C R O S S F I R E

28|Mit keresel itt?

ÚJRA MOTORRA ÜLTEM és irányba vettem a Montgomery házat.
Nem éppen volt közel, körülbelül 30 percre a sulitól.
A motoromat három házzal lejjebb hagytam, mivel nem akartam, hogy Phoenix észre vegye, hogy érkezem.
Amikor a Backstreet 75-re értem, leesett az állam.
A ház ami előttem állt, nem éppen egy egyszerű ház, hanem inkább egy kibaszott villa.
A pázsit tökéletesen volt lenyírva, sehol sem egy darab szemét vagy kutyaszar.
Ahogy közeledtem az ajtóhoz, hangokat hallottam bentről. Az egyik biztos
Phoenix-é volt, a másik viszont valamivel mélyebb. Öregebb.
Sajnos nem értettem mit beszélnek, de rohadtul megijedtem, amikor hallottam, hogy valami eltört. Hátraléptem egyet az ajtótól és körbejártam a villát, amíg nem tálaltam egy ablakot, ami úgy nézett ki, mintha a másik felén egy fiú szoba lehet.
Felmásztam a mellette növő hatalmas fán, ami nem éppen volt egyszerű. Nem érzem a karjaimat, basszus.
Miután a megfelelő ágra értem, leültem egy picit, hogy levegőt is kapjak. Kondiznom kéne...
Benéztem a szobába és láttam, hogy az agy melletti asztalon van egy képkeret.
A képen én vagyok és Phoenix.
Ezek szerint jó szobába készülök bemenni.
Óvatosan kinyitottam az ablakot és besurrantam a szobába, mint egy tetves tolvaj, de azért megveregettem a vállamat, mint aki jó munkát végzett.
Lehuppantam az ágyra és vártam, amíg Phoenix megjelenik.
Az ajtó mögül hallani lehetett megint a hangokat, amik egyre csak közeledtek.
-Ne merj menekülni előlem, fiam!- üvöltötte a mélyebb hang.
-Kapd be, faszfej!- üvöltötte Phoenix. Kinyitódott az ajtó és berontott Phoenix. Bezárta az ajtót, majd anélkül, hogy rám nézne, a szekrényéhez sietett.
Előkapott három nagy táskát és elkezdte beléjük dobálni a ruháit.
-Segítsek?- a hangom hallatán ugrott egyet, majd felém fordult.
-Mit keresel itt?-
-Látni akartalak.-
-Na persze. Ezt etesd mással.-
-Phoenix, sajnálom. Megbántam, amit mondtam és nem úgy gondoltam. Kérlek, bocsáss meg nekem.- Phoenix sóhajtott, majd lenézett a földre.
Odasétáltam hozzá és olyan közel álltam hozzá, amennyire csak tudtam. Mivel sokkal magasabb, mint én és mivel éppen lenézett a földre, ezért amikor én felnéztem, pont szemkontaktust teremtettem vele.
-Kérlek.- sejpítettem. Igen, sejpítettem. Phoenix-ért bármit.
-Nem haragszom, édes.-
-Biztos?-
-Tuti.-
Elmosolyodtam, majd a kezeimet a nyaka köré fontam és lejjebb húztam, majd az ajkaira illesztettem az enyémeket.
-Bármennyire is szeretném ezt folytatni, édes, muszáj most összepakolnom.-
-Segítek.-
Miután összepakoltuk Phoenix összes cuccát, lehuppantam az agyára.
-És most mi lesz?-
-Keresek egy lakást.-
-Mégis miből?-
-3 év alatt összeszedtem elég összeget arra, hogy innen elhúzhassam a csikót.- Phoenix lekapta az ágya hegyett lévő festményt, majd ledobta a földre. A festmény mögött a falban egy nagy lyuk volt, ahol egy táska hevert. Kivette a táskát, majd a kezembe nyomta. -Nyisd ki.-
Kinyitottam és jó sok zöldhasú kacsintott vissza rám.
-Oh, faszom.- suttogtam. Oly gyönyörű látvány.
-Össze ne nyálazd.- nevetett fel.
-Bocsika.-
-Viszont... lenne egy kérésem, édes.-
-Igen, lakhatsz nálunk, amíg tálalsz lakást. De főleg titokban, édes.- mosolyogtam.
-Életmentő vagy.-
-Hidd el, tudom.-
-Komolyra fordítva a szót, figyelj most rám. Apám lent van és kurvára be van kattanva. Ne kérdezz semmit, csak kövess és főleg... csendben.- bólintottam.
Phoenix felkapta két gitárja és két táskát, amiben a többi cucca volt, amíg én felkaptam a pénzt, természetesen, egy táskát a cuccaival és még egy gitárt.
Phoenix csendben kinyitotta az ajtót és lopakodva végig haladtunk a folyosón, végig a lépcsőken majd ki a bejárati ajtón.
Végig figyeltem, mi van körülöttem. A padlón mindehol széttört üveg hevert.
Amikor benéztem a konyhába, egy Phoenix-et láttam, csak éppen egy öregebb verziót. Gondolom, az apja. Viszont nem úgy nézett ki, mint egy apa figura. A kezében egy pohár volt, benne még és valami barna folyadék, gondolom Whiskey. Csak úgy magába döntötte, mintha vizet inna, baszki.
Phoenix-el mindent bedobáltunk az autójába, aztán beült a kormány mögé.
-Te nem jössz?-
-Három házzal lejjebb parkolok.-
-Jah, oké akkor nálatok találkozunk.-
-Persze.-
Lesétáltam a motoromig, ráhuppantam, majd elhúztam innen a búsba.
Mikor megérkeztem haza, Phoenix már ott várt, a kocsijának támaszkodva.
-Rohadt jól nézel ki azon a motoron.-
-Ezt is tudom, de köszi, drága.-
Felkaptuk a dolgait és felvittük a szobámba. Dani még munkában, anya pedig túlságosán elvan foglalva, azzal, hogy a szobájában kuksoljon.
A nap hátralévő részében filmet néztünk, hülyéskedtünk, nevettünk és rengeteg képet és videót csináltunk. Apa halála óta végre kezdtem jobban érezni magam. Max-nek igaza volt, tényleg csak
Phoenix-re volt szükségem.
-Dakota! Kész a vacsora.-
-Baszki... elfeledkeztem Dani-ről. Hozok fel neked valami kaját.-
Lesétáltam a konyhába, majd Dani-vel nyugalomban ettem.
Miután végeztem a kajával, fogtam egy tányért és raktam rá annyit, hogy egy hadseregnek elég lenne.
-Azt kinek rakod?-
-Őhm, hát magamnak. Tudod, gyakran megéhezem éjjel.-
-Aha, azt hittem a barátodnak viszed.-
-Milyen barátomnak?-
-Hát tudod, a srácnak akit a szobádban rejtegetsz.-
-Ne bassz már. Honnan tudod?-
-Nem vagyok süket. Már vagy egy órája otthon vagyok és amikor mentem köszönni neked, hallottalak titeket. Máskor légy óvatosabb.-
-Légyszi anyának ne szólj. Phoenix-nek csak kell egy hely, ahol maradhat, amíg tálal magának lakást.-
-Menj, szólj neki. Anya úgy sem jön most le. Ehetne itt is, nyugalomban. Amúgy is, megszeretném ismerni. Természetesen ezúttal rendesen, nem úgy, mint múltkor, amikor elküldött a jó büdös faszba.-
-Azt miattam tette, remélem tudod.-
-Igen és hálás vagyok, amiért vigyázott rád, amíg én nem tudtam.-
-Na hát, tesó, neked van szíved!-
-Fogd be és hívd le.-

________
Uram teremtőm, ne haragudjatok rám, úgy látszik elfelejtettem feltölteni ezt a részt. Sajnálom, de ha minden igaz, most már rendben van a dolog 💔