C R O S S F I R E

23|Imádkozzak?

MEGFOGTAM PHOENIX KEZÉT és végig húztam az ebédlőn, még mielőtt bárki is észre vehette volna. Útközben megálltam a konyhában egy kis fagyasztott borsóért és felmentünk a szobámba.
Leültettem az ágyra és a szeméhez nyomtam a borsót.
-Most pedig szépen mondd el, hogy mi történt.-
-Összevesztem az apámmal.-
-És csak úgy lekevert?!-
-Hát, elősször vázával próbálkozott, de az nem talált.-
-Mi a fasz?!- nem ismerem az apját, de már most tele van vele a tököm. Ki bánik így a saját fiával? Normális ez?
-Ne csinálj belőle gondot, édes. Menj le a barátaidhoz.- küldött felém egy apró mosolyt, de én csak megráztam a fejemet.
-Te is jössz.- összefontam az ujjainkat és együtt lesétáltunk az ebédlőbe, ahol a többiek már a széthúzott kanapén feküdtek. Mikor érkezték szétszedni?
-Sziasztok.- köszöntött nekik Phoenix, mire mindannyian visszaköszöntek.
Leültem a kanapéra, a lábaim szétterítve. Phoenix lefeküdt mellém, a fejet a combomra hajtotta, a kezeit a derekam köré fonta.
-Kényelmesen fekszel?- forgattam meg a szemeimet.
-Nagyon.- vigyorgott Nix.
A hajába simítottam a kezeimet és elkezdtem masszírozni a fejét.
Nem sokkal később Phoenix lélegzése lelassult és már csak szuszogó hangok hagyták el az enyhén szétnyílt ajkait.
-Mikor jöttök már végre össze?- nevetett Quinn.
-Hagyjál már, Q.-
-Ugyan. Látni, hogy oda van érted. Add már be a derekadot.-
-Én már rég beadtam. Már az első pillanatnál.- mosolyogtam le a szuszogó srácra.
-Akkor mi a szent szarra vársz? Imádkozzak? Azt ne várd tőlem, nem tudok.- mindannyian felnevettünk Hudson kis kitörésén, mire Nix felijedt.
-Nyugi, aludj tovább.-
Phoenix elősször felült, majd a lábaikkal fogva lejebb húzott, így már feküdtem a kanapén, átölelt és a fejet a mellkasomra hajtotta. A haja a nyakamot csikizte mire elnevettem magam.
-Phoenix, ez csikiz.-
-Ne mozogj már annyit.- durcizott.
-Jó, bocsi.- nyomtam egy puszit a fejére, mire egy sóhaj hagyta el a száját egy mosoly kíséretében.
-Hozzá tudnák ehhez szokni.- motyogta.
-Nekem nagyon is úgy tűnik, hogy már hozzá szoktál.- nevetett Hudson.
-Van benne egy kis igazság.-
-Nem vagy te olyan rossz ember, Phoenix.-
-A felét sem tudod, Hudson.-
-Ugyan, haver. Amikor a suliban a fülembe jutott, hogy a drága Dakota veled kavar, eléggé beparáztam, hogy őszinte legyek. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb az, hogy Reese és én együtt vagyunk, kitudódik, ezért azt is tudtam, hogy veled fogok találkozni. Viszont most, hogy így itt látlak, tök normálisnak nézel ki. Nem vagy tele tetkókkal és nincs sem orr, sem szemöldök piercinged. Ha pedig már itt tartunk, nem éppen nézel ki egy kaszásnak. Igen, a mi sulinkban már annak is elmondtak.- Andrew szavain eléggé meglepődtem, hisz ezeket a sztorikat még nem is hallottam.
-Mi a franc, ezekről én miért nem hallottam?- nyavajogtam.
-Mert a népszerűség legalján vagy, Dakota.-
-Köszi, Quinn. Hihetetlen mennyire őszinte vagy.-
-Ugye? Kár, hogy ezt mások nem értékelik.-
-Szarkazmus, Quinn... ez szarkazmus volt.-
-Engem az nem érdekel. Ki mondtad? Ki mondtad. Az, hogy milyen hangsúlyal, teljesen mindegy.-
-Szeretnék én is így felfogni dolgokat, mint te. Kérlek, taníts.-
-Egyes dolgokat nem lehet megtanulni, drága barátosném.-
-Elnézést, hogy ezt mertem feltételizni, drágám.-
-Semmi baj, drágám.-
-Befognátok már végre?- forgatta meg a szemeit Hudson.
-Nem, drágám.- mondtuk egyszerre Quinn-el.
-Hát ezt nem hiszem el.- nyögött fel Huds.
-Hé Reese, mikor mentek dokihoz?-
-Hát én már egyszer voltam.-
-Mi? Mikor?- kérdezte Andrew.
-Úgy két hete, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Most leszek az ötödik hétben.-
-Szóval te már 2 hete tudod és nem szóltál?-
-Féltem Andy, ezt megkell értened.-
-Tudod, hogy sosem hagynálak el téged. Szeretlek, Reese.-
-Tudom, de akkor is nehéz volt ez az egész. Én is szeretlek.-
-Oh, mindjárt hányok ettől.- bízzatok csak Hudson-re, hogy megzavarja a romantikus pillanatot.