You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Tízenhetedik részűű

Gyerekek, tisztára olyan érzésem van, mintha ma lenne szombat..ezért tegnap kiment a fejemből, hogy publikálni kéne..sorry ><

De azért jó olvasást ❤

Mikor visszaértünk a hotelba, én gyorsan el köszöntem a fiúktól, azzal az indokkal, hogy telefonálnom kellett, és egy külön lifttel, gyorsabban felértem a szintünkhöz, majd már be is mentem a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót.

Mélyeket lélegezve, próbáltam összeszedni a gondolataim, de ez annyira nem ment, mert teljesen össze voltam esve. Szó szerint. Ahogy az ágyamhoz értem, úgy rögtön rá is dőltem, erőtlenül, mint akit most lőttek volna agyon.

Nekem...nem tetszethet JungKook. Nem lehetek belé szerelmes. Az élet ezt nem így akarja. Úgy is elfog választani tőle. Hisz nemsokára haza kell mennem. És minnél előbb..annál jobb. Annál kevesebb esély van arra, hogy még jobban belé zúgjak. Akkor kevésbé fájna.

Mindig a fájdalom...

Felfeküdve a párnámra, magamra húztam a takarót, de addig, hogy szinte semmi ne látszódjon ki belőlem, és próbáltam aludni. Gondolva hátha az segít rajtam.

Nagy nehezen, de egy idő után sikerült bealudnom.

*este*

Az volt a baj, hogy mikor felkeltem, már este hét óra volt, és utána úgy voltam vele, egyhamar nem tudok majd elaludni.

Kikelve az ágyamból, úgy döntöttem, nem lenne rossz elmenni letussolni, ígyhát megfogva a pizsamám, bementem a fürdőbe.

Egy gyors, meleg fürdő után, pizsibe öltöztem, és megtöröltem vízes hajam, mert éppenséggel azt is megmostam.

Igazából, elég jót tett az alvás, meg a tussolás is, de még mindig nem voltam rendben, mert mégis, olyan dologra jöttem rá, és olyan dolgot csináltam, amitől nagyobb sokkban voltam, mint mikor azt hittem, hogy egy ötös dolit írtam, de aztán egyes lett. Mert igen. Volt olyan.

Szóval megtöröltem a hajam, amivel szerencsésen lila lett a törölköző, de már hozzászokva, csak az akasztóra helyeztem, majd elhagytam a helyiséget. Nem vagyok az az ember, aki hajat szárít, ezért nem is volt szükségem hajszárítóra.

Mikor beültem az ágyamba, hirtelen megszólalt a mobilom, egy üzenetet jelezve. Érdeklődve felvettem az éjjeliszekrényről a készüléket, s mikor felnyitottam, azt hittem ott robban szét az agyam a jó néhány üzenet láttán, amit Jin hagyott hátra. Legalább volt vagy hatvan. De több is.

Mire végig olvastam őket, eltelt legalább tíz perc, és ezt az értékes öt percet, arra kellett szánnom, hogy több millió ugyan arról a dologról szóló üzeneteket olvassak. Hogy jól vagyok-e. Mikor pedig sikeresen végig futtattam szemem a sorok közt, kopogtak az ajtómon, amitől hirtelen annyira megijedtem, hogy szívem hevesebben kezdett dobogni a kelleténél. Hogy mitől is ijedtem meg? Hogy mitől is féltem? Hogy az az ember, aki az ajtóm túlsó felén van, az JungKook. És éppen ezért, megmoccani sem mertem, nem hogy kiszólni, vagy oda menni, kinyitni az ajtót.

-Violet! Tudom hogy bent vagy és nem alszol! Elolvastad az üzijeim..-szólalt meg végül, a túloldalról, eddig legkedvencebb tagom a bandából, Jin, mire szívem megnyugvásra lelt, s végre kifújhattam magam. Kipattanva az ágyból, oda trappoltam az ajtóhoz, s egy halvány mosolyal az arcomon kinyitottam azt, mikor is hirtelen megtorpantam, mert nem számítottam..több vendégre.

-Tiii..miit....?-kérdeztem kissé zavarodottan, ahogy végig tekintettem az egész bandán, ami eléggé váratlanul ért, így igazából nem is nagyon tudtam mit reagálni.