You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Huszonharmadik részűű

Huhh! Meghoztam a részt végre, bár nagy esélyel lesz benne egy jó néhány helysírási hiba, mert nincs nagyon életkedvem átolvasni hehe...

És egyébként meg észrevettem, hogy ahogy kiraktam az értesítő részt a múlt héten, már egy nap alatt meg lett az 1k megtekintés, amit nagyon szépen köszönök, és hálás vagyok nektek! Bár valahogy furcsa, hogy hirtelen ennyien láttátok..hhmm...hány ember van még a tarsolyotokban? Tudom ám a titkotok! >:)

Továbbra is jó olvasást kívánok, remélem tetszeni fog a rész c:

-Milyen érzés másodszor repülőn ülni?-kérdezte hátrafordulva az előttünk lévő ülésről J-hope, csillogó, és mosolygós tekintettel.

-Tudod, még mindig ijesztő. De kezdek hozzászokni.-bólogattam mindent tudóan, amire büszkén felém nyújtotta tenyerét, ezzel azt jelezve, hogy csapjak bele. Amit mosolygva meg is tettem, ő pedig egy kacsintás kíséretében vissza ült a helyére.

Az ülésrend most úgy volt, hogy előttünk ült RM, Jin és ugye J-hope, ő előttük Suga, V és a menedzser én pedig Kook, és Jimin mellett csücsükéltem. Az ablak mellett. Aminek még szép, hogy örültem! Több és szebb tájakat láthattam.

-És most hova megyünk?-kérdeztem már sokkal vidámabban, mint az első repülésemnél, bal oldalamra fordulva, ahol a két fiút pillanthattam meg.

-Los Angeles.-ejtette ki "szekszin", de mégis, annál inkább cuki akcentussal Kook, ki középen ült, amire pedig nekem el kellett kuncognom magam.

-Egyik barátnőm mindig is el szeretett volna menni oda.-dőltem hátra székemen, ahogy az illetőre gondoltam, és arra, hogy én most előbb megvalósítom az ő álmát.

-Neked van barátod? Ráadásul nem is egy?-kérdezte Jimin teljesen sokkoltan, szemei pedig nagyobbak lettek mint egy tojás.

-Háháá..nagyon vicces..-forgattam meg szemeim, amire ő gúnyosan elvigyorodott, és mint aki semmi rosszat nem tett volna, vállat vonva előre fordult.-Ha leszállunk, nem éled túl!-fenyegettem meg kihajolva Kook mögül, de ő rám sem hederítve lehunyva szemeit, aludni ment. Sóhajtva vissza dőltem helyemre és az ablakon kezdtem kifele bámulni.

Okos enged, szamár szenved...úgyhogy szenvedjé csak Park Jimin!

Gondoltam magamban egy jóleső grimasszal az arcomon, majd elhatároztam hogy én zenét szeretnék hallgatni, ezért előhúztam mobilom és fülesem a zsebemből, majd csatlakoztattam a kettőt, s a másik részét pedig belehelyeztem a fülembe. Ám mikor már egy jó ideje, nyugisan a saját világomban éldegéltem, ellepve a gondolataimmal, hirtelen kihúzódott a bal oldali fülemből a kis tárgyacska, amitől sajnálkozva, s megszeppenve kellett visszatérnem a Földre. Érdeklődve a mellettem lévőre pillantottam, kinek a fülében megtaláltam a fülhallgatóm másik részét, bár tekintete előreszegült és úgy tett, mintha mi sem történt volna. 

Egy aprócska vigyorra húztam a szám, majd elhúztam tőle a drótot, s gyorsan vissza helyeztem a helyére ami az enyém, majd visszanéztem az ablak felé, szintén, mintha mi sem történt volna.

De hát nem ő lenne, ha nem próbálta volna meg ismét visszalopni, amire ő nem tudta, de én fel voltam készülve, s mikor éreztem hogy hozzáér a tárgyhoz, én egy hirtelen mozdulattal megragadtam a csuklóját, ezzel megállítva a mozdulatában. Lassan felé fordítottam okos cselek kobakom, így találkozhattam értetlen, s kissé lefagyott tekintetével, de ekkor fordult a kocka, amire már nem voltam felkészülve. Egy gyors mozdulattal kiszabadította csuklóját szorításomból, majd ő vette át a vezetést, és megragadva a kezem, összekulcsolta az övévvel. Hirtelen jött zavartságomban, szívem felgyorsított eddigi nyugis tempóján, s éreztem ahogy arcom halványan vöröslik, ahogyan a fiú arcára tekintettem.