𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅾🅽🅴|✔️

Szeretem a viharokat

Hatalmas sóhajjal vettem le cipőmet, majd léptem be a már milliószor körbejárt épületbe. Mindössze 21 évesen megtanultam, hogy az élet akármennyire is próbálkozunk, nehézzé tud válni. Hiszen melyik 21 éves lakik barátjánál, aki sosem rest megütni ha valamit rosszul csinálsz? Nos igen önként jelentkezek, hiszen akkora világi bolond is csak én vagyok, hogy egy ilyen férfihoz költöztem, de akkor jó ötletnek tűnt. Minél előbb szerettem volna magam távol tudni a családomtól, akik bár kívülről nem bántalmaztak, könnyen dobtak fájdalmasabbnál fájdalmasabb szavakat a fejemhez, amiknek az okát máig sem értem, de elfogadtam hogy a húgom mindenben jobb mint én, hiszen ő a család középpontja. A hosszú, mindig tökéletesre vasalt hajával, a csillogó, zöld szemével beragyogja az egész házat, viszont ez csak a külső, belülről ez a báj teljesen külseje ellentét viseli; ha épp nincs emberek között, durva szavakat vág hozzám, akárcsak a szüleim, és sosem rest megalázni, legyen az bármi. Folyton a márkásabbnál márkásabb ruhákat kéri, nem foglalkozva azzal, hogy egyébként nem áll neki jól, a lényeg hogy a leghíresebb divatmárkák új kollekciói vannak rajta.

Vacogva vettem le majd akasztottam fel kabátomat a fogasra, apró vízcseppek hullottak padlóra e tettem következtében, hiszen a vihar javában tombol Monaco utcáin. Egy hirtelen jött dörgés miatt aprót rándult a kezem, de különösebb reakciót nem mutattam a hangra. Az ablakon kinézve egy villám cikázott végig az égen, ezzel enyhe világítást adva a sötét utcára. Az ablakhoz lépve elhúztam a sötétítőt, így csak az üvegen halkan koppanó eső és a dörgés adta tudtomra mi folyik még kint. Amint megfordultam ugrottam egyet ijedtemben, ugyanis barátom, Matheo összefonta karokkal állt pár méterre tőlem, tekintetét csapzott hajamon tartva.

-Miért voltál kint ilyen időben? - hangja határozott volt, sugárzott belőle hogy az alfa szerepét tölti be, bárhol is legyen.

-Csak a közeli boltban voltam - mutattam a szekrényen elhelyezkedő zacskóra - Elfogyott pár dolog, muszáj volt hoznom belőlük.

Tekintetével követte ujjam végét, majd megállapodott a zacskón - És nem lett volna egyszerűbb ha szólsz, és elviszlek? - vonta fel szemöldökét, lesütöttem szememet - Ne is válaszolj! - emelte feljebb hangját - Nem, neked a vihar kellős közepén el kell sétálnod a boltig, hisz sokkal egyszerűbb, mint megkérni a barátodat, aki egyébként befogadott magához, hogy vigyen téged el! - csapta össze tenyerét, amolyan ironikus hatást keltve. Őszintén, ő maga az irónia.

-Bocsánat, nem gondoltam át kétszer - motyogtam, miközben tekintetem visszaeresztettem magas alakjára - Nem fordul elő többé! - ígértem meg.

Horkantott egyet, ezzel tudtomra adva hogy nincs megelégedve válaszommal - És mire megyek az ígéreteddel, mondd? Vegyek belőle egy másik barátnőt, hátha neki szorult egy csöppnyi ész is az agyába?

-Nem tudom.. - leheltem magam elé. Sosem értettem, mikor ment el az eszem, hogy képes lettem ideköltözni, de őszintén mostanában inkább lennék egy random hotelben, mint itt vagy a családomnál. Monára gondoltam, aki már többször is említette hogy befogadna magához, de a makacsságomnak hála ennek sosem kerítettem nagy figyelmet - igazából nem szeretek tartozni az embereknek.

Mikor először megismerkedtem Matheoval, teljesen átlagos tinédzser volt. Az első pillanatban az ujjai köré csavart, és a hatalmas kedvességével elnyerte a bizalmamat is, így köszönhetően hatalmas naivságomnak, bíztam benne és egy év járás után ideköltöztem hozzá. Matheo egy elég magas, brit származású 24 éves srác, a bőre sötétbarna, a haja pedig fekete. Első látásra könnyen meg tud ijedni tőle az ember, de ha ideges akkor a legrosszabb, hiszen olyankor úgy néz ki mint egy idegbeteg, akitől nincs menekvés. És mostanában egyre többször ideges, és idegességét pedig az esetek többségében rajtam tölti ki. Körülbelül 3-4 hónapja kezdődött ez az egész bántalmazósdi, de úgy érzem tennem kell valamit, hiszen nem sokáig bírom már. Nem elég, hogy szavakkal, pár hete már fizikailag is bánt, bizonyíték rá a testem különböző pontjain található vöröses foltok, amelyek az ő tenyeréből származnak.