𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🆃🅷🅸🆁🆃🆈|

Egy apró szorítás

-Mit csinált egyébként? - kérdeztem Landot - Milyen életjeleket mutatott?

Épp Aurore kórtermében voltunk, mindketten arra vártunk, hogy valamilyen jelet adjon. De nem történt semmi.

Folyamatosan Rore kezét fogtam, míg mellettem Lando csak minket figyelt,nem szólt semmit, ahogy ezidáig én sem

-Elvileg gyorsabb volt a szívverése, és megmozdította az ujját - dőlt előre a székben - És remélem, most az egyszer tényleg igaz, nem csak elhitetik velünk

-Igen, jó lenne ha igaz hír lenne - sóhajtottam - Jól esne egy kis remény, és szerintem neked se ártana, akármennyire is mutatod hogy hiszel benne - pillantottam rá oldalról

-Ahogy mondod... Annyira hiányzik már, és olyan rossz érzés hogy otthagytam akkor a szüleivel, pedig tudtam milyenek - szorította ökölbe kezét - elmondhatatlanul hiányzik, és gondolom neked is

-El nem tudom mondani mennyire, és egy balféknek érzem magam azért, amit nemrég mondtam. Megérdemeltem azt az ütést, köszi hogy nem szaroztál akkor - néztem rá hálásan. Lehet, hogyha akkor Lando nem térít észhez akkor akár végleg lemondtam volna Roreról

-Hidd el, örülhetsz hogy nem adtam mégegyet - veregette meg vállamat.

Megszorítottam Aurore kezét, majd másik kezemmel megtörtöltem könnyes szememet, ügyelve hogy Lando ne vegye észre - Megérdemeltem volna - pillantottam le Aurore arcára, ami annyira törékenynek tűnt, mégis mintha a világ legerősebb nője lenne - Elakart mondani valamit - szólaltam meg halkan - Feldúlt volt a hangja, félig biztos vagyok benne, hogy az anyukájához volt köthető. Viszont nem volt lehetősége elmondani, így nem vehetem száz százalékig biztosra

-Nem tudom mi lehetett az, de ha személyesen akarta elmondani akkor biztos fontos lehetett - nézett rám Lando

-Minden, amit ő mond fontos. Főleg ebben a helyzetben - néztem le a saját angyalomra. Egy apró, szinte észrevehetetlen szorítás éreztem annál a kezemnél, amivel Roret fogtam

-Lando... Lehet, hogy megőrültem,de...

-Mi az, Charles? - kérdezte kíváncsian

-Mintha... Mintha megszorította volna a kezem.. - néztem kezemet, arcomat hatalmas vigyor díszítette

-Mi? Ez komoly?! Ugye nem csak viccelsz velem? - kezdett el hebegni

-Miért viccelnék ilyennel Lando? - kérdeztem, könnyeim utat törtek maguknak, ám most nem töröltem le őket

-Ezek szerint nem hazudtak... Ezúttal nem - mondta ki lassan Lando, amíg én megállás nélkül Roret néztem, s kezét fogtam

-Lando, ezt nem hiszem el, tényleg van esély arra, hogy végre felkel - néztem hátra Landora - Minden oké? - kérdeztem tőle, hiszen eléggé fal fehér volt az arca

-Persze, biztos csak az, hogy hirtelen sokkolt ez amit mondtál - legyezgette magát, majd beleült a fotelbe - Ha nem baj, kicsit ledőlök, muszáj lenyugtatnom magam

-Semmi baj, úgyis eléggé rosszul nézel ki - néztem ismét Rorera - Látod kicsim? Annyira megleptél minket, hogy Lando majdnem elájult - simítottam végig arcán, ami mintha melegebb lett volna mint szokott - Kérlek, kelj fel minél hamarabb, már nagyon hiányzol mindenkinek - hirtelen csörögni kezdett egy telefon, viszont nem az enyém volt az - Lando, kel fel. Csörög a telefonod, irritál ez a zene. Egyébként mi ez a szar zene? - húztam el számát, miközben néztem ahogy feláll a székből

-Kelek már, nyugi. Egyébként meg a Do You Know Da Wae és a What Does The Fox Say keverve, nem tudom mi a bajod vele - tettette a felháborodottat

-Felveszed még ma?

-Veszem máár - vette fel - Szia édesem - Oh, tehát a barátnője az, mosolyogva fordultam vissza Rorehoz - Mikor akarsz jönni egy futamra? Olyan régen voltál már.. Oh, oké, azért remélem a Tv-ben szoktál nézni, ma is második lettem... Köszi... Charlessal a kórházban vagyunk, Rore nemsokára felkelhet... Igen, az előbb megszorította Charles kezét.... Oké, átadom... Mi lenne az?... ÚRISTEN EZ KOMOLY? - meglepetten fordítottam fejem Lando felé, ijedten pattant fel az ágyból - Ezt nem hiszem el, ez remek! Ugye megtartod? - kitágult szemekkel néztem rá

-Lando..? Mit őrjöngsz ennyire? - kérdeztem tőle, mikor lerakta a telefont

-Gyerekem lesz - jelentette ki egy hatalmas mosoly kíséretével

-Ez komoly? - vigyorodtam el én is - Gratulálok - álltam fel, hogy lepacsizzak vele

-De kicsit félek.. 22 éves vagyok, nem korai még?

-Hidd el, én mindent megadnék, hogy gyerekem legyen Roreral

2019 október 28

Valaki nem szeretne velem beszélgetni? Xd
BartolomeowAllen -en kívül senki se ír rám, és halálra unom magam 😂

Egyébként köszönöm szépen az 1k votet a könyvön, hálás vagyok érte!😍❤️