C R O S S F I R E

3|Valaki kíváncsi

A SULIBAN NEM vagyok valami híres, hála istennek. Van 3 barátom, akikkel boldog vagyok és nekem ez elég.
Egyet már ismertek. Hudson-on kívül még ott van Quinn és Reese.
Quinn igazán magának való csaj. Fekete haja hullámokban súrolja derekát, világos zöld szemei pedig bárkit elbűvölnek.
Reese pedig a legcsajosabb közülünk. Otthon van a trendekben, cipőjei pedig már lassan az egész házat elfoglalják. Barna nyílegyenes haja és titokzatos kék szemei vannak.

Sajnos, ma egyikőjükkel sem tudtam ebédelni. Hudson a reggeli sráccal találkozott, Reese valami szakkörre ment, Quinn pedig csak simán leszarja a sulit és nem jött be.
Ezért most fogtam magam és elmentem az egyik kávézóba, ahol a valaha látott legjobb süteményeket árulják.
Nem volt mesze a sulitól, szóval érkeztem nyugalomban enni és még így is marad elég időm arra, hogy visszaérjek.

Miután megrendeltem a karamellás torta szeletet, leültem az egyik szabad asztalhoz, ami a szoba sarkában pihent, a virágos tapétázott fal mellett.
Elővettem a notebookomat és elkezdtem dolgozni az évvégi beadandómon. Elég jól haladtam, egészen addig, amíg ki nem húzódott a velem szemben lévő szék és valaki le nem ült rá. Szemeimet az illetőre fókuszáltam.

Meglepődött tekintetem az ő mosolygós arcával találkozott.
-Phoenix.- mosolyogtam, hiszen azt hittem soha többet nem találkozom vele.
-Édes.- kacsintott, mire megforgattam szemeimet.
Már éppen nyitottam volna ki a számat, de a pincérnő ebben megakadályozott.
Ugyan az a pincérnő volt, aki kihozta a sütimet, de ez úttal a blúzán az első három gomb szét volt kapcsolva és a szoknyája sokkal magasabbra volt húzva. Ismét megforgattam szemeimet. Tipikus.
-Hozhatok neked valamit, szépfiú?- vörös haját vékony újja köré csavarta. Újra, újra és újra.
Szemeimet megint Phoenix-re fókuszáltam.
Phoenix viszont abszolút nem úgy reagált, ahogy vártam. Nem érdekelte őt a lány, aki éppen mindent megtett csak azért, hogy elnyerje figyelmét. A szemei engem vizslattak. Felvontam a bal szemöldökömet, mire Phoenix elmosolyodott.
-Egy pohár limonádét és egy új pincérnőt.-
A lány elősször meghökkent, majd magasra emelte orrát, megfordult és elment, mint aki megnyerte a lottót.
-Mi járatban itt?- kérdeztem.
-Éppen suliba mentem amikor is megláttam ezt a gyönyörű csajt, akivel történetesen 2 napja találkoztam. Éppen öngyilkos akart lenni, de nem hagytam.- mosolyra húzta dús ajkait, elpirultam.
-Nem akartam öngyilkos lenni.- motyogtam.
-Megint ezt akarod játszani? Mert ha igen, akkor én is mondhatom "Persze, én meg szűz vagyok." Mire te azt válaszolnád "Nem vagyok kíváncsi a nemi életedre."- imitálta hangomat, de kicsit elcsúszott.
-Nincs ilyen nyílós hangom.-
-Oh dehogynem.-
-Oh fogd már be.- nevettem.
-Ez már tetszik. Sokkal jobban áll a mosoly mint a tenger allja.-mosolygott, megint elpirultam. Úgy döntöttem elég ebből a halandzsából, ezért témát váltottam.
-Hova is jársz suliba?-
-Valaki kíváncsi.-
-Csodálkozol? Felbukkantál a nagy semmiből és semmit sem tudok rólad.-
-Tudod a nevemet.- rántotta meg vállait.
-Jaj, de vicces vagy.- forgattam meg szemeimet. -De most komolyan. Válaszolj már arra a rohadt kérdésre.-
-A helyi fősulira járok. Zenét tanulok.-
-Szopatsz?-
-Nem-nem. Gitározom, énekelek és dobolok.- mondta büszkén.
-Ez... ez nagyon állat.- mondtam álmélkodva, mire Phoenix elnevette magát.
-Látom sikerült lenyűgöznöm téged.-