You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Huszonhetedik részűű

*still Kook szemszöge*

Újjabb nap eltelt. Mivel nem volt mit csinálnunk a tagokkal, egész nap a híreket figyeltük, hátha mondanak valami újjat, ha Violet ismét nem válaszol az üzeneteimre, amikből oly sokat hagytam, hogy én magam sem tudtam megszámolni mennyi volt. Vagy akár csak Jinére reafált volna. De se felőle nem hallottunk, sem a hírekből nem tudtunk meg semmi újjat, néhány ember nevén kíevül, akik egyáltalán nem a mi célpontjaink voltak.

És nem. Egyáltalán nem voltam higgadt. Egy pillanatig sem tudtam lenyugodni. Volt olyan eset is, hogy rohamaim is voltak, amitől majdnem szét vertem egy szekrényt, csakhogy a többiek megakadályoztak ebben. Az agyam állandóan csak a negatív gondolatok körül járta, a határaimat feszítgetve. Ez mind csak magam miatt történt, és magamnak kellett rendbeszednem a gondolataim, de annyira nagy hatással volt rám a lány, hogy egyszerűen az őrületbe kergetett. És nem csak akkor. Mindig mikor a közelében voltam. Mikor mellette lehettem. Mikor ránéztem. Mikor meghallottam a hangját. Egy szóval, mindig.

Minden szervem, s egész lényem egybe vévve, beleremegett mikor ott volt. Mivel hogy boldog voltam, mikor a közelemben tudhattam. Örömet okozott nekem az orbitális, s jogos beszólásaival, és még akkor is mikor még nem kedvelt minket. De ha negatív kisugárzással állt elénk, akkor is mindig megtudott lepni.

Csupa meglepetés ez a lány...

Este, mikor megelégeltem a sok idegeskedést, vacsora után vissza mentem a szobámba, s elterveztem, hogy megpróbálok lehiggadni. Először elmentem forró vízben lefürödni, aztán mikor férfiakat megszégyenítő módon, fél órá után kiszándékoztam menni onnan, befeküdtem a hotelszoba ágyába. Automatikusan arra gondoltam, amikor minden egyes este együtt aludtunk, hogy mennyire is voltam boldog azokban a pillanatokban. Mivel tudtam, hogy ő is viszonozza az érzéseim, amiket már az első alkalommal, mikor megláttam, táplálni kezdtem iránta, csak még nem tudva róluk haladtam előre az árral.

Eszembe jutott, mikor legelőször aludtam vele. Mikor nem is este volt, ráadásul a nap kellős közepe. Hitetlenül elnevettem magam. Akkor volt talán mind közül a legjobb napom. Amikor felébredtem pedig azt hittem, hogy csak álmodtam az egésszet, mivel nem találtam őt sehol, de aztán kiderült, hogy valóság volt az egész, mert csak rajzolt. Engem.

Gondolataimon végigsuhanva ezek a gondolatok, eszembe jutott a füzet. Amiben benne volt ez a konkrét rajz is. És az a füzet nállam volt.

Kissé lassacskán felültem az ágyon. Megdörzsölve még kissé vízeskés hajam, az ágyam mellett található táskámra tekintettem. Néhány pillanat gondolkodás után, odahajoltam hozzá, s elővettem belőle a tárgyat. Ezen azért kellett ennyire agyalnom, mert valahogy nem éreztem jónak az esélyt, hogy én megnézzem. Mivel tudtam, hogy nem szereti, hogy ha mások engedély nélkül belenéznek a személyes dolgaiba. Ezt az első repülésünkkor tapasztalhattuk is Jinnel.

Persze tudtam, hogy most nincs semmi akadálya, hogy végiglapozgassam, mivel ő hagyta itt kész akarva, de mégis abban bízakodtam, hogy ha ismét találkoznánk a közeljövőben, fel nem tárva adnám neki vissza. Olyan volt nekem az a tárgy, mintha kaptam volna egy esélyt arra, hogy egy embernek a fejébe láthassak. És nem találtam helyén valónak.

De végül rászántam magam és egy hirtelen mozdulattal feltártam az ölemben tartott, titkokat rejtő füzetet füzetet, aminek az elejébe, még eltűnésekor itthagyott üzenetét csúsztattam oda. Nem volt kedvem mégegyszer elolvasni, így csak rögtön belelapoztam.

Kétség sem fért hozzá, nagyon tehettséges volt. Minden vonala precíz volt, még a sima vázlatoknál is. Szépen ki voltak dolgozva a rajzok, és érdekes hozzászólások voltak odabiggyesztve hozzájuk. Volt ami leírta magát a karaktert, volt ami magával az alkotással való kritikákat írta és egyéb hasonlók. Némelyik nagyon megtudott mosolyogtatni, és némelyik elgondolkodtatott. Az tény, hogy miden oldalon volt valami található, de nem mindegyik volt kitöltve teljesen. Ezekből némelyiket még a repülőn láttam, bár sajnos nem sokat, mivel ő nem engedte, hogy tovább nézegessem. Mivel, hogy állítása szerint voltak benne olyan dolgok, amik nem rám tartoztak. Bár abból kevés volt, és nagyából olyan dolgok, amiket már eleve metudtam róla, folyamatos ismerkedésünk közben.

Egy idő után, már sajnos az utolsó néhány laphoz értem, de ezt már csak akkor tudtam kiszűrni, mikor egy lapozás után megpillantottam azt a rajzot, amit legelőször készített rólam. Mikor aludtam, s ő közben engem tanulmányozott, és örökített meg, csak nem fénykép formájában, hanem az ő saját módján. Lenyűgöző volt. És most nem a képen található fickóra értem, ez esetben magamra, hanem az alkotásra. Nem csak hogy lerajzolt engem, de még kissebb részletek kivett belőle, s felnagyítva is lerajzolta őket. Értem itt a szemeket, az a hajat, a szájat és még egy-két dolgot. Volt néhány megjegyzése itt is. Ám nem magával a rajzzal, hanem..rólam. És nagyon aranyosak voltak. Azonnal feldobta a kedvem, és mosolyra késztette ajkaim.

Tovább lapozva, ismételten én voltam rajta. Aztán a következőn is. És míg végig nem tanulmányoztam a füzet tartalmát, a továbbiakban is, minden rajz rólam készült. Hihetetlen volt. Néhány nap alatt, össze tudott dobni nem is csak három, vagy ött, de majdnem hogy tíz rajzot, egy ilyen hülye személyről, mint én. Fogalmam sem volt a többit mikor készítette,vagy hogy mikor volt rá ideje mindegyikre. De minden elismerésem az övé volt. Arra, hogy ilyen tehettséges, arra, hogy ilyen fantasztikus lány, és még arra is, hogy ő, aki a legjobban félt a repüléstül, mint bárki más, amit nagyon láthatóan ki is mutatott, mégis felszállt egyedül egy repülőre, csak hogy megszökjön előlünk.

Én mondom, hihetetlen!

Rövid rész lett, de szerintem ez most erre éppen elég c:

A zene meg csak úgy, mivel nem tudtam mit betenni xD de mivel animálva van, gondoltam hozzá illhet egy kicsit hehe..