-PHOENIX.-
Semmi. Ignor.
-Phoenix.- próbáltam újra.
Megint semmi.
Phoenix ujjai már fehérek voltak, olyan szorosan fogta a kormányt.
-Baszd meg.- megfogtam az arcát és magam felé fordítottam a fejét. A szerencse, hogy éppen pirosnál álltunk.
-Nem érdekel, hogy mit mondanak az emberek, Phoenix.-
-Amit az emberek mondanak mind igaz, Dakota. Megöltem valakit.- nem tudott a szemeimbe nézni. Túl sokáig tartotta ezt az egészet már magában, ideje lenne már kieresztenie. Szüksége van valakire, aki bízni fog benne.
-Bízom benned, Phoenix. Számíthatsz rám. Hiába fogod az érzéseidet örökre magadban tartani, ennek így nincs értelme. Ne élj a múltban, erezd el és figylej a mára és a jövőre.-
-Ez nem ilyen egyszerű, édes.-
-Tudom milyen érzés, Phoenix. Tudom milyen az, amikor más ember élete szárad a lelkeden. Én sem vagyok éppen egy angyal. Elkövettem egy hibát és máig a következményeit viselem.-
-Mi-Mi...?-
-Menjünk hozzánk. Elmesélek egy történetet.-
Amikor hozzánk értünk, megfogtam Phoenix kezét és felvezettem a szobámba. Leültettem az ágyamra, majd elővettem az emlékeim dobozát.
-Ebben a dobozban tárolom a volt barátomtól kapott összes apró levelet, ajándékot.-
-És ezt miért is akarod az orrom alá dörgölni?-
-Ne szakira félbe, Nix. Várd ki a végét.-
Phoenix nekidőlt a falnak és figyelmesen hallgatott.
-Jack volt a valaha élt legjobb dolog az életemben. Ő volt a legjobb barátom, a támaszom, a szerelmem. Azt mondják, az igaz szerelem örökké kitart, de nálunk sajnos a sors közbe vágott. Nem csak az én legjobb barátom volt, hanem a bátyámé, Daniel-é is. Dani sosem akarta, hogy bármi közünk is legyen egymáshoz, de amikor látta, hogy mennyire is szeretjük egymást, beletörődött. -jáig nagyon boldogok voltunk, nem veszekedtünk. Aztán 3 éve megkaptam a másik szerelmemet, a Harley-mat, aminek a roncsát láttad a garázsban. Annyira örültem, hiszen mindig is vágytam egyre és amikor megkaptam, olyan volt mintha a világom teljes lenne. Jack szinten örült neki, hiszen ha én boldog voltam, ő is az volt.
Egy nap elmentünk motorozni, csak mi ketten. Én vezettem. Olyan jó érzés volt, hogy ott volt mögöttem a szerelmem.
Egy egyenes úton mentünk, körülöttünk mindenhol termőföldek. Éppen előztem ki egy autót, amikor a semmiből kitért élem egy traktor. Nem volt már időm kikerülni, ezért frontálisan ütköztünk. Jack lerepült, egyenesen az autó alá, amit próbáltam kielőzni. Esélye sem volt az életre. Ott helyben meghalt.
Másnap reggel a kórházban az első kérdésem az volt: "Hol van Jack?", de amikor megláttam anyukám és a bátyám könnyáztatta arcát, tudtam, hogy soha többé nem látom, soha többé nem fog megcsókolni és soha többé nem ölelhetem majd magamhoz.
Nagyon hosszú ideig magam alatt voltam, Dani engem hibáztatott, én is magamat hibáztattam, ami azt illeti, mai napig magamat hibáztatom. Ebből az ördögi körből nincs kiút.
De aztán jöttél te és olyan jó érzés volt, hogy te nem hibáztatsz engem, hiszen nem is tudtad mi történt. Olyan jó érzés volt tiszta lappal indulni. Viszont most, hogy ezt tudod, megértem ha elmész. Nem fogok haragudni. Egyszerűen elfogadom.-
Hosszú ideig csend volt. Nem mertem Phoenix szemeibe nézni, hiszen ki tudja, mit gondol éppen.
-Tudod, édes, megkell értened valamit. Nem te tehetsz erről az egészről. Igen, te vezettél, de ezt nem tudtad befolyásolni. Ez egy olyan dolog, ami bárkivel megtörténhet. Szeretném, ha tudnád, hogy az én szememben, te még mindig az a gyönyörű, kedves és okos lány vagy, akit puszta szerencséből megismertem. Ami pedig Jack-et illeti, most már egy jobb helyen van, ahol nem tudják bántani és majd egyszer, egy szomorú napon, amikor a szíved majd a mennyekbe száll, találkozni fogtok újra.-
YOU ARE READING
C R O S S F I R E
Romance"A madár, mely porrá ég, majd hamuból újjá születik. Igazán érdekes egy név, de vajon illik-e rád?"
