You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Harmincadik részűű

Az ágyon gubbasztottunk, folymatosan ölelgetve egymást, miközben az eddig történtekről beszélgettünk, már egy jó ideje, olyan sokáig, hogy kint már lassan sötétetdni kezdett, de ezt csak úgy észleltem, hogy szobatársam írt egy üzenetet azzal kapcsolatban, hogy lassan vissza kéne menne, mielőtt kizárnak.

-Kook..

-Hm?

-Nekem mennem kell vissza.-adtam tudtára a velem szemben fekvő, hajamat folyamatosan birizgáló fiúnak, kinek az eddigi kissé bágyadt tekintete már sehol sem volt található, helyett felváltotta az értetlen, s megrémült arckifejezés.

-Nee! Akarom, hogy még maradj..-ajkait játékosan lebiggyesztette, közben egyik karjával felkönyökölt az ágyon, ezzel letekintve rám szomorúan, s csalódottan.

-Ha tovább maradok, kizárnak.-néztem fel rá vigyorogva, miközben felé lengettem az imént érkezett üzenetet, amit tekintetéből ítélve még mindig nem akarta elfogadni. Mondjuk legbelül én sem, de nem akartam kirekedni az után.

-Akkor maradj itt!-vágta rá szinte gondolkodás nélük, s mielőtt akármit hozzáfűzhettem hülye gondolatára, folytatta.-Most az egyszer..légyszííí..!-könyörgött már szinte gyerekes hangon, továbbra is ugyan olyan szomorú és bús tekintetével, majd elkezdte bökdösni az arcomat és vele együtt az oldalam is. Hirtelen annyira megijedtem, hogy hangos nevetésben törtem ki, próbálva ellenálni neki, minden erőmet bevetve, ám ő felém kerekedett, s már mind két kezével csiklandozni kezdett, mire a mobilom mellem ejtettem az ágyra, ahol eddig ő feküdt.

-Jó..Jó! Maradok!-adtam fel a próbálkozást, ami igazából már az elején el volt döntve, hogy nem fog bevállni, főleg nem ellene, de ezzel legalább megállítottam kínzóeszközöm, mire kifújva magam, feltekintettem vigyorgó arcára, ellenben ay enyém teljesen ki volt fáradva, s fogadni mertem volna, hogy tiszta vörös.

Lassan lejjebb ereszkedett a lángoló orcámhoz, majd finom lecsapott ajkaimra, amit szinte gondolkodás nélkül viszonoztam, miközben egy aprót elmosolyodtam.

-Tudod mennyire hiányzott már az, hogy ismét valakihez hozzábújjak mikor alszom..?-kérdezte kissé hallkabban a kelleténél, ahogyan orrát, s fejét az enyémnek érintette, egy lágy vigyorral az arcán, mihez egyik kezemmel finom hozzártem, hogy érezhessem bőre puhaságát.

-Ott vannak a többiek.-vágtam rá gonoszan, aprót elvigyorodva, amire ledöbbenve tekintett le rám, majd egy idő után hitetlenül megforgatta csillogó szemeit. Eközben visszazuhant mellém az ágyra, minek következtében kezem eltávolodott arcától, s az is leesett az ágyra.

-Tudod hogy nem úgy értettem..-óvatosan felemelte ismételten a kezem, és mint valami bábut, odavezette arcához, majd hozzá érintette, ezután pedig elengedte, hogy derekamra csusztassa az övét, amire gyerekességén aprót elkuncogtam magam.

Ekkor pedig egy erőteljes kopogás az ajtó tűloldaláról belezavart a mi rózsaszín felhőkkel teli pillanatainkba, amire egy kissé ijedten kaptam felé a fejem, ellenben Kookak, aki teljesen higgadt maradt.

-Jungkookie bent vagy?-hallottam meg Jin, érdeklőső, kissé vidám hangját, amire valamelyest megnyugodtam, mivel ő már mindent hallott, amiről tudnia kellett. A mellettem fekvő fiú mérgesen morgott egyet, ezzel jelezve nem tetszését a váratlan vendégnek, majd felállt az ágyról, s odatrappolt az ajtóhoz.

Valamit elfelejtettem ma...hoppá...

-Mi kéne ha volna?-kitárva azt, "kedvesen" megkérdezte a hyungját, ki nagy mosolyal az arcán állt a szoba előtt, teljesen mereven, mint egy ártatlan gyerek aki semmiről nem tud, közben mélyen Kook szemébe pillantott. Ezután mit sem selytő módon, betekintett a szobába, majd egy néhány pillanat után megakadtak a szemei rajtam, ki idő közben felült törökülésben az ágyon. Arcán először egy rövid ideig tartó meglepődés volt található, majd egy valamiért nagyon gyanúsan kiszélesedő vigyor.