Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~5.~~

A hétvége csendben telt, szinte el is röppent és ismét az iskolapadban ültem. A családom nem tud a kis incidensemről az öreggel, mert megkértem Bakugout, hogy ne szóljon róla.  Bár most is, ha eszembe jutnak a disznószemei, vagy a széles, ijesztő vigyora, vagy a krumpli orra, tehát igazából konkrétan a céklavörös arca, akkor a hasam görcsbe rándul. De mindenesetre rávettem Bakugout, hogy maradjon csendben róla, akkor is, ha nehéz volt. A mai reggel az iskolapadban viszont fontosabb. Ugyanis az egész osztály együtt remegett, tök mindegy mennyire utáljuk egymást. Ma egész nap hősképzés lesz, mármint előbb volt egy ofőnk, mindegy, ráadásul ma jöttek meg a hősruháink is! Kayama-sensei lépett a terembe, mögötte All Might-tal, aki hosszú ideje csontváz formájában van. Az elrablós incidens óta. 

- Jó reggelt, gyerekek! Mint tudjátok ma jöttek meg a jelmezeitek, úgyhogy nem is szaporítanám a szót. Vegyétek fel, aztán nyomás az udvarra.- mosolygott, mire az osztály egyszerre lépett oda, és próbálta megkaparintani sajátját. -Oh, ez a fiatalság!- olvadozott Kayama-sensei. Én az utolsók között szereztem meg a jelmezem, így rohannom kellett az öltözőbe. Arisa-chan pont mellettem viharzott ki. Gyorsan felvettem a saját hősruhám és kirohantam. Elkezdtek vezetni minket a helyszínre addig beszélgettünk.

- Az én hősruhám elég egyszerű.- nevetett fel. Egy egyszerűbb türkizkék-fehér kezeslábast viselt, a bátyám osztályában lévő Uraraka-senpaihoz hasonló kék maszkkal. -A fejemen lévő füleimet körbe ölelő fém a fülemmel együtt mozog, de egy gomb megnyomással elkezdi begyűjteni a hanghullámokat, ha kell. A farkamon végig vezető fém csík, ami vele együtt mozog egy könnyű, de kemény ovális gömbszerűségbe vezet, ami a farkam végét öleli körbe, ezzel felerősítve a csapásaimat vele. A kezem lévő kesztyűn vannak lyukak így elő tudom hívni a karmaimat. Ugyanez a lábamon, csak ott alul előhívható rugók vannak, hogy könnyebben ugorjak magasabbra.- mosolygott Arisa-chan.

- Wow, nekem nem ilyen összetett.- nevettem fel. Az én ruhám egy vörös, acélbetétes csizmából,fekete farmerből, egy övből, rajta egy vörös N betűvel, egy vörös, fém szálas blúz, fekete ujjakkal, majd egy fekete maszkból áll. A maszk olyan, mint a bátyám osztályában Asui-senpaié.- Semmi különleges nincs rajta, egy gombon kívül.- mosolyodtam el, rámutatva az N betűn lévő gombra.- Ennek hatására a lábfejemről eltűnik a cipő, úgymond visszahúzódik, a pólóm ujja pedig szétválik, így könnyebben meg tudok érinteni másokat. -mondtam mosolyogva.

- Csúcs! És neked Ame-kun?- pillantott esős pajtásunkra. Egy sárga esőkabátot viselt, ami annyira szemébe lógott, hogy nem volt szükség maszkra. De így is világított két sárga szeme. Emellett fekete nadrág és gumicsizma volt rajta. Vagy annak nézett ki.

- Semmi különös. Acélbetétes bakancs, ami nem ázik át. Ez a legkülönlegesebb benne.- vont vállat. Pár pillanatig csak pislogtunk, majd elnevettük magunkat. A következő pillanatban valaki megsimította a fejemet. Oldalra fordítottam a fejemet.

- Yo!- vigyorgott a szőke gyerek. Meglepetten pislogtam.

- Kaminari?- lepődtem meg. A hős ruhájában volt és izzadt. Volt rajta pár "karcolás".

- Most lett vége a mi óránknak. Todoroki és Midoriya kicsinált. -sóhajtott fel, majd felragyogott az arca.- De most lyukas óránk lesz! Nektek most lesz hősképzésetek?- vigyorgottt, mire izgatottan bólogatni kezdett. -Csúcs! Majd lehet benézek!- kacsintott, mire elnevettem magam.

- Kaede!- lépett mellém Eijirou.- Most lesz hősképzésetek igaz? Mindent bele! Csak férfiasan!- vigyorgott, mire mellettem Arisa-chan elnevette magát. 

- Oi, Szaros hajú. Később beszélj a Deszkával!- morrant rá Bakugou, mire unottan megforgattam a szememet.

- Mindjárt megyek! Figyelj, tudom, hogy nyerni fogsz! De ne kockáztasd az életed érte! Ígérd meg!