You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Prológusűű

Szépen, kényelmesen üldögéltem a suli zongora előtt, és tanulgattam újjabb és újjabb számokat, mert hát, mikor nincs jobb dolga az embernek. Mindenre vetemedik. Na jó, nem. Szeretek zongorázni hobbi szinten. És mivel kollégista vagyok, suli időben, délutánonként az egyik teremben lévő zongora elé üldögéltem és tanulgattam. Remélve, hogy egyszer egy egész zenét megtanulok, mert tudni illik. Mikor valamibe belekezdek...nos gyorsan feladom. 

Deee, ahol tartottam is. 

Szóval éppen Yoon Mi Rae-től az Always-t-Descendents of the sun OST-tanultam egy magamban, mikor is a terem ajtaja hirtelen, nagy lendülettel kivágódott, és mire afelé kaptam a fejem, a botrányos személy már előttem is állt. Szó szerint botrányos személy. Egyik osztálytársam áldogált előttem, szinte a sírás küszöbén állva, amire értetlenül összehúztam szemöldököm, és vártam, hogy kibökje, miért is zavart meg.

-Te vagy az egyetlen személy! Mostmár csak rád számíthatok!-nézett mélyen szemeimbe kétségbe esetten, s könyörögve, amire csak még értetlenebb lettem. Mintha a kezemet kérte volna meg. Fujj...-Kérlek! Mondd, hogy eljössz velem! Mondd, hogy számíthatok rád!?

-Nos, ha nem mondod el a tárgyat, akkor nem tudok segíteni rajtad..-tettem szét karjaim, tanácstalanul, s már kezdtem én is feszült lenni, hisz még mindig nem tudtam miről van szó, és naagyon érdekelt.

-Bts! Megy! Koncert! Berlin!-tagolta, miközben szegény zongorát csapkodta, amire sajnálkozva pillantottam a "megsértett"pontra. 

-Ééés..? Tudod hogy én nekem már semmi közöm a Bts-hez...-csóváltam fejem, ahogy szépen lassan kezdtek visszaugrani a régi Army-s éveim..Éveim?! Még csak évekig sem voltam a fanjuk! Kezdek megőrülni már tőllük...

-Igen! De már csak te vagy az egyetlen ember, aki annyira imádja a k-pop-ot, mint én! Vagyis, ott a barátnőm, de ő nem ér rá. Engem nem engednek el egyedül. És kell valaki akivel elmehetek. De senki nem jön/jönne el velem Berlinbe, csak miattam, hogy megnézzem a fiúkat. Szóval kérlek, mondd, hogy te eljössz velem!-darálta le, szinte egy szusszra az egésszet, amit szépen lassa, mondatonként próbáltam feldolgozni, és átvenni, majd ahogy sikerült analizálnom a lényeget, meg úgy mindent, addigra már teljesen elvesztem. És minden összekeveredett.

-Várj. Újratervezés.-pislogtam néhányat összezavarodva.-Szóval azt mondod, hogy menjek el veled, egy olyan koncertre, dobjak ki olyan dologra pénzt, amit nem is szeretnék?-kérdeztem felvont szemöldökkel, s kissé zavarodottan, ahogy még mindig kutya pofás arcát bámultam, amit kérdésemre megrázott, ezzel igent jelezve. De mielőtt ismét szólásra nyitottam volna a szám, hogy elküldjem a fenébe, mert hogy én debiz isten nem teszem meg, felemelte mutató újját, ezzel belém folytva a szót.

-Nem! Ha eljössz velem, majd én kifizetek mindent! Csak gyere el velem, kééérleeek~!-össze csapta tenyereit, majd letérdelt elém, csakhogy hatásosabb legyen a kérése, amitől ismét csak összezavart.

-Hát...nem tudom mikor lesz, így nem tudom lesz-e időm, meg azt sem tudom, hogy elengednek e...-próbáltam valamennyire kihúzni magam a pácból, de már tudtam, hogy úgysem sikerülhet, mert vagy addig fog nyaggatni ameddig el nem megyek vele, vagy pedig megkeseríti az életem. Mert igen. Nem a legkedvesebb, legjobb ember a világon. A gazdagok már csak ilyenek...

-Két hónap múlva, január ötödikén lesz! Téli szünet. De nekem most kell tudnom, mert tudnom kell, hogy mondjam e le a jegyeket!-csillantak fel szemei, s már teljesen bele is élte magát, ellenben velem.

Aprót sóhajtottam, ezzel végérvényesen is megadva magam.

-Rendben. Megkérdezem!-tettem hozzá, mielőtt még teljesen kifordulhatott volna magából, de már késő volt. Mint aki egy évre elegendő csokit evett volna, úgy tört ki belőle a boldogság, s felpattanva a földről, hozzám hajolt, majd magához húzva, agyon ölelt. Egy szóval. Megfújtott.

-Nagyon! Nagyon! Nagggyyon szépen kösziii!!!-ezzel sipítozva, le zárta a témát, majd kirohant az ajtón, mintha az élete múlna rajta.

-Ennyi volt annak, hogy az első koncertem Stray Kids-es lesz..-mondtam magamban sajnálkozva, megcsóválva a fejem, s már vissza is fordultam a zongora felé, hogy na majd én tanulok tovább.

De nem ment. Háhááá..há...

Egyfolytában csak arra gondoltam, hogy a Bts-el fogok találkozni. Azzal a bandával, akiben a legnagyobbat csalódtam. Akit eleinte szinte rüheltem, aztán imádni kezdtem őket, és felnéztem rájuk. De aztán megint vissza estem. Csak nem teljesen. A zenéiket még szerettem, de őket..már kevésbé.

Sóhajtva, inkább hagytam az egész zongorázós ügyet, így felkeltem a székről, és elhagyva a termet, vissza vittem a nevelő tanárnak a helyiség kulcsát, majd a menza felé vettem az irányt, mert már benne voltam a vacsi időszakban. Barátnőim már bent vártak a helyiségben, a szokásos helyünkön, egy helyet nekem kihagyva, majd ahogy felszedtem az aznapi vacsim, rögtön be is töltöttem azt az üres helyet.

-Veled mi történt? Olyan, furán nézel ki.-kérdezte az előttem ülő "ikertesóm", ki mint mindig, össze-vissza ette a kajáját. Na ezért is az "ikertesóm". Mert mindig valami újjat kotyvasztunk. Az ételből. És megesszük.

-Nem hiszitek el..-sóhajtottam, ahogy megkentem egy kenyeret.-Evelyn elhívott, hogy menjek vele Berlinbe Bts koncertre.-forgattam meg szemeim, ahogy kimondtam az osztálytársam és a banda nevét.-Két ellenség.

-Ez komoly?-kérdezte mellőlem Hannah, kitágult szemekkel.

-Mondtam, hogy nem fogjátok elhinni.-csóváltam fejem, egy apró mosoly kiséretében, majd megettem egy paradicsom darabot.-Azt mondta mindent kifizet, csak menjek el vele, mert egyedül nem engedik el. A barátai meg nem érnek rá, vagy nem engedik el. Vagy mit tudom én!

-És elmész?-kérdezték, szinte egyszerre, mire helyeslően bólogatni kezdtem. Hirtelen mind a ketten elkezdtek hitetlenkedni, vagy éppen tiltakozni, hisz tudják, hogy nem szeretem a Bts-t, és ne kínozzam magam, mert hogy fájni fog nekem, de csak rájuk hagytam.

-Legalább mondhatom magamról, hogy Berlinben is voltam. Ingyen..-sóhajtottam, majd miután megtöröltem a szám és kezeim, elvittem a tálcám a konyhásokhoz, hogy elmossák, és már ki is léptem az ebédlőből. 

Túl élem..

Hello-hello! Mivel ahogy láttam, több embernek tetszett ez a könyvem, gondoltam publikálom is rögtön. Persze ugyan annyi szavazata lett, mint a Black Boy-nak, de gondoltam ideje lenne valami Bts-t kitenni, így ezt meg is hoztam. Rövid lett a rész, de mivel csak a prológus, úgy gondoltam nem kell, hogy olyan hosszú legyen.

Jó olvasást a könyvhöz! ❤