You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Huszadik részűű

*JungKook szemszöge*

Olyan kényelemben voltam, hogy arra sem emlékeztem, mikor aludtam be. De mikor felkeltem, valami furcsa volt. Hiányzott valami.

-Violet..-szólaltam meg dünnyögve, ahogy kezemmel őt keresgéltem, de nem volt sehol, így fel kellett nyitnom a szemeim. Az ágyon felültem, és kicsit körül tekintettem, mikor észre vettem a lányt, már átöltözve, a földön ülni, fülessel a fülében. Közben valamit gőzerővvel rajzolni.

Halványan elmosolyodtam, s úgy döntöttem meglepem, így egy vigyorral az arcomon, csendben lecsusszantam az ágyról, és odasettenkedve hozzá, háta mögé lopózva, egy hirtelen mozdulattal, kezeim a vállára helyeztem. Tervem hatásos volt, kicsit túlságosan is, mert szegény annyira megijedt, hogy ahogy megugrott, mellkasomnak esett.

-JungKook ez nem vicces, én nagyon félős és ijedős egy ember vagyok..!-mondta kissé szomorkásan ahogy hátra pillantott felém, kivéve füléből a fülesét. Mosolyogva vállat vontam, majd kiengesztelésül úgy döntöttem, hogy kap tőllem egy ölelést.

-Többet nem csinálok ilyet. Ígérem!-simogattam meg fejét nyugtatás képp, mert ahogy szívét elnéztem, gyorsabban dobogott, mint ahogy egy autónak a motorja zúg. Na ennek a mondatnak sem volt semmi értelme.

-Ajánlom is, vagy különben megkóstolod a haragom!-fenyegetett, ahogy aprócska karjait végre körém fonta, és ő is magához ölelt, amire jól esően muszály volt hümmögnöm.

-Hány óra?-kérdeztem meg egy kis idő elteltével, mikor elváltunk egymástól, s egymás szemébe pillantottunk.

-Már kettő óra. Sokat aludtál.-bólogatott aranyosan fejével, amire ismét elmosolyodtam, és összekócoltam a fejét, amire mérges tekintettel összehúzta szemöldökeit.-Ne a hajaam..!-nyafogott, mint egy ötéves gyerek. Én csak hitetlenül megráztam a fejem, majd álló helyzetbe vágtam magam.

-Én átmegyek átöltözni, de ne hidd hogy megszabadulsz tőllem!-mondtam felemelve mutató ujjam, amire biccentett, én pedig gyorsan átslisszoltam az én szobámba.

*Violet szemszöge*

Míg Kookra vártam, folytattam az eddig készített rajzom, ami éppenséggel róla készült, miközben aludt, és már csak árnyékoltam rajta. Néhány simítás kellett hozzá, és készen is voltam.

Hogy neki adom-e? Meglátom..

Mikor leraktam a ceruzát a kezemből, már nyílott is az ajtó, és a várva várt fiú toppant be rajta, már normális öltözékben léve, s ahogy észrevett, rögtön mosolyt csaltam arcára.

-Na mutatsd!-ült le elébem a földre, szemkontaktust alkotva, és már tudtam is mire gondolt.

-Hmm...mutassam?-kérdeztem huncutul ahogy felemeltem füzetem, elrejtve előle.

-Úgy is megmutatod!-vont vállat továbbra is mosolyogva, a kis ártatlan.

-Akkor nem fogom!-nyújtottam felé nyelvem, készülve felállni, de ő szinte rögtön csuklóm után nyúlt, s egy rántással az ölében is landoltam. Arcunkat csak néhány, alig érezhető centi választotta el, amitől nyugodt lélegzetét magamon érezhettem. Szemei hol szemem, s ajkam közt cikázzott, közben egyre jobban csak hajolt felém, amit én csak bambán tudtam figyelni. De ebben a pillanatban kopogtak az ajtón, amire ijedtemben elrebbentem tőlle, jó messzire, levegő után kapkodva.

Az a valaki nem nagyon gondolt várni, mert szinte azonnal nyitotta is az ajtót. Egy nagyon mosolygós Jin termedt bent a szobában, elég érdekesen felöltözve. Jó, ők mindig érdekesen öltöznek, de mikor azokban a napokban láttam, olyan normálisak voltak, bár akkor..már megkérdőjelezhető volt, hogy ők normálissak vagy sem.