ANDREW PISLANTOTT EGYSZER, majd kétszer, aztán háromszor. Negyedszerre pedig könnyek gyűltek a szemeibe.
-Apa... leszek?-
-Igen.- suttogta Reese, miközben könnyek csurogtak le az arcán.
-Úr isten! Drágám, hát ez nagyszerű!- kiáltott fel, kezeit Reese köré fonta és felemelte. Nyomott egy csókot az ajkaira, letette Reese-t a földre, letérdelt elé, majd nyomott egy puszit a hasára.
-Szia, csöpi. Én vagyok az apukád. Ígérem, hogy életem végéig vigyázni fogod rád és a csodálatos anyukádra. Mi leszünk a legboldogabb család a világon. Megadok nektek mindent, amire csak a szívetek vágyni fog.- suttogta, mire Reese még jobban elkezdett sírni. Ezúttal ugye, örömkönnyek potyogtak a szemeiből.
-Oh, Andy.-
-Ez olyan megható!- kiáltott fel Hudson, ezzel megtörve a romantikus pillanatot.
-Hudson!- sziszegtem, majd a vállára csaptam.
-Sziasztok.- nevetett Andrew.
-Khhm.- húzta ki magát Huds. -Ide figyelj Mr.Csapatkapitány, lehet, hogy meleg vagyok, de még így is letudok baszni
egy-két embernek, téged is beleszámítva. Ha akárcsak egyszer is sírni látom Reese-t, és te leszel az oka ennek, istenemre esküszöm, levágom a töködet, megsütöm és lenyomom a torkodon. Végül, de nem utolsó sorban, tönkre teszem az életedet. Értve vagyok?- Andrew felvonta mindkét szemöldökét, de bólintott. -Remek!- tapsolt kettőt. -Ki éhes?-
-Oh, én! Van uborkátok és nutellátok?- fordult felém Reese.
-Jah... van.-
Reese berohant a konyhába.
-Szeretnél bejönni?- kérdeztem Andrew-tól. Bólintott. -Nyugodtan érezd magad otthon.-
Hudson, Quinn és én lehordtunk mindent a szobámból. Hoztunk le kaját, pakrócokat és párnákat.
Elhelyezkedtünk a kanapén. A pakrócokat magunkra térítettük, majd elindítottuk a filmet.
Nagyjából a film felénél megcsörrent a telefonom. Bocsánatot kértem a többiéktől, majd felsiettem a szobámba.
A telefonom képernyőjén Phoenix neve villant fel.
-Tessék?- szóltam bele.
-Édes.- szólalt meg Phoenix. A hangja nem olyan volt mint mindig. Szinte már szomorú volt.
-Baj van?-
-Jaj, nem, dehogy. Csak gondoltam felhívlak. Zavarok?-
-Nem, a többiekkel éppen filmet néztünk, de mondjad nyugodtan.-
-Baszki. Bocsi, elfelejtettem. Nem is zavarok akkor. Érezd jól magad.-
-Ne...-
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert Phoenix már letette. Olybá fura volt, muszáj volt újra felhívnom, de nem vette fel. Próbáltam megint és megint, de semmi. Összevontam a szemöldökömet, majd lesétáltam a lépcsőn.
-Mi van, csajszi?-
-Semmi, Csak Phoenix felhívott. Olyan fura volt, aztán hírtelen letette, most pedig nem veszi.-
-Ne aggódj, biztos jól van. Tud magára vigyázni.-
-Igen. Biztos.- suttogtam, viszont belül majd megevett a kíváncsiság és az aggodalom. Sosem csinált még ilyet, mindig elmondta, ha valami baja volt, most viszont... fogalmam sincs mi tévő legyek.
A film végéig már csak bámultam ki a fejemből, nem tudtam követni, hogy mi történik.
Kezembe vettem a telefont, majd megpróbáltam újra felhívni Phoenix-et.
-Mondjad, édes.- kifújtam a levegőt, amitől nem is tudtam, hogy benntartottam.
-Gyere át. Most.-
-Nem akarok zavarni, édes.-
-Nem fogsz, gyerünk. Szedd a beled.-
-Rendben, édes.- suttogta.
Tűkön ülve vártam, hogy Nix végre becsengessen. A többiek már bekapcsolták a második filmet.
Amint megszólalt a csengő, felpattantam a helyemről a kanapén és kinyitottam az ajtót.
Phoenix ott állt, tökéletesen mint mindig kivéve a...
-Mi a faszt csináltál a szemeddel?!- a bal szeme fel volt duzzadva, tiszta lila volt körülötte a bőr, szinte már fekete.
YOU ARE READING
C R O S S F I R E
Romance"A madár, mely porrá ég, majd hamuból újjá születik. Igazán érdekes egy név, de vajon illik-e rád?"
