C R O S S F I R E

5|Kedvességed határtalan

MIUTÁN TEGNAP ESTE szépen álomba bőgtem magam, reggel mikor felkeltem, elég szarul néztem ki, mit ne mondjak.
A szemeim vörösek voltak és csíptek, mint az állat. A hajam mindenhol volt, csak jó helyen nem. Az arcom pedig... azt inkább hagyjuk is.
Úgy döntöttem, ma "szarok a világra" napot tartok. A belepő ingyenes, ha bárkit is érdekelne.
Felvettem egy fekete cicanadrágot és egy hatalmas fekete kapucnis pulcsit, rajta "Nasa" felirat. Tudom, tipikus.
Nem sminkelek, fogat mostam, hajamot felcsaptam egy kontyba, felkaptam a Converse-emet és táskámat, majd mentem is le.
Az asztalról felkaptam egy almát, amit út közben suli felé meg is ettem.

Az első órám tetves biológia. Sosem figyelek, mert nem érdekel. Nem érdekelnek a kövek, sem a növények, az emberi test meg már végkép nem. Nem tudom mit lehet ezen annyit komplikálni. Valakinek pöcse van, valakinek pedig pinája, mi olyan nehéz ezen?! Nem mintha nőgyógyász szeretnék lenni. Igen jó tanuló vagyok, de a biológia valami, ami egyszerűen annyira untat, hogy leszarom.

45 perc puszta kínlódás után, végre a jó isten úgy döntött, eleget bántott és végre kicsöngettek az óráról. A tanesz valami fűről beszélt, amitől megvadulnak a macskák... milyen érdekes. Ja, nem is.

Lassan kicsoszogottam az osztályból, ahol a három legjobb barátom várt. Hudson, Quinn és Reese.
-Tudod mi állna most jól neked? Egy papírzacskó a fejeden.-
-Köszi Quinn, bájos vagy, mint mindig.- mosolyodtam el.
-Igaza van, csajszi. Borzalmasan nézel ki.- tette hozzá Reese.
-Igen, tudom. Elsőre is felfogtam.-
-Klassz a frizurád, Dakota. Még mindig a gyomirtót használod hajspraynek?- hölgyeim és uraim, bemutatom maguknak Sadie Adams-et. Kezdetek óta utáljuk egymást, pedig az egyikünk sem ártott a másiknak. Ez amolyan... természetes utálat. Megláttuk egymást és az óta ez csak szarabb lett.
-Oh Sadie, az egyetlen hibád, hogy anyád magzatvizében nem volt cápa.- dobtam felé a legműbb mosolyomat.
-Az én inteligencia-szintem legalább nem a talajvíz alatt van.-
-Ugyan már drágám, nálad még a föld is műveltebb.-
-Jólvan, jólvan. Elég már. Húzz innen, barbie baba.- sziszegte Hudson. Sadie megforgatta a szemeit, majd elment.
-Hála istennek. Az aurája már majdnem megborított.- sóhajtott Reese.
Éppen válaszoltam volna, amikor is pittyogott a telefonom.
A képernyőn egy bizonyos név villogott:

Phoenix 🔥

"Nem illik ignorálni az embereket, édes."

"Bocs, édes. Nem tudtam, hogy megbántom vele törékeny lelkedet."

"Aucs, a kedvességed határtalan. 💔"

-Föld hívja Dakota-t!- kiáltotta a fülembe Quinn.
-Bassza meg, Quinn.- sziszegtem miközben a fülemet fogtam. Ez kurva hangos volt.
-Bocs.- rántotta meg a vállait. -Nah, ki az a Phoenix?-