You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Hatodik részűű

És ahogy közelebb értünk hozzájuk, Evelyn már teljesen biztos volt abban, hogy az debiz isten a Bts. Ellentétben velem. Vagyis, én is tudtam, hogy azok ők, de úgy akartam tenni, mintha nem is ők lennének. De ismétlem. Csak úgy akartam.

A tömeg nem volt az a, "húúú, hat kilóméterről tényleg nem látni semmit" nagy, de voltak egy jó néhányan. Ha számokban kéne mondanom, akkor kb egy olyan százan lehettünk, vagy többen, de hát logikus, hisz itt a világ leghíresebb bandája. Persze a 1D után, nekem még ők is jobbak mint ezek a ne is mondjam micsodák.

-Gyere, menjünk beljebb!-intett fejével a tömeg felé, de én csak visszahúzódva megráztam a fejem, és inkább hátul maradtam, míg ő beljebb ment. Persze biztosítottam arról, hogy most nem fogom itthagyni, ami igaz is volt, mert eltévedni sem akartam megint, nehogy ismét..egyesekkel kelljen visszatalálnom a hotelomhoz.

Zsebrevégott kezekkel ott ácsorogtam egymagam leghátul, míg azt figyeltem ahogy egyes emberek vagy nagyon furakodni akarnak, vagy egymást szídják, vagy sipákolnak, és vagy éppen jól viselkednek. Meg persze némikor a "dráágaa" fiúcskákra is oda pillantottam, csak hogy minden esetre ne maradjak le, ha valami égés történik.

Na meg próbáltam kevésbé észrevehető lenni JungKook számára, mert nem akartam akármilyen botrányba is keverdni, de ahogy elnéztem magam, szerintem eléggé megjegyezhette annak a személynek a világos lila kabátját, aki elmondta róla a véleményét. És nem pozitívan.

Ez a kis fanmeeting nem KIS ideig tartott, mert már ott álltam legalább egy órát, mikor már tényleg kezdtem feladni az ígéretem, főlleg, hogy már nem én voltam a leghátul, mert űtközben jött még néhány fan, így beljebb kerültem a tömegben. És mivel a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot, ezért úgy döntöttem kiállok onnan, de ez nem ment olyan könnyen, mint aminek hangzott. Ide-ode lökdöstek, és lépkedtek rajtam, aminek mondhatom nagyon örültem, de abban a pillanatban inkább azon voltam, hogy levegőhöz jussak.

Mikor már pedig épp kiértem volna az emberek sokaságából, valaki segített abban, hogy gyorsabban távozzak, azzal, hogy szinte tiszta erőből meglökött, ami következtőben neki vágtam a fejem egy villany póznának. A hirtelen jött fájadlomtól jól meg is szédültem, és egy aprócska időre el homályosult a látásom, de aztán sikeresen vissza tért. Egyik kezemmel a bevert ponthoz értem, de ezzel együtt fel is szisszentem. Egy kis ideig csak bámultam magam elé, míg össze nem szedtem a gondolataim, aztán tekintetemmel kerestem magamnak egy helyet, ahova lehülhetek, hogy megpihenjek, amit gyorsan találtam is, így az felé vettem az irányt. Szép lassú léptekkel haladtam, nehogy véletlenül összeessek, mert az az erő amivel ütköztem, nem kicsi volt.

Odaérvén egy padhoz, gyorsan el is foglaltam helyem, s végre kifújhattam magam, mert olyan volt azt a néhány métert megtenni, mint egy terhes nőnek felmenni az első emeletre.

Néhány mély levegő után, hátra dőltem a támlájának, és csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy elkezdjen vérezni a fejem, vagy hogy netán már elkezdett, mert akkor az rossz lenne, de ezen nem tudtam sokat agyalni, mert ebben a pillanatban megjelent előttem Evelyn, amire értetlenül tekintettem fel arcára.

-Láttam mikor beverted a fejed, így nem hagyhattalak egyedül.-mondta kissé zavartan, s talán egy pici aggodalmat is fellehetett fedezni arcán, amire hálás voltam neki, s csak aprót elmosolyodva biccentettem.-Nagyon fáj?-kérdezte miközben mellém ült, én pedig válasz ként lazán legyintettem, hogy minden rendben van.

-Nyugodtan vissza mehetsz ha gondolsz.-biccentettem fejemmel a fanmeeting felé, de mire észbe kaptam annak már hült helye volt. Vagyis pontosabban azt lehetett látni, ahogy a fanok a fiúk után szaladnak, akik beszállnak egy kocsiba.-Akkor nem mondtam semmit.-csóváltam fejem, mire a mellettem ülő is ezt tette.