You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Huszonötödik részűű

*Violet szemszöge*

-Na? Büszke vagy rám, hogy tudok zongorázni?-kérdeztem hátul összekulcsolt kezekkel, bizakodva, miközben mentünk visszafele a hotelunkhoz, mert kezdett esteledni, bár maradhattunk volna még, de nem volt semmi életkedünk és inkább a pihenésre szavaztunk.

-Igen. Büszke vagyok.-egy apró mosoly virított az arcán szemeiből ítélve, s ezzel egyetemben hajam összeborzolta, mint valami jó gyereknek, ami, mint általában, abban a pillanatban nem annyira zavart, közben egyenesen mentünk tovább.

*picivel később*

-Ma is velem alszol.-szólalt meg egy kissebb idő után, kifejezéstelen arccal, mikor már majdnem a hotelunknál járhattunk, amire vészjóslóan összeszorítottam a szemeim és ismételten felé pillantottam.

-Miért akarsz te velem ennyire aludni? Talán félsz a sötétben?-kérdeztem elvigyorodva, közelebb hajolva az arcához, amire lepillantott rám csillogó szemeivel, mik valmaiért este mindig szebbnek tűntek, mint akármikor máskor.

-Nem. Csak félek attól, hogy majd előbb, vagy utóbb elmész...-ejtette ki halkabban a szavakat, amikre aztán végképp nem számítottam, emiatt pedig arcom értetlenbe váltott egyik pillanatról a másikra. Közben lassított léptein, míg végül megállt, pontosan előttem. A magasságeltérésünk miatt neki le kellett pillantania rám, s közben egymás tekintetét keresve szartunk le mindenki mást rajtunk kívül. Mondjuk nem mintha nem ugyan ezt tették volna az emberek, velünk kapcsolatban. Ám bár nem tudtam sokáig őt nézni, mert a hátamögött, felénk közeledő arcok teljesen kizökkentettek a gondolataimból, kikkel ahogy szemkontaktust alkottam rögtön hevesebben kezdett dobogni a szívem, ijedtségemben. Míg nekik egy teli vigyor volt az arcukon, nekem egy lesokkolt kép volt látható.

-Öö...szerintem ezt nem most kéne megtárgyalnunk, mert-...

-Sziasztok ti kis kóborlók! Már aszittük fel kell hogy hívjunk titeket, mert nem találunk!-szólított meg minket az abban a pillanatban közénk, szó szerint betoppanó Jin, kinek valamiért egy nagyon selytelmes vigyor virított az arcán, közben csak úgy cikázott köztem és Kook között a tekintete, mintha belecsapott volna Zeus villámja. Szegény említett pedig teljesen le volt sokkolva, mikor meglátta a többi tagot odacsődülni közénk.

-Abból nem lesz baj ha ti így egyszerre járkáltok minden felé, és nagy esélyel észrevesznek?-kérdeztem témát terelve, próbálva a leghiggattabb énem előkotorászva, s színészi készségeim bevetve, közben én is felvettem egy apró grimaszt, csak hogy úgy tűnjön, mintha nem történt volna köztünk semmi.

-Már megszoktuk.-vont vállat Jhope azzal a tipikus nagy és mindig életvidám mosolyával, amire a többeik egyetértően biccentettek, én pedig csak vizslattam őket bambán, mint eddig. Szerintem túlzok, ha azt mondom, cseppet sem volt kínostalan-jól hallottad-a szituáció, Kooknak, s nekem is. Bár nem is azért mert akármi nagy dolog történt volna, mielőtt oda teremtődtek, hanem..ők még mindig nem tudják, hogy mi...kicsivel közelebb vagyunk egymáshoz, mint azt ők gondolnák.

-És ti merre jártatok eddig? Mi most terveztünk menni pizzázni, jöttök ti is?-tette fel egymás után a kérdéseket Jin, nyelve csak úgy pergett, akárcsak a vasvilla-biztos-, de meg sem várta, hogy eseteleg válaszoljunk akármit is, tolni kezdett minket a többiekkel a nyomunkban, csakhogy a hotellal, teljesen ellenkező irányba.

-Úgy tűnik mi is megyünk..-forgatta meg mellőlem a szemeit a legfiatalabb, apró szikrákat szóró tekintettel, amire halkan elkuncogtam magam, s mentem tovább, amerre ők vittek.

*pizza pizza pizza*

Sajnos ebben a helyiségben nem voltak már olyan kevesen, mint a cukrászdában a napunk elején, de mi inkább egy kissé eldugottabb helyre mentünk, ahol persze azért legalább nyolc fős asztal is található volt. Mindenki szépen helyet foglalt, mint az amolyan szektákban, a nagy tárgyaláshoz készen állva. Csakhogy itt éppen a pizza volt a tárgyalásunk lényege.