𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🆃🆆🅴🅻🆅🅴|

~14 évvel korábban~

-Aphrodite! Aphrodite! Gyere ide! - Aurore az udvarban állt, kezében a kutya nyakörvével, már körbejárta az egész udvart, de nem lelt a kutya nyomára.

Minél több idő eltelt, annál jobban aggódott kutyája iránt, már már a sírás küszöbén állt. Lassan egy éve megvan neki Aphrodite, és számára ő jelenti a családot.

-Aphrodite! - Aurore ismét elindult körbenézni a hatalmas kertben, de a kutya nem bukkant elő

-Mit kiabálsz már Aurore? - Nathalie lánya mellé lépett, és ásított egyet, hiszen most kelt fel. Igaz, sejtette mi történt lányával, tettetnie kell a látszatot

-Nem találom Aphroditét - Nathalie magában morogni kezdett

-Nem fog tetszeni a hír, de.. Hogy mondjam el? - Nathalie kezét fejére rakta, hangja szomorkás volt

-Mondd már, anya! - Aurore könnyes szemekkel nézett fel anyjára, aki leguggolt elé

-Aphrodite kiszökött, és hát... - Aurore elsírta magát, kezéből kiesett a kutya nyakörve - Elütötte egy autó, és meghalt - Aurore leesett a földre, kezével átölelte térdeit, majd előre-vissza kezdte ringatni magát

Nathalie felállt, és azon gondolkozott, jó ötlet volt e hazudnia, de gyorsan elvetette gondolatait. Persze, hogy jó ötlet volt. Neked utálnod kellene őt, nem sajnálhatod meg, hiába a te gyereked.

Az egész hazugság volt, hogy fájdalmat tudjanak okozni a lánynak. Nathalie kitervelte, hogy a kutyát menhelyre vigyék, majd a Aurorenak az legyen mondva, hogy a kutya meghalt. Aurore apja, Thomas ebbe beleegyezett, így egy évvel később, a tervet megvalósították.

-Hogy szökött ki? - Aurore óriási fájdalmat érzett szívében, nagyon ragaszkodott az állathoz, már a szívéhez nőtt.

-Valószínűleg nyitva maradt a kapu, és kiment - a gyorsan kitalált választól Aurore furán nézett anyukájára. Hiszen eddig sosem ment ki a nyitott kapun.

2019, augusztus 23