You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Tízennegyedik részűű

-Késszz!-szólaltam meg egy óra múlva, báj csevejgésünk után, amire értetlenül megrázta a fejét, és ahogy észrevette, hogy felemelem a lapot, rögtön el is ersztette a karját.

-Nem úgy volt, hogy legalább másfél óra?-kérdezte csodálkozva, ahogy közelebb jött, szinte letört derékkal.

-Úgy döntöttem, nem az egész alakját fogom lerajzolni.-vontam vállat mosolyogva, még mindig nem megfordítva a papírt.

-De akkor megnézhetem?-kérdezte érdeklődve, már majdnem bociszemekkel, amire egy pillanatra elgondolkodtam. De aztán végül megfordítottam.

Arcán eléggé látszott a ledöbbentség, s miközben kivette a kezemből a lapot, már nyála is majdnem kicsordult, úgy tátotta a száját. Egyet füttyentett, s oda hajolva hozzám, elismerően, jó erőssen megrázta a kezem, amitől már azt hittem még fel is emel a levegőbe.

-Ez nagyszerű! Ezt otthon kirakom a falamra, bekeretezve!-csodálkozott továbbra is a rajzon, mire csak halványan elmosolyodtam, s felekeltem a székről.

Egy kis idő elteltével meg már ismét a folyosón sétáltunk, vissza a színpad felé, miközben olyan dolgokat kérdezett, hogy még mennyi mindent is tudok pontosan, és hogy milyen suliba járok, vagy hogy hova megyek tovább, meg hasonlók.

Mikor befordultunk az egyik folyosóra, észrevettük, hogy szembe jön velünk a Bts, amire hirtelen mind ketten elhallgattunk, s ahogy egymáshoz értünk, üdvözöltük egymást.

-Te merre jártál? Már egy ideje nem láttunk.-kérdezte érdeklődve RM, angolul, csak hogy tudja a mellettem lévő faszi, hogy miről beszélünk. Mire hirtelen ő felemelte a kezében tartott lapot, s mielőtt ellenkezni kezdtem volna, feléjük fordította a rajzom.

-Nee-..-nyúltam volna utána, teljesen kétségbeesve, de addigra elkezdett magyarázni a fiúnak, én meg kínomban egyik kezem az arcom elé helyeztem, s lesütöttem tekintetem. RM pedig a többieknek fordított, mire ők csodálkozni kezdtek, s sorjában nézték végig a rajzom, amitől egyre jobban kezdtem lesüljedni a föld alá.

-Nagyon tehettséges, ugye?-fogta meg a vállam az őr, jó szorosan, amitől hirtelen feltekintettem a fiúkra, kik persze ezt megértve, nagyokat bólogattak.-Na, de nekem mennem kell, majd még látjuk egymást!-sóhajtott egyet a férfi, majd elköszönve, útjára is ment.

-A mai emberek ennyire szeretik mutogatni mások rajzait?-kérdeztem értetlenül, mikor bementünk a fiúk öltözőjébe, s leültem az egyik székre.

-Tudják, hogy az illető úgysem mutatná meg maga.-vigyorgott Jimin, majd egy ventillátorért nyúlt, s azt bekapcsolva az arcához rakta, hogy lehűtse magát.

-Ebben igaza van!-bólogatott Suga, egy apró grimasszal az arcán.

-Ebben?! Mert másban nem?-förmedt rá Jimin, mire a fiú csak vigyorogva, mint aki semmit nem tud, vállat vont.-Na gyere csak ide..-húzta huncut mosolyra a száját, a mostmár nem hűsülő fiú, s kitárt karokkal a rapper felé vette az irányt, aki ijedten Jin mögé szaladt. A többiek elkezdtek nevetni, én meg csak halványan elmosolyodtam, s megcsóváltam a fejem.

*este*

A koncert mikor befejeződött, már este tíz is elmúlt, de végre, ahogy a fiúk átöltöztek, már mehettünk is vissza a hotelba.

Ahogy pedig letussoltam, már semmi másra nem vágytam, csak hogy aludni menjek, de mikor már majdnem az ágyamhoz értem, hirtelen eloltódott a kis lámpa az éjjeli szekrényen, s az egész szobában sötét lett. A hirtelen jött eseménytől, kissé ijedten megugrottam, majd megpróbáltam akkor a rendes lámpát feloltani, de az sem kapcsolódott fel, így sóhajtva, kimentem a szobából. Ebben a pillanatban pedig, szinte mindenki kiment a folyosóra, s furcsállva tekintett a másikra, már amennyire látta a személyt, mert ott sem égtek a lámpák.