Mikor végre, nagy nehezen, de megérkeztünk a reptérre, úgy lett megbeszélve, hogy majd lebeszélik az emberkékkel az én jegyem, így azon ne idegeskesdjek, már tudtam volna is. Inkább attól tartottam, hogy engem aztán nagyon is észre fognak venni. De hát ők hozták magukra a bajt. Szóval...bízni kell abban, hogy...megoldják.
Remélem..
Mikor sikeresen megszerezte nekem a jegyem a menedzser, ami úgy fél órába tellett, mert volt valami kalamajka, már meg is indultunk a repülők felé, mert hogy volt szintén fél óránk a felszállásíg, de valahogy olyan sok ember volt a reptéren, hogy alig tudtam felismerni melyikek ott a fiúk. Na meg olyan gyorsan mentek azokkal a hosszú lábaikkal, hogy Kevinnek éreztem magam a Resszkessetek betörők-ből. Az egész szituáció olyan volt, mint annak a filmnek a második része.
De nagyon igyekeztem, hogy ne ügyetlenkedjek, és szedjem a lábaim, amit sikerült is, és beértem a fiúkat, de mikor már éppen odaértem, ők megálltak, így az utolsó emberke hátának neki ütközve hátrahőköltem.
-Az orrom..-mondtam az említett testrészhez kapva, mire a "falam" lassan megfordult, így tekintetem találkozhatott Jin mosolygós arcával.
-Bocsi, hogy kemény vagyok.-hajolt meg aprót megjátszva a kínosat, amire csak mosolyogva legyintettem, mert őt még valamennyire bírtam a csapatból. És nem. Nem állítottam semmilyen sorrendet köztük, csak egyszerűen meg volt a véleményem róluk.-Azért az orrod nem tört még el?-kérdezte meg egy picivel közelebb hajolva, továbbra is mosolyogva, mire megmozgattam az orrom, csak hogy biztosítsam még rendben van.
-Ha többet nem állsz meg előttem ilyen hirtelen, akkor talán nem törik el.-kacsintottam egyet szórakozottan, amire aprót elkuncogta magát, s közéjük invitált, mert hogy már arra vártunk, hogy beszállhassunk a repülőbe.
De jó, hogy először utazom ezen..
Jin előre engedett engem, hogy nehogy elvesszek "megint", aminek kissé hálás voltam, így úgy döntöttem miután a nő beszedte az én jegyem, meg várom őt, hogy majd együtt menjünk tovább.
Mosolyogva mikor mellém ért, gyorsan a többiek után mentünk, s már fel is szálltunk a gépre, ahol a többiek, legalábbis néhányan befoglalták a helyüket. Mivel ez amolyan három üléses gép volt, de úgy három sorban-szóval nagy gép volt-a többiek úgy ültek, hogy a középső sorban a menedzser, RM és Suga, előttük befoglalta a helyet, Jimin, V és J-hope, így szerencsémre nekem JungKook és Jin maradt, mi pedig az ő jobbukra ültünk. Persze én középen, az időssebbik kívülről, Kook pedig az ablak felől.
Néhány pillanat után szóltak a rádióban, hogy kössük be magunkat, mert hogy megkezdik a felszállást, így én azt gyorsan meg is tettem. Mivel életemben akkor utaztam legelőször repülőn, kicsit feszült voltam, s mélyeket lélegeztem.
-Nem voltál még repülőn?-szólalt meg egyik felemről Kook, amire egy hirtelen mozdulattal felé kaptam ideges fejem.
-Nem, és soha nem is terveztem, de mostmár gondolom túl késő visszafordulni, de semmi gond, én teljesen jól vagyok, higgadtan kezelem az ilyen helyzeteket, szóval semmi baj nem fog történni, ez száz százalék, remélem pedig mindent bepakoltam, jah szinte semmim sincs nállam, el vittem a rohadt busz, de amúgy pontosan hova is megyünk?-akadtam ki, csak egy ici-picit, miközben össze-vissza hadováltam random dolgokat amik eszembe jutottak, amitől szerintem cseppet sem néztem ki hülyén.
-Szerintem víz kell neki.-bólogatott nagyokat Kook, a másik felemen lévő Jin felé, ki ugyan ezt tette, de ekkor hirtelen mozgásra lettünk figyelmesek, így rögtön tudtuk, hogy hát elindultunk.-Akkor mindegy..
YOU ARE READING
You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}
RomanceUtazás azok felé, akiket a legjobban utálsz. És ráadásul önszántadból. Vagyis félig. De ha úgy vesszük..nem a szüleim küldtek el. Hanem az osztálytársam kért rá. És hát így kezdődött minden. Mint valami románcos sztori, amiről tudod, hogy sosem tel...