C R O S S F I R E

9|Iciri Picirit

-SZÓVAL, Phoenix, mesélj valamit magadról.-
-Mit szeretnél tudni, Gwen?- Phoenix és nagyi elég jól kijöttek egymással, közben anya, papa és én csak néztük az interakciót köztük.
-Azt, amit mindenki. Mikor fogtok már végre összejönni a drága unokámmal?- kérdezte nagyi, mire elpirultam.
-Tudod, Gwen... sosem volt még barátnőm, sőt sosem voltam igazán lányok közelében. Nagyon bejön az unokád, hidd el, de úgy hiszem, ő még nem mondana igen-t, ha megkérdeznem, lenne-e a barátnőm. Vagy tán tévédek, édes?- az utolsó mondatnál Phoenix felem fordult, majd felvonta a bal szemöldökét. Egy ideig még gondolkoztam, de igaza van. Nem mondanák igen-t, nem ismerem még eléggé. Ezért megráztam a fejem.
-Mondtam, de nem baj. Enyém lesz, csak várd ki a végét.- fordult újra a nagyim felé.
-Ez a beszéd, kisfiam. Herold! Te miért nem tudtál ilyen romantikus lenni? Csoda, hogy nem tagadtál le a haverjaid előtt.- forgatta meg nagyi a szemeit.
-Ugyan, drágám. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek.- papa odasétált a nagyihoz és nyomott egy puszit a fejére.
-Aaaw.- mondtuk anyával egyszerre.
-Na, elég belőletek, fiatalok. Menjetek innen, hadjátok, hogy az öregek beszélgessenek most.- nagyi elhessegetett engem és Phoenix-et.
-Fagyit?- kérdeztem, mire Nix bólintott.
-Anya! Elmentünk fagyizni!- ezzel elindultam az ajtó felé, viszont amikor lenyomtam a kilincset és megrántottam, nem nyílt. -Anyaaa! Hol vannak a kulcsok az ajtótól?-
-Nem tudom, kicsim. Menjetek a garázson keresztül!- a garázs hallatán lefagytam. Nem vihetem ki Nix-et a garázson keresztül, hisz meglátja a roncsokat. Oh, bassza meg. Nincs más választásom. Talán Ha elég gyors vagyok, nem veszi észre.
-Baj van?- kérdezte.
-Nem, semmi. Menjünk.- ezzel irányba vettem a garázst, egy mely levegő után kinyitottam az ajtót, és ignorálva a roncsokat elindultam kifelé. Viszont Phoenix nem követett.
-Woah, hát ezzel meg mi lett?- lassan Phoenix felé fordultam, majd megláttam ahogy a roncsokat nézi és a kezében tartja a Harley Davidson lógót. Megfogtam a ponyvát, ami a garázs sarkában volt, majd sietve ráterítettem a roncsokra.
-Semmi. Ignoráld.- ezzel megint csak fogtam magam és elindultam ki, ezúttal Phoenix-el a nyomomban.
-Édes?-
Ignoráltam.
-Drága?-
Megint ignoráltam.
-Szívem?-
E szó hallatán már nem bírtam tovább és elbőgtem magam. Ő is pontosan így hívott.
-Hé, mi a baj? Édes, kérlek beszélj velem. Rosszat csináltam?- megráztam a fejem.
-Akkor mi a baj?- nem bírtam tovább es leültem a járda szélére. Nix leült mellém, majd magához húzott. -Mondd el mi bánt, kérlek.- megint megráztam a fejem.
-Nem mondhatom el. Utálni fogsz.- sírtam.
-Dehogy foglak utálni. Sosem tudnálak.- nyomott egy puszit a fejemre.
-Nem mondhatom el, Phoenix. Még nem. Sajnálom.-
-Semmi baj, édes. Majd elmondod, ha készen állsz.- ezzel felállt a járdáról, kinyújtotta felém a kezét. Megfogtam, ő pedig felhúzott.
Csendben sétáltunk, kéz a kézben, a fagyizó felé.

-Mit kérsz, édes?- nagy szemekkel néztem a kínálatot, a sok finom fagyi közül nem lehetett csak egyet választani.
-Uh! Egy puncsosat, egy mogyisat és... egy mangósat.- vigyorogtam a srácra, aki a fagyit árulta.
-Tessék, szépség.- kacsintott rám a srác, mire Phoenix a kezét a derekam köré fonta és magához húzott.
-Te csak ne kacsints rá. Az az én dolgom.- ezzel Phoenix megfogta a fagyiját és fizetés után kihúzott a fagyizóból.
-Ne legyél morcos.- gügyögtem, mintha egy kisbabával beszélnék.
-De az leszek. Hihetetlen... ott állok ő meg csak egész nyugodtan bókolgat neked.-
-Phoenix.-
-Asszem vissza kellene mennem és meg kellene fojtogatnom egy iciri picirit.-
-Phoenix.-
-Megérdemli az a puhapöcs.-
-Phoenix!- Nix végre valahára felém kapta a fejét. -Fejezd már be. A srác nem is volt olyan helyes.-
-Olyan helyes? Ronda volt, mint a halál.- forgatta meg szemeit.
-Jólvan, Nix. Tudod, hogy te vagy az egyetlen aki bejön.- amint ez a mondat elhagyta a számat, meg is bántam.
-Szóval tetszem neked.-
-Nem.-
-De most mondtad.-
-Nem.-
-Csak ismerd b...-
-Nem.-
-Tudom, hogy bírsz.-
-Nem.-
-De.-
-Elég.-
-Csak ismerd be. Nincs ebben semmi rossz. Én beismertem az egész családod előtt.-
-Jó, oké. Bírlak. Nagyon. Boldog vagy? Remek, menjünk haza.-