𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅵🅾🆄🆁|

~10 évvel korábban~

A kislány aprókat ugrálva haladt végig az utcán, kezében egy rajzot lóbálva. Hatalmas mosoly díszítette az arcát, mikor egy emeletes, családi házhoz ért. Végigszaladt a kavicsos kis úton, majd a bejárati ajtóhoz ért. Kinyitotta azt, majd a házba belépve kellemes meleg fogadta. Cipőjét levette magáról, majd a nappaliba berohant, ahol az anyukáját, és a húgát találta, akik épp az ágyon ülve játszottak

-Nézd anya, mit rajzoltam - a kislány felmutatta a rajzot, a mosoly nagyobb lett rajta. Az anyukája és a húga unott szemmel nézte

-Ne rajzolásra pazarold az idődet, inkább tanulj - Nathalie, a középkorú anya hangja élesen csengett

-De anya.. - a kislány kevesebb lelkesedéssel, de még mindig mutatta a rajzot

-Semmi de, Aurore - pillanatok alatt kikapta lánya kezéből a rajzot, és kettétépte. Aurore arcáról lehervadt a mosoly, szemei könnyezni kezdtek. Lehajolt, majd felkapta a szétszakadt rajzot.

-De ezt neked csináltam - sós könnyei már áztatták az arcát

-És kit érdekel? Nem látod, hogy épp játszottunk? - Julie idegesen nézett nővérére, miközben haját fésülgette.

Aurore nem bírta tovább, és a szobájába rohant, becsapva maga után az ajtót. Táskáját eldobta a földre, majd a két lapot apró kis darabokra tépte, és kidobta őket a szemetesébe. Szíve fájdalmasan szúrt, miközben a rajzát nézte a kukában, amivel órákat dolgozott, csak hogy odaadhassa anyukájának.

2019, augusztus 12