C R O S S F I R E

15|Férj és feleség

PHOENIX A TÖRTÉNETEM után nem akart egyedül hagyni, ezért az egész estét nálam töltötte.
Filmeztünk és ettünk, nagyon sokat. Nevettünk és sírtunk. Vagyis hát, én sírtam.
-Van egy ötletem.- jelentette be Phoenix.
-Hallgatlak.-
-Ismerek egy kávézót, ahol ingyen sütit kap minden friss házas. Mi lenne, ha "megkérném" a kezedet abban a kis kávézóban és ezzel szereznénk ingyen sütit?- egy cuki mosoly díszítette az amúgy komoly arcát. Elősször gondolkoztam a dolgon, de aztán azt mondtam, miért ne?
-Csináljuk.- előkaptam egy régi dobozkát, amiben egyszer kaptam a szüleimtől egy gyűrűt, ami most is a gyűrűs ujjamon van, a jobb kezemen. Levettem és bele tettem a dobozba, majd a dobozt odaadtam Phoenix-nek.
-Kecsót.- nyújtotta felém a kezét, mire én belecsúsztattam a sajátomat.
-Na és hol van ez a kávézó?-
-Olyan 20 percre innen autóval.-
-Én vezetek!- mondtuk egyszerre.
-Ne már, édes. Tudtommal én kérem meg a te kezedet, nem te az enyémet.- megforgattam a szemeimet, de beleegyeztem, hogy ő vezessen.
20 percen belül megérkeztünk a kávézóba.
-Indulhat a buli, édes?-
-Hajrá.-
Elősször kerestünk egy helyes kis asztalt, a kávézónak a középen, aztán rendeltünk limonádékat. Phoenix rendelt valami levendulás félét, amíg én maradtam a dinnyésnél.
-Jólvan hát, kezdjük.- Phoenix felállt, majd odajött az én felemre.
-Édes, szerelmem. Ez az elmúlt 2 év volt az életem legszebb időszaka. Annyi mindenen mentünk keresztül, annyi mindent elszartam már, de te még mindig itt vagy, mellettem. Nem hagytad, hogy az amit mások mondanak rólam, befolyásoljon téged és ezért rettenetesen hálás vagyok.- Phoenix elővette a gyűrűt a zsebéből majd letérdelt elém. -Édes, hozzám jössz feleségül?-
Gyerünk műkönnyek, ne hagyjatok cserben.
-Úr isten, Phoenix! Igen, igen, ezerszer is igen!- Phoenix felállt, felhúzta a gyűrűt az ujjamra, én pedig a nyakába ugrottam. Phoenix egy fél percig a szemeimbe nézett, majd az ajkait az enyéimre illesztette. Körülöttünk felhangzott a taps, majd nem sokkal később jött is egy fiatal srác, sütivel a kezében.
-Gratulálunk a friss párnak. Sok boldogságot, ez a süti a ház ajándéka.- megköszöntük neki, majd nekikezdtünk a sütinek, ami ,megkell, hogy mondjam, nagyon finom volt. Csoki menyország.
-Nos, drága jegyesem, hogy ízlik a süti?-
-Hát, Phoenix, jövendőbeli férjem, ilyet kérek az esküvőre is.-

Miután befejeztük a sütit, úgy döntöttünk ideje menni és miután kifizettük a limonádékat, elindultunk haza. Hiszen már késő van és mindketten fáradtak voltunk.
Az autóban, Phoenix összekulcsolta az ujjainkat majd az ölembe tette kezeinket. Olyan hihetetlennek tűnt ez az egész, hiszen körülbelül 3 órája mondtam el neki a legmélyebb titkomat, amiről azt hittem, hogy a sírba viszem magammal. Csak pár ember tudott róla és igen, a pár ember között ott volt Sadie is. Fogalmam sincs, hogy kitől tudta ezt meg, de megfenyegettem és az óta tartotta a száját, de most, most bezzeg kinyitotta és ezzel elindított egy láncreakciót. Elindított valamit, amiért fizetni fog. Ez az én titkom, másnak pedig nincs joga ahhoz, hogy minden jött-mentnek kikotyogja. Főleg nem az egész iskola előtt. Persze, Phoenix-nek előbb vagy utóbb elmondtam volna, de nem ilyen körülmények között.
-Min gondolkozol ilyen hevesen?- hozott vissza a valóvilágba Phoenix hangja.
-Nem fontos, Nix.- megszorítottam a kezét, majd az ablakon bámultam kifelé. A város sötétségbe borult, az apró fények világítottak meg egyes emberek útját. Elmosódtak a fények, miközben Phoenix végighajtott a városon.

Végül is, ez egy jó nap volt.

👌🏿

Hogy tetszik a történet eddig? Esetleg változtassak valamin?
Légyszi, mondjátok el a véleményeteket a kommentekben.