytam a szemem.

- Unatkozom.- mondtam, mintha egyértelmű lenne. Megforgatta a szemét.

- Elmegyünk a videójátékterembe. A mosómedve azt mondta hívjalak téged is.- mondta, mintha ezzel szívességet tenne nekem. Megvontam a vállam.

- Kösz, kihagyom. Fáradt vagyok.- mondtam, és magamban hozzátettem, hogy ez most nem igazán érdekel. Eleinte indulni akart, majd megtorpant. Kérdőn ránéztem, mire idegesen elhagyta a szobám, és mikor azt hittem végre csend lesz, ismét megjelent az ajtómban.

- Szóltam Pandának.- mondta, mire bólintottam és lehunytam a szemem. Olyan öt-tíz perc múlva nyitottam ki, de még mindig ott állt. 

- Mit csinálsz?- értetlenkedtem.

- Unatkozom.- mondta, fél szemöldökét felvonva. - Mi bajod?

- Semmi.- mondtam, szinte ösztönösen, mire felsóhajtott és megragadta a karomat. Felrántott a földről, majd húzni kezdett a közös rész felé.- Mit csinálsz?

- Én nem akarok unatkozni, úgyhogy megnézünk egy filmet.- mondta, majd a kanapéhoz lökött. Ráestem a díványra, mire unottan a kis tévénk felé fordultam szintúgy. Értetlenül nézett, mire én is értetlenül néztem, hogy miért néz értetlenül.- Hol vannak a kis szarvaid?- mutatott a hajára.

- Nem volt kedvem megcsinálni -legyintettem. Bakugou betett egy lemezt. Egy akciófilmet néztünk, ami érdekes volt. Utána elkezdtünk róla beszélgetni, bár én eredetileg elég flegma voltam. Végül már nevettem is kicsit. Olyan három órát dumáltunk filmmel együtt, majd távozott, hogy lassan itt vannak az osztálytársaim, plusz az övéi is haza fognak érni, ő pedig nem akar selejtek hülye kérdései válaszolgatni. Miért nem lepődtem meg rajta?

Késő este, olyan éjfél körül végre sikerült elaludnom.

--Álom--

Végig rohantam a saras pályán. Apró lábaimmal szökkentem az abroncsok között. Mögöttem hallottam, ahogy egyesek lihegnek, de nem álltam meg. Hasra ugrottam és kúszni kezdtem a csengős-harangocskás kifeszített zsinórok alatt. Mikor végre átértem egy mászófalhoz értem. Nem volt időm felmászni. Megfogtam az egyik kapaszkodót.

- Vigyél fel!- pihegtem, mire már csak a görcsös kapaszkodás abba a kis műanyagdarabba választott el a zuhanástól. Miután felértem egyből leugrottam a magas falról és rohantam a cél felé. Egy hatalmas ugrással kaptam el az árok felett kifeszített kötelet. Görcsösen szorítottam úgy másztam át. Mikor végre átértem és ezzel egy kis futás segítségével célba értem. Legjobb húszban benne. Remek. Nem volt időm ezen elmélkedni hasba rúgtak. Repültem egy ideig, majd köhögve a sárba estem. Köhögés közben kiköptem egy adag, a számban összeragadt nyálat. Ekkor a vádlimba éles, égető érzés hasított. Felkiáltottam, ahogy egyre melegebbnek éreztem, ahogy felszakadt az egész lábamon egy csíkban a bőr.

--Álom vége--

Verejtékek között ébredtem. A mellkasomra szorítottam a kezem, miközben lihegtem. Nem tudtam felfogni, hogy mit láttam/álmodtam. Hajnali fél négykor keltem fel. Na, most se aludtam.

******************************************************************************

Ezzel átcsúsztam hajnalba. Bocsi!

Sayonara!

W23.