C R O S S F I R E

13|Tudják, mit tett

MÁSNAP REGGEL FÁJT mindenem, de legalább jól kialudtam magam. A bőröm tisztább volt, a szemeim csillogtak. Még a hajam is jól állt!

Mosolyal az arcomon ugráltam le a lépcsőn és amikor a konyhába értem, nyomtam anya arcára egy puszit.
-Kicsim. Szinte ragyogsz!-
-Jól is érzem magam.- mosolyogtam.
-Csak nem Phoenix ennek az oka?-
-Ez úttal nem. Elkezdtem összerakni a motort.- mondtam, mire anya mosolya lehervadt.
-Kicsim, ezt már megbeszéltük. Megegyeztünk, hogy arra a motorra már többet nem ülsz.- a hangja van egyre jobban lehetett hallani a haragot.
-Anya...- sóhajtottam.
-Nem! Nem tanultál a múltkoriból?!- kiáltotta, mire hátra léptem egyet, mintha csak egy kést döfött volna a szívembe.
-Ezzel most messzire mentél.- suttogtam. Anya szemei nagyra nyíltak, miközben látni lehetett bennük a megbánást.
-Kicsim...- kezdte, de félbeszakítottam.
-Ne.- ezzel megfogtam a táskámat és elmentem, egyenesen a suliba.

A jó napomnak ezzel vége is.

Amint a sulihoz értem, elő akartam venni a telefonomat, de hiába kerestem, nem tálaltam. Remek, otthon hagytam. Sóhajtottam egyet és elindultam megkeresni a barátaimat.
Nem sokkal később meg is tálaltam őket. Mindhárman a szekrényemnél vártak rám.
-Minek neked telefon?!- volt Quinn első kérdése.
-Ne haragudjatok, otthon felejtettem.-
-Semmi baj, csajszi. Miért vagy szomi?- Hudson a mellkasába húzott.
-Anyával összevesztünk.- motyogtam, mire mindhárman sóhajtottak. Tudják, hogy ez nekem sosem könnyű.
-Jólvan, drága. Minden rendben lesz. Anyukád lenyugszik, te is lenyugszol és a nap végén, mindent megbeszéltek.- Hudson nyomott egy puszit a homlokomra, mire elmosolyodtam. Rájuk mindig számíthatok.
-Hozzánk bármikor jöhetsz.- ölelt meg Reese is.
-Köszönöm, életeim.-

A nap rettenetesen lassan telt, szinte fájdalmasan lassan. Főleg így, hogy nincs itt a telefonom.
-Hé, Harris. Ma buli van egy haveromn, nem szeretnél eljönni szeretnél eljönni velem?- az egyik srác, a focicsapat kapitánya, Aaron, kérdezte. Rá sem nézve válaszoltam.
-Nem.-
-Ugyan már, Dakota. Ne kéresd magad.-
-Azt mondtam nem, Aaron.- sziszegtem. Tele a tököm vele. Nem igaz, hogy nem ismeri a "nem" szót.
Mielőtt még tovább tudott volna basztatni, megszólalt az ebédszünetet jelző csengő, megfogtam a táskámat és már ott sem voltam.
A suli kávézójában csak vettem egy levest, majd leültem az asztalhoz, ahol a barátaim is ültek.

Miután az utolsó órámról is kicsengettek, megfogtam a cuccaimat és jó hogy nem kisprinteltem ebből a pokolból. Ma olyan volt, mintha mindenki megegyezett volna, hogy csakis engem fognak basztatni. Nem elég, hogy az a köcsög Aaron basztatott, de még Sadie is megjelent.
Amint kisétáltam az ajtókon, Aaron idegesítő hangja megint csak megállított.
-Harris. Ne légy már ilyen. Az az egy buli nem fog megölni.-
-Aaron, azt mondtam NEM.- de Aaron-nak nem tetszett ez a válasz. Megfogta a kezemet és közelebb húzott magához.
-Ide figyelj, Dakota. Nem azt kérem tőled, hogy feküdj le velem. Annyit kerek tőled, hogy adj nekem egy esélyt és gyere el velem a buliba.-
-Én pedig megmondtam, hogy NEM AKAROK elmenni veled abba a kurva buliba.- kezdtem már nagyon ideges lenni és a kezem is kezdett már fájni.
-Dakota...- kezdte, de egy hang félbeszakította.
-Azt mondta, nem. Húzz innen, szaros, még mielőtt még jobban megbánnád.- amint Phoenix keze a derekam köré fonódott, Aaron elengedte a kezemet, én pedig szinte hátra estem Phoenix mellkasába.
-N-Nem akarok ba-balhét. Bocs-bocsánat.- ezzel el is tűnt.
Lassan Phoenix felé fordultam, majd a nyaka köré fontam a kezeimet.
-Köszönöm...- suttogtam.
-Igazán nincs mit, édes.- nyomott egy puszit a számra, mire elpirultam.
Próbáltam Phoenix-re figyelni, de egyszerűen nem tudtam ignorálni a suttogásokat, amik körbe vettek minket. És úgy látszik Phoenix sem tudta.
-Nincs jobb dolgotok mint rólam dumálni?!- kiáltotta el magát amikor már a suttogások elviselhetetlenek lettek.
-Tudjuk mit tettél.- kiabált vissza valaki az emberek közül.
-Menjünk innen.- Phoenix megfogta a kezemet és elkezdett az autója felé húzni.
-Pont egymásnak valók vagytok. Mindkettőtök kezén más ember vére szárad.-