Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~41.~~

Beléptünk az ebédlőbe, az egyik oldalamon Doi-kun és Baisho-kun, a másikon Arisa-chan és Ame-kun. Kemény egy hete járok újra suliba, és őszintén szólva felüdülés volt visszatérni a megszokott kerékvágásba. 

Az ebédlőben a megszokott kellemes hangzavar és nyüzsgés volt. Elsiettünk az asztalok között Lunch Rush ablakához és mindenki kért. Doi-kun egy Bajnok szendvicset, Baisho-kun egy tartiflettét kért, Arisa-chan egy rotit, Ame-kun egy Gyümölcsbombát(gyümölcs saláta, amit Lunch Rush valahogy sósra csinál, de szörnyen finom), én pedig egy adag baot. Ahogy elfordultunk a kis ablaktól egy üres asztalt keresve csalódnunk kellett. Az egész ebédlő tele volt, mint a heringek úgy ültek minden asztalnál. Kemény egy asztalnál lehetett még kényelmesen elférni, ahonnan szerencsére hatalmas kalimpálásba kezdtek felénk. Kínos mosollyal indultam meg feléjük, mögöttem a barátaimmal, mert persze az egész ebédlő felénk fordult. Lehuppantam Mina mellé, mire mellém tömörültek a barátaim. Mina, hogy több helyünk legyen átült Sero mellé. Így velünk szemben ült Mina, Sero, Kirishima, Sakuko, Jirou, aki mellett egy széket odahúzva ült Kaminari. 

- Sakuko? -lepődtem meg. A lányt eddig soha nem láttam sehol a suliban.

- Ebédszünetekben itt vagyok megtalálható. Egyébként valaki árnyékaként.- intett, nem törődve barátaim döbbent tekintetével. Körbenéztem a kis csapaton, majd észrevettem, hogy valaki hiányzik.

- És hol van Bakugou?- kérdeztem, megdöntve a fejem.

- Pár perce még itt volt.- nézett körbe Jirou, mire az áramjankó(, mert fajankó nem lehet) oldotta meg a rejtélyt.

- Pár perce elment Midoriyával gyakorolni. Azt mondta nincs ehhez gyomra most.- több kikerekedett szempár is őt nézte.

- Bakugou... elment... Midoriyával gyakorolni?- kérdezte lassan Kirishima, mire Kaminari értetlenül bólintott, majd leesett neki.

- Oh, shit.

- Megyek megkeresem.- mondta Sakuko, majd árnyékká vált és egy pillanat alatt eltűnt közölünk. Engem valami más is zavart. Még pedig Kaminari második mondata.

A becsengő fájdalmas sikolya zavarta meg az étkezést és nevetést. Sakuko közbe se tért vissza a Baku-vadászatról. Épp osztályfőnöki jött, így teljes nyugodtsággal dobtuk ki a tálcáinkat. Végigkacskaringóztunk a folyosókon, majd beléptünk a terembe. Az osztály többi tagja szokás szerint késve esett be, mikor már Kayama-sensei a papírjait rendezte az asztalon. A fiúk teljes nyugodtsággal, minden elnézés kérés nélkül mentek a helyükre, csak közben Nagao bemutatott nekem. Én visszamutattam, miközben kinyújtottam a nyelvem. Hmm. Lehet Sakuko hatással volt rám.

A kicsengőtől összerezzentem. Az óra egy pontján szörnyen lefagytam. A tanárnő hangja csak távoli moraj volt. Vizsgák. Közeledtek a Vizsgák. Kimaradtam egy hónapnyi anyagból, és bizonyos tantárgyakból gyorsan fel tudom tornázni magam, de bizonyos tantárgyak egyszerűen nem mennek. Tuti megbukom.

Na, sikeresen elpanaszoltam az egészet Sakukonak, miközben sétáltunk. 

- Nyugi, megoldjuk. Majd kapsz korrepetálást.- mondta, teljes nyugodtsággal. 

- Azt mondod?- kérdeztem teljes hitetlenséggel. Rám mosolygott.

- Azt(Pennywise-t. szerk). -kicsit megnyugodtam. Ezután jöhetett a következő probléma.

- Hol vagyunk?- kérdeztem, mert rájöttem, hogy amióta leszálltunk a buszról, fogalmam sincs hol vagyunk.