Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~49.~~

Visszatért minden a rendes kerékvágásba. Mondjuk. Pár nap múlva eljöhettem a kórházból, és Recovery Girl kezdett kezelni. Bakugout, csak egy vagy másfél hét múlva engedték ki. Ez alatt a két hét alatt nem tudtunk beszélni. Mi visszatértünk a suliba, Nagao meg én tovább utáltuk egymást, az osztály továbbra is háborúzott. Csak ezúttal nem tudtunk beszélni a többi osztályban lévőkkel. A biztonsági intézkedés miatt az a négy osztály, akiket megtámadtak(ne feledkezzünk meg a B-sekről), lezárt folyosókon voltak. Kijöttem a kórházból egy újabb megfigyelésre, hurrá! Mindegy, ez azt jelentette, hogy még mi, akik ott voltak a támadáskor nem kommunikálhattunk egymással, mert tilos. Konkrétan a tanárok kísérgetnek minket ide-oda. Sose felejtem el, az első ilyen alkalmat. Kayama-sensei kísér minket a suli és a koli épülete között. És, hát, a fiúknak nem tetszett, hogy bébicsőszünk van. Hülyültek, és nem voltak hajlandóak elindulni a koliból. Ott álltak a falnak dőlve, és hangosan röhögve dumáltak.

- Még, hogy minket csőszködjön az a ****!- nevetett fel Tsuboike, miközben mi, akik képesek vagyunk felnőttként viselkedni, kijöttünk az épületből, hogy Kayama-sensei vezetésével elmenjünk suliba.

- Ez egyszerűen nevetséges! Minek néznek minket?- röhögtek a fiúk, miközben hasonló hülyeségeket mondtak, elengedve a fülük mellett, hogy Kayama-sensei lassan könyörgött nekik, hogy elindulhassunk. Kifejezetten sajnálom a hősnőt néha.

- Szánalmas, hogy azt hiszik, hogy a tanárok meg tudnak védeni minket. Legutóbb is használhatatlanok voltak, sőt nekünk kellett őket megvédeni!- röhögött fel Matsushita.

- Ja, ha mi nem vagyunk, már mindegyik tanár, és még pár diák halott lenne!- röhögött fel Kuga, miután Nagao kilépett az ajtón. Barna haja kócos volt, sárga szemei unottak, és egyenruhájának se az inge nem volt betűrve, se a nyakkendője nem volt rendesen megkötve. Csak hanyagul lógott a nyakában, laza csomóban.- Ugye, Nagao?- röhögött fel, a nála bőven magasabb srácra nézve.

- Ti se csináltatok mást, csak rinyáltatok, szánalmasabban mint egy hülye gyerek, ha nem kapja meg az áhított All Might figurát. Fogjátok be, és egyszer az életben viselkedjetek éretten!- mondta halkan, majd a végén méltatta őket egy pillantásra. A fiúk köpni-nyelni nem tudtak, csak szégyenlősen lenéztek a földre, és sikeresen elindulhattunk. Ja, igen. Nagao nagyobb alfa hím lett, mint valaha, azért, amit a táborban csinált. A fiúk olyan hősnek tartják őt, mint Midoriya All Might-ot, csak sokkal haveribbnak érzik. Nagao pedig érettebben viselkedett, bár továbbra is nagy volt az arca.

Az élet ment tovább a maga nyugodt módján. Mentek az agyzsibbasztó órák, a fárasztó hős órák, és mi öten jobban összerázódtunk, mint valaha. Arisa-chan meg én, mint egyedüli lányok, ő ugye Ame-kunnal járt, így a két másik fiúval és sokkal jobb lett a kapcsolatom, mikor ők ketten elmentek, hogy kettesben legyenek. 

Aztán egyik nap suli után büntetésből bent kellett maradnom takarítani, mert már nem is tudom miért. Az tudom, hogy valami apró félreértés miatt. Mindenesetre, utána visszavittem a szertárba a seprűt. Mikor visszaindultam a kollégium felé, az egyik folyosó kereszteződésnél elkapták a karomat, és berántottak. A hátam a falnak nyomódott, a fejem mellett támaszkodott meg, és a derekamra téve a kezét megcsókolt. Hirtelen lefagytam, és azt se tudtam, hogy ki vagyok, majd csak felfogtam a helyzetet. Visszacsókoltam, mire elmosolyodott, de nem szakította meg a csókot. Mikor elvált tőlem pihegve ránéztem, a szívem a torkomban dobogott.

- Nem lehetsz itt. Azok, akik ott voltak a támadáskor...- mondtam nehezen, mire elvigyorodott.

- És engem hol érdekel ez?- mondta, mire én is elmosolyodtam, majd elnevettem magam.

- Mondjuk, mert megbüntetnek.- nevettem, mire közelebb hajol.

- Kit izgat, túl sokat vártam erre, Deszka.- mondta, mire én is közelebb hajoltam.

- Ahww!- megakadtunk. Oldalra fordultunk. Mina, Hagakure-san álltak a folyosó végén, telefonokkal a kezükben, mögöttük pedig a Sakuko állt a folyosón apró mosollyal. Felmutatta a hüvelykujját.

- Oi... Mosómedve...- nézett rá gyilkos szemekkel Bakugou.

- Bakugou, ez olyan édes volt, nézd!- mutatta fel a telefonját, amin ott volt az egész videóként. Bakugou elpirult, én meg a számra kaptam a kezem, nehogy hangosan felröhögjek, mert én még mindig az egyre idegesebb Bakugou karmai közé voltam ragadva.

- Oi, Űrlényszem, mi a **** bajod van?- kérdezte dühösen, halványan elpirulva Bakugou. -Nem lehetek egyszer az életben kettesben a barátnőmmel!? Haa!?- pislogtam párat. What?

- Jé, a környezetében nem üvöltöd le a feje- barátnő? BARÁTNŐ!?- kapott fangörcsöt Mina, mire Hagakure-sannal ugrálni kezdtek örömükben, majd komoly arccal, fenyegetően odahajoltak Bakugouhoz, akinek már így piros volt az arca.- Ha megbántod- végighúzták az ujjukat a nyakukon, azzal szigorú tekintettel elhúzódtak, és kislányos rajongással elrohantak. Miután elrohantak Sakuko mellett, a lány csak intett nekünk és a lányok után indult.

- Tch, hülye Antennafej meg Átlátszó.- morgott, majd rám nézett, de én még mindig a számon lévő kézzel vigyorogtam.- Mi bajod?- kérdezte értetlenül, piros arccal. Megnyaltam kicsit a számat, majd elvettem a kezeim.

- Szóval..- húztam az agyát.- A barátnőddel, hah?- vigyorogtam, mire egy ideig értetlenül nézett, majd az arca még vörösebb lett. Elvigyorodtam, megrántva a szemöldököm, mire elkapta a fejét, és oldalra nézett.

- Tch.- morgott.

- Had halljam azt a kérdést!- fordítottam felé a fülemet,és magamban azt kívántam bár itt lennének Mináék még, hogy ezt felvegyék.

- Lennél a barátnőm?- szűrte ki a fogai közt.

- Nem értettem, ne haragudj!- hajoltam közelebb kicsit, mire idegességében megrándult a szemöldöke.

- Lennél a barátnőm?- mondta érthetően, de morogva.

- Bocsi, ki volt kapcsolva a hallókészülékem! Még egyszer?- nyúltam a fülemhez és rávigyorogtam, mire egy dühös vigyor jelent meg az arcán. 

- Oh, a rohadt életbe, lennél a barátnőm, Deszka? -mondta ki, mire ráhunyorogtam.- Azt ne merd mondani, hogy nem érte-

- Mi a varázsszó?- vigyorogtam, mire idegességében megrándult a szemöldöke.

- Kérlek.- szűrte ki a fogai közt. Elpillantottam gondolkodva.

- Nem ez a varázsszó.- húztam el a számat, mire tikkelt a szeme.- Na jó, ha ennyire szeretnéd.- mondtam, megjátszottan megrázva kicsit a fejem, egy mosollyal az arcomon.

- Te kis,- nyomott a falnak megcsókolva.- idegesítő,- csók.- akaratos,- csók.- Deszka.- csókolt meg még egyszer, majd a homlokomnak döntötte az övét.

- Igen?- kérdeztem vissza, magabiztosan elmosolyodva. Belenézett a szemembe.

- Szeretlek.- mondta ki, nagy nehezen, mintha a fogát húznák. Arca pirosabb, mint szemei.

- Ez volt a varázsszó!- karoltam át a nyakát.- Én is téged!

*******************************************************************************

Hú, de nyálas lett. Örüljetek! 

W23.