You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Huszonkettedik részűű

Nem! Még nincs vasárnap! Időben vagyok! De majdnem elfelejtettem.. 😰

A nap végére már mindenki jól kifáradt, s emberből is alig maradt fürdeni, így úgy döntöttünk, hogy végre vissza megyünk a szobáinkba.

Felérve, én gyorsan be is slisszoltam az én szobámba, és rögtön a fürdőt vettem célpontnak, hogy lemossam magamról a klórt. Mert hát igen.

A hajamat persze nem bántottam mert lusta voltam, így ahogy gyorsan lefürdöttem, már pizsibe is vágtam magam. Mivel a hangulatom pedig elég jó volt, és annyira nem voltam fáradt, hogy már aludni menjek, egy huncut mosolyal az arcomon, arra gondoltam, hogy mi lenne ha átmennék Kookhoz. Persze erre rögtön rá is bólintottam, és sunyin kimentem az ő ajtaja elé. Mosolyogva bekopogtam, majd ahogy meghallottam a kulcsszavat, már bent is termedtem.

-Itt sem voltam még.-vezettem végig tekintetem a szobában, ami majdnem hogy olyan volt mint az enyém, vagy Jiné, aztán az ágyon fekvőre pillantottam, ki csillogó tekintettel vizslatott engem. Mosolyogva odaugrándoztam hozzá, amit ő érdekesnek talált, és szintén elvigyorodott, majd felült az ágyon.

-Nem vagy fáradt?-kérdezte érdeklődve, ahogy most ő tekintett fel rám, kissé fáradt szemeivel, de kérdésére megcsóváltam a fejem.

-Nincs kedved valamit csinálni?-kérdeztem hátul összekulcsolt kezekkel, ahogy ide-oda dölöngéltem egyik lábamról a másikra.

-Most? Már fáradt vagyok.-csóválta fejét nemlegesen, elhúzott ajkakkal, de azért aprót továbbra is mosolyogva.-Ráadásul holnap megyünk tovább.-ásított egyet, mondatára pedig lassan megálltam egy helyben, és elkomolyodtam.-Jössz még velünk..ugye?-kérdezte félve, s aggódva, ahogy kissé ledermedt arcom vizslatta. Látszólag tartott attól, hogy már elkell szakadnunk. Aminek persze én sem szerettem volna a jöttét, egyhamar.

-Szóltál volna előbb, most össze kell pakolnom! Ráadásul nincs is mibe!-csóváltam fejem, hitetlenül széttárva karjaim, amire ő egy pillanatra furcsállva pislogott nagyokat, de aztán csak elnevette magát.

-Majd pakolj hozzám.-vont vállat ismét elmosolyodva, majd lassan megragadta a csuklóm, s finoman az ölébe ültetett.-De majd reggel. Én sem pakoltam még be.-nyugodtan átkarolta lényem jobb karjával, és ahogy magának döntött, fejem a vállán landolt, ami ahhoz képest hogy nem nézett ki kényelmesnek, mégis az volt. És ahogy minden más tettétől, most is teljesen kirázott a hideg, mert vagy éppen hirtelen tette, vagy olyat tett amit még az előtt nem. Vagy csak szimplán tetszett, hogy vele lehetek, és ő valami olyat tesz ami nekem tetszik.

Néhány másodpercig csak bámultam az előttem lévő falat, aztán gondolva egyet, felemeltem fejem, és arcához hajolva, nyomtam rá egy gyors puszit. Majd vártam reakciójára, vissza nem hajtva fejem, mert érdekelt, hogy tetszett-e neki. Lassan, kissé sokkolt tekintettel felém fordította fejét, ami olyan aranyosan hatott, hogy muszály volt elmosolyodnom.

De ahogy egyre tovább bámultuk egymást, kezdtem kissé zavartan érezni magam, ezért megköszörülve torkom, elfordítottam fejem.

Hirtelen hogy felnyomták a fűtést..!

Szívem picit hevesebben dobogott a kelleténél, és arcomon is megjelent a szokásos, halvány pír.

Én tettem egy lépést felé, erre én vagyok zavarban?

-Ezt miért kaptam?-tette fel kérdését végre, ennyi idő után, amire ismét felé tekintettem, így láthattam továbbra is értetlen arcát.

-Öö..mm...mert..mert ma te is adtál..?-válaszoltam kissé félve és hebegve, hátha valami rosszat tettem, de mikor cukin elmosolyodott, és összeborzolta a hajam, szívem megnyugvásra talált, és a torkomon sem volt többé gombóc, amitől annyira kényelmetlenül éreztem volna magam.