You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Kilencedik részűű

*still Kook szemszög*

Mikor eljött az az idő, hogy lilácska..vagyis név szerint Violet-amit idő közben megtudtunk a fiúkkal-, elhagya a kávézót, és útjára bocsájtsuk, én nem tudtam megállni forradalom nélkül. Muszály volt felszólalnom, miután a lány kiment a helyiségből.

-Izé, menedzser...én nagyon szeretem magát, és tudom hogy maga is nagyon szeret minket, és hogy ha én most kérek magától egy szívességet, akkor teljesíti a kívánságom?-néztem az említettre bociszemekkel, amire nem csak ő, de a többiek is egy picit ledöbbentek, de aztán inkább érdeklődve várták, hogy mit is szeretnék kérni.

-Az attól függ, hogy teljesíthető-e. Nincs mindenhez hatalmam.-vont vállat halvány mosolyal az arcán.

-Szóóvaal...

*Violet szemszöge*

Mikor kiértem a kávézóból, megindultam egy random irányba, hogy keressek egy csendes helyet, ahol nyugodtan feltudom hívni a szüleim, és ha úgy adódik, akkor tudjak ismét bőgni, de nem lássa senki. Röviden, parkot mentem keresni.

És mikor már éppen befordultam volna az egyik utcába, ahonnan láttam valami féle nekem való helyet, meghallottam messziről a nevem, amit nem csak egy, hanem néhány ember kiabált. Így kissé értetlenül megálltam, majd lassan megfordultam, s döbbenten vettem észre, hogy az egész Bts egyenesen felém szalad, aminek már csak a gondolatától is a hideg rázott, de mikor rájöttem ez a valóság, már szinte a bőrömből is kiugrottam. Mikor pedig már azt hittem nem fognak lassítani, vagy megállni, készültem futásnak eredni, de mikor végre lelassítottak, és elém értek levegő után kapkodva. Mint akiknek nem volt kondijuk, közben agyon hajszolják őket állandóan.

-Te.-mutatott rám JungKook, miután jól kifujta magát.-Bts.-mutatott magukra.-Jössz.-ujjával eljátszotta a gyaloglásdit, mire Suga hitetlenül megcsapta a vállát.

Szavait elsősorban nem tudtam hova tenni, mert nem értettem mire céloz, ezért értetlenül összevontam szemöldököm, hátha nekik legalább leesik ÉN mit mondok.

De nem.

-Nem tudom, ennyire nem tudok pofákat vágni, vagy nektek nem esik le az, hogy nem értem miről hadováltok?-kérdeztem széttárt karokkal, amire néhányan csak elértetlenkedtek, de aztán leesett nekik mit mondtam.

-Jah, hát Kook kitalálta, hogy mivel te annyira úgysem kedvelsz minket, sőt utálsz, hogy velünk tartasz a túrnénkon, így be tudjuk neked bizonyítani, hogy teljesen normális, kedvelhető, és cuki emberek vagyunk, és mikor ezt elértük, utadra bocsájtunk.-hadarta le Jin ismét, mint ahogy a kávézóban tette, amit én csak egyre táguló szemekkel figyeltem, mert valahogy amit JungKook magyarázott előtte végül sokkal érhetőbbé vált, mint ez.

De mivel volt annyi eszem, hogy felfogjam mit is akarnak, szinte rögtön ellenkezni kezdtem.

-Na neeem! Én veletek már így is kikészültem, elég traumát okoztatok, ami pont az egész életemre elég lesz, és ebből többet nem hiszem, hogy kérek. Különben is, nekem egy hét múlva suli.-néztem rájuk teljesen kikészülve, mint akik bele sem gondoltak az egészbe, úgy tették fel a "kérdést".-De hogy is gondolhatjátok? Mivan ha kiderül ez az egész azt én leszek nagyobb pácban, meg mit szólt a menedzseretek?

-Fiúk, mondtam, hogy kocsival könnyebb lenne!-hallottam meg az említett hangját mellőlünk, az ő kocsijukból, amire magamba jól fejen csaptam magam. Szóval ez a kifogás úszott.

-Menedzser hyung, mikor ment vissza a kocsiért?-kérdezte meg Jimin egy aprócska kis sunyi mosolyal az arca szélében.

-Mikor félúton rájöttem, hogy ez a futás nekem nem megy.-sóhajtott egy nagyot magán sajnálkozva.