C R O S S F I R E

8|Gwen!

-FALNÁL SZARNI, vagy szarnál falni?-
-Ez egy nehéz kérdés, de inkább falnál szarni.-
Phoenix és én éppen a szobámban fekszünk az ágyon. Nem, nem történt semmi olyan. Perverz állatok.

Miután anya vissza jött a nagyival való beszélgetésről, közölte, hogy holnap bizony jönnek a nagyijék és szeretnének találkozni Phoenix-el. Mindegy mennyiszer mondtam el nekik, hogy nem vagyunk együtt, leszarták.
Egyszerűen örülnek, hogy a drága unokájuk és lányuk végre hazahozott egy fiút, aki nem meleg. Az ő szavaik, nem az enyémek.
-Sajnálom, hogy találkoznod kell holnap a nagyimékkal, Nix.- kertem bócsanatot ezredszerre.
-Édes, fejezd már be. Szívesen találkozom velük.-
-Úgy látom nem érted. A nagyijék még anyunál és apunál is rosszabbak.-
-Ugyan, ne túlozz. Anyud és apud nagyon fasza szülők.- mosolygott, mire megforgattam a szemeimet. -Amúgy, nem is mondtad, hogy apukád katona.-
-Minek meséljem egy idegennek? Amúgy meg, nem kérdezted.- vontam meg a vállaimat.
-Jogos. De most itt az ideje, hogy mesélj.-
-Hát, apa már 10 éve katona. Úgy volt, hogy már nem megy vissza, de Irakban szükségük volt rá. Szükségük volt egy vezérre, aki tud nyomás alatt is racionálisan gondolkozni. Múlt éven nem volt otthon sem karácsonykor sem pedig új évkor. Nehéz, nagyon nehéz. Mindig félek elaludni, nehogy másnap reggel arra keljek, hogy csengetnek és egy katona áll az ajtónk előtt, mert közölnie kell a szörnyű hírt. Anyának még nehezebb, hiszen ő élete szerelmétől van távol. A bátyám, ő pedig már inkább haza sem jár.- a szemeim megteltek könnyekkel, hiszen a családom félig meddig szét van potyogva.
-Hé, semmi baj.- Phoenix közelebb csúszott hozzám, majd az ölebe húzott. Köré fontam a karjaimat és csendben sírtam a vállán.
-Sajnálom, hogy összebaszom a pólódat.- szipogtam.
-Szarom le a pólót. Add ki magadból, édes.- Phoenix a nap hátralévő részében simogatta a hátamat és apró semmiségeket suttogott a fülembe.
Egyre jobban elkezdtem álmosodni, ezért szorosabban fogtam Phoenix-et. Akar hiszitek, akár nem, szükségem volt rá. Szükségem volt rá és ezt be kell ismernem saját magamnak is. Olyan jó volt, hogy ott van nekem, pedig nem is ismer.
Phoenix elkezdett játszadozni a hajammal, majd lassan lefeküdt velem együtt az ágyra, nekem pedig már csak ennyi kellett ahhoz, hogy teljesen álomba merüljek. De előtt még hallottam, ahogy anyukám belép az ajtón.
-Köszönöm, Phoenix.-
-Én köszönöm, Lily.-
-Kérlek vigyázz rá, túl sok mindenen ment már keresztül ez a lány.- ennek hallatán Nix ölelése erősebb lett, közelebb húzott magához.
-Jó éjt.- ezzel anya becsukta az ajtót. És ez után mi történt, fogalmam sincs.

Másnap reggel csendes susogásra lettem figyelmes. Elkezdtem kinyitni a szemeimet, de az erős fény miatt hamar be is csuktam őket.
-Olyan édesek.- suttogta egy női hang.
-És ez a fiatalember igazán jó képű.-
-Na, de Gwen! Itt állok melletted, te meg itt az 50 evvel fiatalabb srácot stírölöd. Ha rajtad múlna, meg is dögölhetnék.-
-Ne drámázz, Herold. Neked már szex közben is beáll a derekad.-
-Anya! Erre igazán nem voltam kíváncsi.-
A párbeszéd végére már én is és Phoenix is fent voltunk. Elősször egymásra néztünk, aztán a trióra, amit az anyám, nagyim és papám alakított, akik amúgy észre sem vették, hogy mi már fent vagyunk.
-Na, ez aztán az ütős bemutatkozás, nagyi.- nevettem, mire mindenki felénk kapta a fejét.
-Ezt aztán elintézted, Gwen. Gratulálok.- tapsolt szarkasztikusan a papám, Herold.
-Mondom, hogy fogd már be, Herold.- intette le a nagyi. -Sziasztok, drágáim.- nagyi oda csoszogott hozzánk, majd mindkettőnk arcára nyomott egy-egy puszit.
-Csókolom.- mosolygott Phoenix, mire nagyi úgy nézett rá, mintha hülye lenne.
-Te, fiatalember, minket aztán ne magázz. Mégcsak 80 évesek sem vagyunk.-