C R O S S F I R E

2|Hudson

MÁSNAP REGGEL ANYUKÁM mézes hangja keltett.
-Dakota, drágám. Elfogsz késni, ha nem kelsz fel most azonnal.-
Nem mondtam el neki, hogy mi történt tegnap. Tönkre tenné őt, engem pedig pszichiátriába zárnának. Tudom, hogy ez soha többet nem fog megtörténni. Vigyázni fogok.
-Igen, anya... fent vagyok, élek és virulok.-
Hallottam ahogy a léptei egyre csak távolodnak. Lassan kimásztam az ágyból, hajam kócos, borostyán szinű szemeim álmosak.
Bevándoroltam a fürdőszobába, ami a folyosó végén van, balra. Elvégeztem a napi rutinomat- fogat és arcot mostam, hajat fésültem. Sminket nem használok.
Felvettem egy sötét kék rövidnadrágot, és egy egyszerű fekete pólót. Egyszerű és nagyszerű.
Felkaptam a szobám sarkából a bordó Vans táskámot, felvettem a piros Converse cipőmet és lementem a konyhába, ahol anya híres palacsintái vártak.
Felpattantam a székre, anya elém tette a tányért, majd megpuszilta az arcomat.
-Jó reggelt, kicsim.- borzolta össze a hajamot.
-Neked is, anya.-
-Nehéz napod lesz ma?-
-Nem igazán. 2 dolgozat, de tudod, hogy az sikerülni fog.- kacsintottam rá. Jó tanuló vagyok, de nem azért mert kényszerítenek, hanem azért mert érdekel. Ez az utolsó évem és ha ez a bizonyítványom is hibátlan lesz, akkor felvesznek az orvosira felvételi nélkül.
-Tudom, kincsem.- mosolyodot el.
-Nagyon büszke vagyok rád és apád is az.- apa hallatán kicsit elszomorodtam.
-Beszéltél vele?- kérdeztem, mire anya megrázta fejét.
-Sok most a dolga, te is tudod.- bólintottam, megfogtam az üres tányért, betettem a mosogatóba.
-Szia, anya.- megpusziltam az arcát és bementem a garázsba.
Beszálltam a világos kék kis Jeep-embe, amiért 2 évig dolgoztam.

Úton a suli felé minden számot végig énekeltem, ami a rádióban szólt.
-Szeva, kis csaj.- huppant be autómba a legjobb barátom.
-Szia, Hudson.- nevettem.
-Csajszi, reggel elugrottam kávéért, szóval tessék.- nyújtotta át a kávémat. -De nem ez a lényeg. Szóval, mikor reggel odaértem, egy új kiszolgáló állt a pult mögött. Pontosabban egy srác. Egy Kurva helyes srác... ÉS ODAADTA A TELEFONSZÁMAT!- sikoltozott mire elnevettem magam.
-Gratulálok, Huds. Mikor találkoztok?-
-Hát, azt még... őhm, még nem igazán hívtam fel.- vakarta még a tarkóját.
-Mi van?! Na ezen most gyorsan változtatunk. Fogd meg azt a rohadt telefont és hívd fel.- utasítottam. Hudson meleg és hát nem igazán van szerencséje a pasiknál, pedig tök aranyos, szóval most, hogy van ez a srác, ideje cselekednem.
-De...-
-Semmi de. Vagy felhívod, vagy én fogom.- és képes vagyok rá.
-Jólvan, na.- ezzel előkapta telefonját, kikereste a megfelelő számot és tárcsázta. Egy ideig nem vette fel senki.
Hudson már készült letenni a telefont, az arcán látható volt a csalódottság, de aztán beleszólt a telefonba egy mély férfi hang.
-Haló?-
-Őh, sz-szia. Hudson vagyok, a kávézóból.-
-Hudson! Azt hittem már nem hallok felőled többet.- mondta a srác izgatottan, mire Hudson elmosolyodott.
-Azt akartam kérdezni, hogy talán, esetleg... nem e lenne kedved velem találkozni?-
-Randira hívsz, Hudson?- a srác hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.
-Talán.- mosolygott Hudson is.
-Akkor a részemről ez egy igen.- amint hallotam az igen szót, elmosolyodtam, lehúztam az ablakot, majd elkiáltottam magam:
-A legjobb barátom végre bepasizott!- mire mindenki aki éppen körülöttünk haladt el, tapsolni kezdett.
-Dakota!- sziszegte legjobb barátom, de azért mosolygott. Hudson igazán jó képű srác. Arany göndör fürtjei és kék szemei már sok lány szívet elrabolták, de sajnos össze is törték, amikor a lányok megtudták, Hudson bizony nem a pinákra bukik.
Eléggé szégyenlős szegény, pedig simán kinéz egy ketrecharcosnak, közben pedig egy légynek sem tudna ártani.