You Know I Hate You{ BTS/JungKook/ff.}

Huszonnyolcadik részűű

*fél évvel később*

*Violet szemszöge*

Jaaaj istenem, hogy ezek a repterek milyen zsúfoltak mindig! Még ha egyedül is vagy, elkóborolsz egy random emberhez, aztán meg keresed, hogy merre mész. Na meg hogy mindenki hogy tudod ennyit beszélni! Legutóbb mikor ilyen helyen jártam, akkor is ugyan ilyen volt a környezet. Bár fél év alatt nem mintha sok dolog változna.

Augusztus közepén járt az idő. Nagyon meleg volt. Éppen hogy csak ki tudtam húzni magam a nagy tömegből, a nap forró sugarai tartottak már vissza uticélomtól. Koreában szálltam le. És nem, nem azzal az indokkal, hogy új életet kezdek. Folytatom az eddigit, tovább megyek fősulira. Csak nem a megszokott helyen, s nyelven.

Elővévve mobilom, írtam egy röpke üzenetet Jinnek, s vissza helyeztem a tárgyat a zsebembe. Most biztos az jár a fejetekben, hogy mi történt míg én elvoltam. Nos..Jinnel az elmúlt egy hónapban folyamatosan beszéltem. Szerettem volna, hogy legalább egy valaki tudja Koreába való költözésem. És mivel nem is éreztem magam teljesen jól, hogy nem jeletkezek. Persze külön megkértem, hogy Jungkooknak erről egy szót sem szóljon. Nem akartam felkavarni mégjobban az eddigi nyugis életét, és nem szerettem volna, hogy ismét rajtam járjanak a gondolatai. Mivel, hogy Jin azt is elmondta, több hónapig is folyamatosan gondolt rám, és beszéltek egymással erről. Kook még azt is elmondta neki, hogy úgymond "együtt" voltunk. Az időssebb meg nem is lepődött meg, és nem is zavarta, amire először nagyot csodálkoztam, de azért megnyugodtam, hogy legalább valaki tudja.

És én sem voltam olyan szívtelen. Hogy ne telt volna el, akár egy nap is, hogy ne gondoltam volna rá, és vissza arra az egy hétre-két hétent történt eseményekre. Ám bár nem is azért mert, nem szerettem volna, hogy csak neki fájjon, hanem mert egyszerűen nem mentek ki a fejemből. Nem tudtam letenni róla, attól függetlenül is, hogy én voltam ez első, aki feladta.

De most egyáltalán nem jöttem vissza olyan szándékokkal, amiket önzőség lett volna kérni. Pont ezért is mondtam Jinnek, hogy még véletlenül se szóljon érkezésemről, mert nem szerettem volna egy játékos, s szar embernek tűnni, aki csak kihasználja az emberek érzéseit, s egy idő után visszatér hozzájuk, azzal, hogy meggondolta magát, vagy bármilyen másik kifogással.

Továbbra is inkább maradjunk ugyan olyan távol egymástól, mint eddig, mintha nem is ismernénk egymást, vagy mintha egyikünk sem letézne. Idővel kinőlve ezt a korszakot, mindent elfelejtve ami eddig történt.

Ennél akartam magam tartani. Ezzel próbálva bíztatni magam, hogy nem lesz semmi baj, és egy idő után elmúllik ez a szívszorítő érzés. Ebben pedig a környezet váltás, és az új suli segítsége vehette a kezdetét.

*néhány nap múlva*

Miután berendezkedtem az újdonsült lakóhelyemre, másszóval a suli kollégiumába, rögtön a munkán, s egy saját házon kezdtem el törni az agyam. Nem volt semmi bajom a kolival, csak már elég évet töltöttem én ilyen helyen, ahhoz hogy tudjam, némikor elég sokszor elkélne az egyedüllét, s a nyugalom, amit itt általában nem találsz meg.

Miközben nagy beleéléssel, s koncentrálva az interneten kutakodtam, az említett célokért, egy apró prüttyögéssel jelezte a tőlem alig néhány centire található mobilom az új üzenetet. Ezt észlelve, gyorsan félbehagytam amit addig csináltam, majd felmelve a készüléket, megnéztem ki szeret ennyire zakalatni, a kolin kívül. A képernyőn Jin neve szerepelt, ami bevallom kissé meglepett, mert amióta megérkeztem, aznap óta nem beszéltünk, így felettéb érdekelt, hogy mit szeretne.

Jin: Nem tudom mennyire lenne kedved egyszer a napokban összefutni, még mielőtt elkezdődne neked a suli, mivel nekünk most szeptemberig van egy kissebb szünetünk...