You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Tízennyolcadik részűű

De csak ma...ma este még..had legyek a közelében..

Ahogy ezek a gondolatok végig mentek a fejemben, rájöttem, hogy már nem is sírok, és hogy már egy másik filmet indítottak el a fiúk. Én pedig csak JungKook vállán pihentettem a fejem, miközben ő egyik kezével derekam szorongatta.

De mi hogy kerültünk ilyen pozícióba?

Gondoltam, miközben pluszban azon is tanakodtam, hogy mi a film címe. Aztán végül csak kiírta az elején, bár sosem hallottam róla. De biztos voltam benne, hogy az valami komédia, így mikor realizáltam magamban, egy nagy kő esett le a szívemről.

Aztán nem is tartott sokáig, hogy elálmosodjak, mert amennyit sírtam..azután egy maratont is képes lettem volna aludni.

Nagy erőkkel azon voltam, hogy nyitva tartsam szemeim, még meg is csipkodtam a lábam is, de valahogy nem jártam sikerrel. Mert bealudtam, de hogy mikor, azt már megmondani nem tudom.

*JungKook szemszöge*

Csendben nézte mindenki a filmet, némikor fel-fel nevettünk az érdekes, vicces részeknél, mikor is Violet mellett ülő TaeHyung, megpöckölte az arcom, amire felé kaptam érdeklődő tekintetem.

-Már alszik..-seppögte, miközben a vállamon fejét pihentető lányra mutogatott, mire kissé előrébb hajoltam, hogy rálátást kapjak arcára, észre vettem, hogy hát ő márpedig tényleg bealudt. Hitetlenül, mosolyogva megráztam a fejem, majd visszadöntöttem fejem az ágynak és néztem tovább a filmet.

Miután pedig annak vége lett, mindenki úgy döntött, hogy nyugovóra tér, de már a földön, mert hogy lusták átmenni a szobájukba. De végül is nekem is ez volt a kifogásom, csak hogy a lány mellett maradjak.

Nem tudom. Egyszerűen, csak úgy..vonzott maga felé. Akaratom ellenére is, mindig a közelében akartam lenni. Látni őt. Hallani őt. Érinteni őt. Csak valahogy...megtetszett.

De pont ezzel van kettő baj.

A cég, soha nem engedné, hogy mi akárkivel is, akármelyik tag randizzon lányokkal. Bár ez a legkissebb probléma. Ész érvekkel simán ki tudom harcolni a kapcsolatunk. De a másik ok. Ő utál minket...ezt ki is jelentette. És akármennyire is próbálkozunk, én úgy érzem, hogy nem fogunk sikerrel járni.

De nagyon is szeretném.

Miután befejeztem magamban a szent beszédem, észre vettem, hogy a többiek, már kényelembe helyezték magukat, itt-ott, a szoba összes részében ott voltak, így úgy döntöttem, hogy ezt nekem sem lenne rossz ötlet megtenni. A hozott párnámat, a földre helyeztem, s óvatosan megfogva Lilácska fejét, finoman rá helyeztem. Aztán a saját fejemet is oda raktam, ezzel alig néhány szabad centit hagyva arcunk között, amitől szívem, mint minden egyes alkalommal, mikor a közelében vagyok, heves dobogásba kezdett, és ezt már leállítani nem tudtam. Ahogy pedig, a még sötétben is gyönyörű, és ártatlan arcát fürkésztem, szemeim mindig, akaratlanul ajkaira tévedtek, amit kedvem támadt az enyémekké tenni, de sajnos nem tehettem.

Ebből a mesés pillanatból, egy hirtelen jött anyag landolása zavart meg, ami rá, és rám zuhant. Ijedtemben kissé felemeltem a fejem, hogy megtudakoljam, ki tette azt ránk, amikor láttam Jin mosolygós arcát, ahogy a mutató ujját a szája elé teszi, ezzel csendet jelezve. De mielőtt még akármit is reagálhattam volna, ő vissza ment a helyéhez, és lefeküdt.

Nem tudom, hogy az a mosoly, most jó dolog volt..vagy rossz? Vagy most Jin remélem nem kezdte el használni az agy tekervényeit..mert akkor lebukok.

*Violet szemszöge*

Reggel, mikor felébredtem, és kinyitottam szemeim, egy olyan alakkal találtam szemben magam, akivel soha életemben nem képzeltem volna, hogy úgy ébredek. És az volt a baj, hogy már ő sem aludt.

V, nagy és csillogó szemekkel vizslatta arcom, valamin nagyon törve a fejét, de ezen nem nagyon tudta, mert én ahogy realizáltam, hogy mi is folyik ott, rögtön fel is pattantam a két lábamra. Körül tekintve rájöttem, hogy az egész szobát Bts veszi körül, amire első látásra megijedtem, de aztán elkezdtem használni az agytekervényeim, és arra jutottam, hogy biztos a filmezés után maradtak ott, ami közben én bealudhattam.

Mivel a mobilom szerencsére az ágyamon volt, így hozzá tudtam jutni, és megnézni az időt. Ami már jól a délelőttbe nyúllott. Mert hogy tíz óra is elmúlt.

Azért annyira nem voltam egy szívtipró ember, csak inkább felültem az ágyamra és néztem ezt-azt a neten, amíg lassan el nem kezdtek ébredezni az álom szuszékok. Néhányan ahogy felébredtek, köszöntek gyorsan, és elhagyták a szobám, néhányan pedig nyúzták még a padlót. Röviden. Csak JungKook, Jin és V maradtak, amit elég érdekesnek találtam, mert pont ők..akik úgy a "legkiemeltebb" embereim a bandából. Olyan ironikus volt.

-Na szóval!-csapta össze tenyereit Jin, mikor már álló helyzetben lehetett látni őt, amire mind a hároman felé kaptuk, még kissé bágyadt-már akinek-tekinteteik, és vártuk mit is szeretne közölni.-Ti most-ragadta meg hirtelen az én és JungKook karját, egy gyors mozdulattal, közben felállítva, egymás mellé.-elmentek reggelizni, én meg, mint az anyátok, rendet rakok TaeTaevel!-ezzel ki is lökdösött minket a fiatalabbikkal együtt a folyosóra, és ránk csapták az ajtót. Furcsállva, s teljesen értetlenül egymás felé kaptuk tekintetünk, majd vállat vonva rájuk hagytuk az egésszet, és úgy tettünk ahogy kérték. Elmentünk reggelizni.

-De legalább átöltözhettem volna..-nyavajogtam, mikor már a liftben voltunk, megfogva a pizsamám ujját, ami az a tipikus alvásra való, egybe szett volt. Vagyis ugyan olyan volt a dizájnja a nacinak, mint a pólónak.

-Legalább lesz mit nézniük az embereknek.-mondta végig mérve engem, szórakozottan, mire oldalasan neki dőltem, összehúzott szemöldökkel.-Jóó, na! Nem vagy egyedül.-csóválta fejét hitetlenül, miközben az ebédlő felé sétáltunk, mikor pedig odaértünk, valahol a sarokban foglaltunk helyet.

-Hmm...-gondolkodtam, ahogy az étlapot néztem.-..olyan keveset ettem itt a napokban..-gondolkodtam miközben a sorokon vezettem végig tekinteteim a legolcsóbb árakat keresve, mikor eszembe jutott valami.-És még a tárcám is fent maradt.-csaptam fejen magam, ahogy készültem felállni az asztaltól, de Kook hirtelen megragadta a csuklóm, ezzel visszaültetve hejemre. Egy kissé furcsálltam, hogy még így is szorította a karom. Pedig már leültem.

-Először is.-kezdett bele néhány pillanat után, ahogy aztán el engedte csuklóm, amit sajnáltam, de nem lehettem feltűnő, így inkább teljesen komoly tekintettel figyeltem rá. Meg a gyönyörű arcára.-Mivel a Bts-el vagy, nem engedem hogy fizess! Másodszor.-nézett szúrós tekintettel a szemembe.-Mi az hogy alig ettél? Ugye nem akarsz beteg lenni? Vagy ugye nem vagy az?-kérdezte picit közelebb hajolva az asztal felett, s kezét a fejemre tévve, amitől éreztem, hogy kezd egyre melegebb lenni a helyiségben, és hogy halvány pir jelenik meg arcomon.

Gondoviselő, és érdeklődő énjét sosem tudtam hova tenni, és akkor sem, de végülis abban a pillanatban nem is érdekelt annyira, mert jól esett, hogy aggódik miattam. Hogy figyel rám.

-Mintha egy kicsit meleg lennél, de nem hinném hogy lenne lázad.-csóválta fejét ahogy elvette kezét visszadőlve a székjére ezzel már én is észhez térve.

Közben annyira magamba fordulhattam, hogy észre sem vettem a pincért csak mikor elment.

Túl feltűnő vagy..! Csak legyél olyan, mint mikor megismerted! Vagyis..ne utáld, csak legyél kemény. De ne túlságosan, mert már az is feltűnő lenne. Vagy nem? Aaaaghh..

-Nem tudom..-motyogtam orrom alatt, egyik kezemmel az asztalon támaszkodva ahogy a terítőn bambultam.

-Mit nem tudsz?-szólalt meg JungKook, ezzel észhez térítve agytekervényeim működéséből, mire aprót megrázva fejem észhez térve rá pillantottam mosolygós arcára.

-Mii? Jah, semmi. Csak gondolkodom..-bólogattam néhány aprót, miközben semleges tekintettel figyeltem őt, bár nagyon is mosolyogni szerettem volna, és jót beszélni vele, de annyira furán éreztem a helyzetet. Konkrétan mintha randin lettünk volna.

-És min gondolkodsz, ha szabad tudnom?-könyökölt rá az asztalra ő is, így közelebb kerülve arcomhoz, és kedvesen mosolyogott felém.

Rólad.