C R O S S F I R E

16|Átkozott

MÁSNAP REGGEL PHOENIX még mindig mellettem aludt, a kezét a derekam köré fonva.
Az ébresztőmre keltem, de persze Nix-et még ez sem ébresztette fel. Én mondom, a srác mellett bombát is robbanthatnának, arra sem kelne fel.
Felemeltem a kezét, majd kicsusszantam az ágyból. Viszont amint tettem egy lépést, a kislábujjam találkozott az ágy lábának a sarkával.
-A picsába!- kiáltottam majd a lábamért kaptam. Ennek hála hátráltam egy picit és fellöktem a kis aztalkámat, aminek hála leesett a lámpám és összetört.
-A kurva életbe!- megfordultam és marha faszán beleléptem a törött üvegbe.
-Hogy a turbinás drótos kurva élet szaggatná szét a kibaszott belét!- üvöltöttem teli torokból, mire Phoenix felugrott.
-Mivan? Baj van? Valaki meghalt?!- elősször körbe nézett a szobában, aztán a tekintete lassan rám tévedt, majd a vérző lábamra. -Édes! Mi a fasz?- kimászott az ágyból majd felkapott és letett megint az ágyra.
-Nem vészes, viszont most készülődnöm kell, elkések a suliból.- megpróbáltam felállni, de Phoenix visszalökött.
-Marad.-
-Nem vagyok egy kutya.- Phoenix megforgatta a szemeit, aztán eltűnt a fürdőszobában. Nem sokkal később visszatért egy vizes törülközővel, valami krémmel és kötszerrel.
Megnézte a talpamat, majd letörölte a vért.
-Hála istennek, nem maradt benne üveg és nem is mély, szóval bekenem ezzel a krémmel, bekötöm és elviszlek suliba.- úgy éreztem nincs értelme veszekedni vele, ezért hagytam, hogy csinálja a dolgát.
Miután bekötötte a lábamat, felvettem egy fekete rövidnadrágot és egy fekete pólót, ami történetesen Phoenix pólója, de mivel nagyon hosszú, ezért kötöttem elő egy csomót, hogy aféle crop top légyen belőle. Phoenix előkapott a szekrényemből szintén egy fekete rövidnadrágot, amit nálam tartott és egy fehér pólót. Megegyeztünk, hogy hagy itt nálam pár ruhát amit majd feltud venni, amikor itt alszik, ezért a szekrényemben vagy egy külön polca.
Felvette a a fekete Converse cipőjét, amíg én beletoptam a papucsomba, felkapta a táskámat és a kocsikulcsokot, majd felkapott engem és kiment az autóhoz.
-Ugye tudod, hogy magamtól is tudok menni?- kérdeztem, de Phoenix válasza csak egy puszi volt az orromra.
Kicsit késésben voltunk, ezért Nix eléggé beletopott és elég hamar a suliba értünk. Volt még 10 percem a csengetésig. Amikor már azt hittem, hogy Nos elindul a saját sulijába, kiszállt az autóból majd odaállt mellém. Az egyik kezét a derekam köré fonta, így a súlyom nagy részét ő vitte.
Ellettünk besétálni a suliba, ahol mindenki nagy szemekkel nézett Phoenix-re. Mostanra már senki sem mert egy rossz szót sem szólni, mindenki tisztelte őt.
Odaértünk a szekrényemhez, ahol már a három barátom várt rám.
-Sziasztok skacok.- köszöntöttem, Nix pedig integetett.
-Hát veled mi a szent szar történt?- kérdezte Reese, miközben a lábamat vizslatta.
-Hát... elősször a kislábujjam találkozott az ágy lábának a sarkával, ennek hála tettem hátra pár lépest és neki basztam a kis asztalomnak, így lelökve a lámpámat, ami széttört és sikeresen beleleptem az üveg. Ez itt...- mutattam Phoenix-re. -...átaludta az egészet.-
Elősször csak néztek rám, majd hangos nevetésbe törtek ki mindhárman.
-Haver, hogy tudtál erre nem felkelni? Dakota alapból olyan, mint egy tank. Visz mindent és mindenkit magával.- nevetett Quinn.
-Nem tudom, komolyan. Fogalmam sincs. Egyszerűen túl mélyen alszom.- rántotta meg vállait.
-Le a kalappal előtted.- rázta fejét Hudson.
-Na jolvan skacok, hagyjuk a gerlepárt.- Reese megfogta Hudson es Quinn kezét majd elhúzta őket az első órájuk irányába.
Phoenix a kezeit a derekamra rakta, majd maga felé fordított.
-Elfogsz késni.- tettem a kezemet a mellkasára.
-Nem nagyon érdekel.- rántotta meg a vállait.
-Na menj.- löktem el, de ő visszahajolt és nyomott egy puszit a homlokomra. Elindult a kijárat felé, ahol éppen a legtöbb diák jött be, és visszafordult.
-Délután jövök, édes!- kiáltotta. Elpirultam. A tömeg szétvált előtte, mintha valami király lenne.

Végül is... az.