C R O S S F I R E

7|Apa

MIUTÁN VAGY MÉG tízszer leugrottunk a sziklától, teljesen elfáradva elindultunk haza. Hudson haza vitte Reese-t, Zach pedig szinte könyörgött Quinn-nek, hogy vihesse haza. Phoenix pedig csak egyszerűen kijelentette, hogy ő visz haza, ezért most itt ülök, az autójában és üvöltöm minden számot, amit a rádió játszik.
-Would roses bloooooooom?!- nyerítettem, a végére hangom kicsit elcsuklott, de leszartam és folytattam tovább a mini Billie Eilish koncertemet, amit Phoenix végig röhögött.
-Help, I lost myself again, but I remember you.- mutattam rá, miközben drámáian befejeztem a számot.
-Hát belőled sem lesz énekesnő, édes. De nem baj, még mindig dolgozhatsz nekem.-
-Csak figyelj. Jössz te majd még az én koncertemre.-
-Úgy legyen, drágám.-
Éppen mondtam valami frappánsat, de megszólalt a kedvenc számom. Uh, figyeld. Előjön belőlem a spanyol énem.
-Se rumora que su nombre e' María, María, María.- énekeltem teljes szívből.
-¿Quién diría que me enamoraría, aquel día, aquel día?- énekelte Phoenix, csak ezerszer jobb kiejtéssel, de most ez sem érdekelt. Maluma, a szerelmem, szólt éppen a rádióban, perszehogy rá fogok figyleni. A francia részt szépen átugorjuk, mivel az még annyira sem megy mint a spanyol.
-Ella una señorita bella de la cabeza a los pies. Pero lo que más me gusta es cuando habla francés. Baila, baila mamacita. Baila, baila mamacita!!!- üvöltöttük. Végig táncoltam az egész számot, énekeltem azt, amit tudtam.
Mikor vége lett a számnak, mindketten hangosan nevettünk, kissé lihegve, de azért nevettünk.

-Melyikben laksz?- kérdezte Phoenix, amikor befordultunk az utcánkba.
-Az ott.- mutattam az töpszli házunkra. A fű le volt nyírva, ezért hála istennek nem úgy nézett ki mint valami kunyhó a dzsungel közepén.
-Cuki.- mosolygott Phoenix, mire elnevettem magam. Mióta használnak a srácok olyan szavakat mint a "cuki"?
-Min nevetsz?- vonta össze a szemöldökét.
-Azt mondtad "cuki".-
-Igen és?-
-Ah semmi.- nevettem tovább, mire megforgatta a szemeit. Mikor leparkolt a házunk elé, ültem csak és gondolkoztam. Aztán végre megkérdeztem azt, amit akartam.
-Bejössz?- Phoenix elősször kicsit meglepetten nézett rám, de aztán elmosolyodott.
-Persze.-

-Anyaaa!- üvöltöttem.
-Kicsim! Kicsim, úr isten, kicsim!- futott le anyukám a lépcsőkön, kezében a laptop.
-Nézd ki hívott!- megfogta a laptopot és felém fordította, észre sem véve Phoenix-et. A laptop képernyőjén megvolt nyitva a skype, ahol apa mosolygós arca fogadott.
-Apa!- kiáltottam fel örömömben. Apa az egyenruhájában volt, mögötte a többi katona, akik vagy csak simán ültek, vagy pedig szintén a családjukkal beszéltek.
-Szia, prücsök.- mosolygott ő is, egy könnycsepp csordult le az arcomon.
-Hogy vagy, apa? Mikor jössz haza?-
-Megvagyok, kislányom. 3 hét múlva. De várjunk csak, ki az a fiatalember ott melletted?- apa összehúzta a szemét és közelebb hajolt a képernyőhöz.
-Jézusom, de köcsög vagyok! Észre sem vettem, hogy vendégünk van!- anya pánikolás közben majdnem elejtette a laptopot.
-Anya! Nyugi, le ne ejtsd apát.- anya óvatosan letette a laptopot az asztalra.
-Na, mutasd be ezt a fess fiatalembert.-
-Apa!- nyögtem fel, mire mindhárman elkezdtek nevetni.
-Anya, apa, ő itt Phoenix. Phoenix, ő itt az anyukám, Lily és az apukám, Sean.- Phoenix köszöntött nekik, egy apró integetés kíséretében, mire a szüleim csendben maradtak. Majd egymásra néztek és elmosolyodtak. Apa aztán elkiáltotta magát.
-Srácok! A lányom végre hazahozott egy fiút!- a szobában lévő összes katona apához futott, hogy megnézzék, vajon kit is hozott haza a legfiatalabb Harris.
-Megyek és felhívom a nagyit! Nagyon fog örülni.- tapsolt anya, Phoenix arcára nyomott két puszit és már itt sem volt.
-Hát ez nem igaz.- suttogtam, miközben az arcom vörös volt. Phoenix elnevette magát majd a derekam köré fonta a kezét.
-Ugyan már, édes. Tök menő szüleid vannak.- mondta, mire apa felől az összes katona, apámat beleértve, kiadott egy aféle "aaaaw" hangot.
-Na de most...- köszörülte meg torkát apa, kihúzta magát és felvette a pokerface-t.
-Ülj le ide szépen elém, fiam.- Phoenix leült a székre, ami pont a laptop előtt volt.
-Hány evés vagy?-
-20, uram.-
-Drogozol, iszol, cigizel?-
-Nem, uram.-
-Teljes neved?-
-Phoenix Montgomery.-
-Hány lánnyal voltál eddig?-
-Apa!- kiáltottam fel, de apám csak leintett.
-Nem volt még barátnőm, uram.-
-De már nem vagy szűz?-
-Apaaa!- apa megint csak ignorált.
-Ami azt illeti, de, az vagyok.- volt Phoenix válasza, mire apám és én nem kevésbé voltunk meglepődve.
-Megbaszódok.- suttogta apa. -Mik a szándékaid a lányommal?-
-Nem ismerem még régóta, de nagyon szép lány és nagyon kedves is. Szeretném jobban megismerni őt, uram.-
-Jólvan. Rendben. Vigyázz rá, mert ha nem, levágom a tökeidet.-
-Apaaaaaa!-