You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Tízenötödik részűű

Avagy, karácsonyi különkiadássh. A héten kettő részt fogok hozni nektek ⛄
Boldog karácsonyttt! 🎄🎑

(És remélem mindenki diabétéeszes lesz)

Reggel, arra ébredtem, hogy
csörög a mobilom, de hogy messengeren hívnak. És mivel eléggé fáradt voltam még, néhányat szitkozódva kitapogattam a készüléket, és megsem nézve ki az, lassan felvettem.

-Háló..?-szóltam bele még fél álomba, miközben kissé csukott szemmel felültem az ágyon.

-Úr Isten..! Végre felvetted, napok óta hívunk, már azt hittük valami történt veled! Jól vagy? Hol vagy? Bírtál enni?-hallottam meg a vonal másik feléről nagy mamám hangját, s mikor realizáltam ki is az, és hogy mit is hablatyol, hirtelen kitágultak szemeim, s mint a katonaságban, úgy kiugrottam az ágyból.

-Hé, mama! Sok a kérdés, mindent elmagyarázok...-mondtam kissé félve, s azon tanakodva, hogy én hogy akarom magam kihúzni ebből.

Teljesen megfeletkeztem arról, hogy szóljak nekik..

-Én várok. De mikor jössz haza? És hogyan? Meg nézted van-e buszod vissza felé?-bombázott ismét, amire csak egyre tehetetlenebb lettem, s már fel-alá kezdtem járkálni.

-Izé...én..most..-álltam meg egy helyben a szoba közepén, kissé remegő kezekkel, és próbáltam valami érthetőt kinyögni, de nem tudtam elmondani neki az igazat, mert féltem attól, hogy majd kiakad, és esetleg összeesik.-Itt vagyok az egyik volt osztálytársamnál, tudod aki németben lakott kiskorában. Találkoztunk az utcán, és mondta, hogy maradhatok nálla, és majd ők haza visznek, mikor mennek vissza.-hadartam el gyorsan, ami eszembe jutott, visszatartva lélegzetem, majd vártam a válaszára.

-Jaah..hát ha jól vagy, akkor rendben van.-hallottam meg nyugodt hangját, amire nagy kő esett le a szívemről, s tudtam végre rendesen lélegezni.

-De..most megyek, mert éppen ebédelünk..szia!-nem vártam meg válaszát, gyorsan leraktam, s mély levegőt szívva, leültem az ágyamra. Mobilom magam mellé helyeztem, miközben lehajtottam a fejem.

Bárcsak ne kellett volna hazudnom..most olyan rosszul érzem magam. De kit ártatok?! Ha nem mentem volna el arra a rohadt koncertre, most nem lennék itt, és hazudnom sem kellett volna! Annyira szánalmas vagyok..

De miért fáj ez most ennyire?

Gyorsan letöröltem a már arcomon lecsurgó könnyeim, s annak ellenére, hogy még csak hat óra volt, én úgy döntöttem, hogy elmegyek kiszellőztetni a fejem. Gyorsan elmentem a mosdóba, majd utána átöltöztem, s a tegnap kölcsön kapott fésűvel kifésültem fejemen lévő madárfészket, aztán mobilom elpakolva a kabátomba, már mentem is.

Eléggé hűvös volt az idő, de éppen ez kellett ahhoz, hogy most megnyugodjak. Hogy a hideg szél kifújja a rosszabbnál rosszabb gondolatokat a fejemből, és végre csak a jóra tudjak már koncentrálni.

Nem nagyon akartam akkor semmin gondolkodni, inkább csak néztem a gyönyőrű várost, a magas felhőkarcolókat, a hirdető táblákat, és egyébb dolgokat, amik nagyon érdekesnek tűntek. Közben elmentem pénzt váltani, hogy tudjak magamnak venni "személyes dolgokat".

Milyen jó, hogy hoztam több pénzt a kelleténél...

Az egészben az volt a legjobb, hogy még életemben nem fogtam dollárt a kezembe, így eltartott egy ideig mire megnéztem, és hozzá szoktam. Szerencsére jó pénzváltó volt a fejembe, így tudtam is használni a pénzt.

Mire jó, mikor jó a memóriád..

*néhány óra múlva*

Eltelt egy "kis" idő, mióta elhagytam a hotelt, és mivel megvettem amit akartam, kiszellőztettem a fejem-eléggé-meg fázni is kezdtem, vissza fele vettem az irányt. Ebben a pillanatban pedig megrezzent a mobilom, amire megálltam, és megnéztem ki lehet az.