You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Harmadik részűű

*still JungKooks szemszög*

Másnap amolyan pihenő napunk volt, legalábbis addig, ameddig a következő koncertünkre nem készültünk. Vagyis ami néhány nap múlva volt, de délután át kállát vennünk néhány koreót, hogy mint mindig, tökéletesen adjuk elő őket. De addig inkább csak kiélveztem, hogy ismét külön szobában alhatok, messze a többiektől. Vagyis átvitt értelemben. Mert nagyából be voltam kerítve a többi taggal. Balról RM, jobbról Jimin, és előttem Jin.

Tehát, ameddig pihengettem, addig az ablakon bámultam ki, hátha láthatok valami érdekeset, esetleg szemtanuja leszek egy bűnténynek..Na jó. Csak a tájat szerettem volna látni, ami az én szobámból gyönyörű szép volt. És ezt szeretem a hotelokban, mert általában mindig jók a kilátások. Én meg mikor nincs dolgom, szeretek kifele nézelődni. És furcsa lányokat nézni, akik elszaladnak előlem mikor bemutatom magam.

És furcsa lányok..mi?

Hirtelen felpattantam ülő helyzetemből, mikor realizáltam, hogy éppen a lila lányt láttam kimenni, a velünk szemben lévő hotelból.

Hirtelen eszembe jutottottak az azelőtti nap történtek, hogy csak úgy elrohant előlem, hogy furcsán viselkedett. És hogy talán nem kéne bíznom benne. Hogy lehet éppen beköpni megy engem.

Az agyam csak úgy kattogott, és addig-addig vitatkoztam magammal, hogy végül, szinte egy fényvillanással, felszedtem mindent ami kellett nekem, és kémkedésbe váltottam.

Valamiért tartottam attól, hogy mit is tehet, vagy hogy miért váltott, olyan furcsa reakciót ki belőle az "ismeretségünk". Egyszerűen az a furcsa érzés, az azelőtti este óta nem hagyott nyugodni. És még az álmomban is ott volt, csak pontosan nem emlékszem az álmomra, de érzem, hogy akkor is ott volt. Mármint a furcsa érzés. Ezért muszály volt utána járnom, hogy utána "békében nyugodjak".

Mikor kiértem a szállásunk épületéből, rögtön utána is eredtem, mert már jóval előrébb volt mint én, s mivel volt azért egy néhány ember a városban, akik elég szívesen járkáltak fel, s alá.

Mivel nem akartam feltűnést kelteni, kicsit messzebbről követtem, s mikor ő is megált, hogy nézelődjön, vagy képeket készítsen, én is úgy tettem, mintha az árúk között nézelődnék. Mert hogy egy vásár közepében sétálgattunk. Ez egyrészt jó volt, mert a sok ember között kevésbé tűnhettem ki a tömegből, de másrészt meg ha észrevesznek...

Egy negyed óra séta után, már kezdtem azt hinni, az egész "bevetésem" ilyen uncsi lesz, de aztán hirtelen egy random ember oda ment hozzá, az egyik ott lévő amolyan "játéktól", ami ott volt, és mivel érdekelt, hogy mit is akarhat tőle, közelebb mentem, de tényleg csak annyira, hogy halljam mit mondanak. Tehát így közvetlen a háta mögé kerültem.

De aztán leesett, hogy hát én úgysem fogom érteni mit mondanak, mert vagy angolul, vagy németül beszélnek, szóval az én logikám is nagy. De mivel angolul beszéltek, ezért egy ici-picit értettem is valamit.

-Nem, bocsánat, de én nem vagyok olyan bátor..-mondta kissé félénken, s zavarodottan A lila lány.

-Áh, ugyan, ez annyira nem ijesztő! Csak egy körre!-győzködött a szerintem negyvenes éveiben járó férfi, kissé borzalmas akcentussal, amire hitetlenül megráztam a fejem.

Csak ha tudnám mi ez a játék..

Gondolkodtam magamban, majd egy picit kihajoltam a tömegből, csak hogy meglessem a kis kunyhó, vagy lakókocsi szerű valamit.

Horror ház?

-De..-

-Ígérem! Ezután már inkább, hogy szeretni fogod az ijesztő dolgokat!-adta be utolsó dobását a csávó, amire már nem tudott ellenkezni a lány, de nem azért mert meggyőzte, hanem mert szerintem elege volt a nyafogásából, és inkább elvállalta, hogy bemegy egy körre.