-Be pakoltál mindent?-kérdezte meg Evelynt az anyja, miközben a buszba pakoltuk be a csomagjaink, és mivel már én bepakoltam, csak dráága osztálytársnőmre vártam. S mikor nagy nehezen végre ő is betette a ház méretű táskáját, és még egy utazó táskát, és könnyes búcsút vett a szüleitől, végre valahára felszállhattunk a buszra, ami egyenesen Berlinbe vitt minket.
Nos igen. Elérkezett a "várva várt" idő. Mikor találkozunk a drága Bts-el, akit mindenki annyira szeret.
Szóval ha minden a tervek szerint megy, akkor öt napra megyünk. Első nap ugye az utazás, ami egész napos. Reggel indulsz, este ott vagy. Második nap a koncert, és mivel úgyis rengetegen lesznek, ezért úgyis vagy három órával előbb ott akar lenni osztálytársam, így ez is elveszi a napot. A következő kettő nap város nézés, mert hogy csak ötödik nap indul vissza a buszunk, ünnepek miatt. De összevetve, elég jó lesz ez a kis "kiruccanás", persze a második napot leszámítva.
Egész úton, alig ha egy-két órát beszéltünk össz-vissz, mert hát ő is elvolt foglalva, és én is. A nagy zenehallgatással és alvással. Vagy ha nem éppen ezeket csináltam, akkor rajzoltam. Ne is vegyétek a fáradtságot megkérdezni, miközben a határon voltunk, vagy szünetre megálltunk rajzolgattam az addig látottakat.
És aztán végül megérkeztünk. És miután sikeresen megkeresve táskáink kipakoltunk, majd mivel nem volt messze tőlünk a hotelunk, elgyalogoltunk oda.
Azt nem mondom, hogy nem volt hideg, Sőt! Berlinbe még hidegebb volt, mint otthon, de jól esett azután a fülledt buszos levegő után, a friss és hűsítő berlini levegő. És itt még hó is volt, ami mégjobban feldobta a kedvem. Nállunk otthon mindig olyan kevés van..
Szóval ahogy megérkeztünk, becsekkoltunk, megkerestük a szobáinkat, mivel, hogy drága Evelynnek rengeteg cucca van, külön szobát bérelt ki nekem, ami kevésbé volt csilivilis, mint az övé, de ahhoz képest jobb volt, mint mikor suli túrákon aludtam..valamiféle..helyeken..igen.
Tehát, Evelyn egyel feljebbi folyosón tartózkodott, én pedig a harmadikon, aminek azért én is örültem. Vele kibírni négy éjszakát..már öt napot is nehéz lesz.
Mivel a séta és a téli szél úgymond "kihúzott", így elég gyorsan megfáradtam, szóval gyorsan elmentem, vettem egy meleg fürdőt, majd be is dőltem a pihe-puha ágyamba, ahol szinte se perc alatt el is nyomott az álom.
*másnap*
Másnap reggel elég kialudtan ébredtem fel. Ami csoda volt. De lehet csak a kényelmes ágy miatt, mert otthon olyan kemény, hogy ahogy ráülsz, kitörik a gerinced. És igen. A gerinced. Nem is a hátsód, amivel ráülsz. A koliban meg olyan semleges.
Mivel még az előtti napról maradt egy szendvicsem, úgy voltam vele, hogy reggelizni nem megyek, inkább azt elrágcsálom, amit szépen lassan, mint aki nem siet sehova, megettem.
Ebben a pillanatban pedig Evelyn nyitott be a szobámba, semmi kopogás, vagy kérdés után, mint mindig. Mert, hogy ő is kolis.
-Gyere reggelizni.-mondta kissé nyúzott pofával, amit még a hat kiló sminkjén keresztül is észre lehetett venni.
-Most ettem szendvicset, te csak menjél.-mondtam halványan mosolyogva miközben megtöröltem a számat, majd után ittam rá vízet. Ő vállatvonva rám hagyta, és becsukva magaután az ajtót, magamra hagyott. Ezután elmentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, ami annyiból állt, hogy megfésültem, nem teljesen, de lila színű hajam, és megigazítottam a frufrum. Majd megmostam a fogam, és az arcom, és már készen is voltam. Sminken kívül csak a szájfényt/szőlőzsírt viselem el. Nem vagyok az az ember aki nagyon oda lenne a sminkelésért. Annyira irritáló, már csak az amikor fel teszik. Vagy pont fordítva? Hogy mikor rajtad van? Áh..kit érdekel.
YOU ARE READING
You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}
RomanceUtazás azok felé, akiket a legjobban utálsz. És ráadásul önszántadból. Vagyis félig. De ha úgy vesszük..nem a szüleim küldtek el. Hanem az osztálytársam kért rá. És hát így kezdődött minden. Mint valami románcos sztori, amiről tudod, hogy sosem tel...